Nem működött a kémia Merkel és Trump között
Kiss J. László a Corvinus Egyetem egyetemi tanára Németországról, a német-amerikai kapcsolatokról beszélt, de szóba került a német választás is.
Mi történik Merkel kancellár és Trump elnök között?
Az amerikai liberális média zászlóshajója, a New York Times úgy jellemezte a kancellárt, mint a liberális világ utolsó védelmezőjét. A csúcstalálkozó képeit, a testbeszédet megnézve az látszik, nem működött ugyanaz a kémia két vezetőnél, mint mondjuk az előző elnök és Merkel között. Ennek ellenére a találkozón sok kérdést megtárgyaltak, voltak vélemények, ellenvélemények. Három kérdést érdemes kihangsúlyozni, az első a NATO-hoz való hozzájárulás ügye. Itt úgy fogalmazott Trump, hogy Németországnak van egy NATO számlája visszamenőleg is, Merkel pedig ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi hozzájárulásukat, ami a GDP 1.2%-a, 2024-ig felemelik 2-re. A német külügyminiszter már azt mondta, hogy ebbe a bizonyos 2%-ba jó lenne beleszámolni a fejlesztési segélyt, valamint a menekültekre költött pénzeket is. Még azt is hozzátette, hogy amennyiben a németek végrehajtják ezt, azaz a jelenlegi 35-ről, majd 65 milliárd euróra növelik a védelmi kiadásokat, úgy akkor ez – a történelmi ismeretek fényében – aggodalommal töltené el a szomszéd országokat. Ezzel szemben a német honvédelmi miniszter azt mondta, a költségvetés növelése ráfér a Bundeswehrre, mert alapvető felszereltségi problémák vannak. A második kérdéscsoport, ami sokkal érzékenyebb és az új amerikai adminisztráció egy központi kérdése, az Németország kereskedelempolitikája. A németeknek az Egyesült Államok a második legnagyobb piaca Kína után, például a BMW a legnagyobb exportőr az USA-ba. Ott van a piacon és Mexikóban is. A mexikói export meg egyfelől érzékenyen érinti az amerikai munkahelyeket, arról nem beszélve, hogy a mexikói bérek az amerikainak az ötödét jelentik. Az egyik gond, hogy a németeknek hihetetlen exporttöbletük van, erre már az Európai Bizottság, a Valutaalap is figyelmeztette őket. Az amerikaiak szerint a németek manipulálják az eurót, így szerezve versenyelőnyt, de ez egyszerűen nem igaz, mert ez nem nemzeti hatáskörbe tartozik, ez az Európai Központi Bank feladata, mármint az euró értékének a meghatározása.
Akkor ezek szerint az amerikai elnök, az őt körülvevő tanácsadók ennyire felkészületlenek voltak ebben az esetben is?
Trump elnök csak most jön kifelé a kampánylendületből, most szembesül azzal, hogy a nemzetközi gazdaságban, politikában nagyon sok egyezmény van, amiket azért figyelembe kell venni.
Ha összevetjük az angol miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseit Trumpnak, már a vezetők fogadását is megnézzük, akkor ég és föl a különbség a két esemény, a két vezető között.
Valóban azt lehetett látni, hogy Theresa Mayt közelebb érezte magához az elnök, mint Angela Merkelt. De említhetném Netanjahuval történő találkozását, igaz, ott már a korábban tett ígéreteiből már a megbeszéléseken is tompított, mint például a nagykövetség Jeruzsálembe való költöztetése. Összességében elmondható, Trump nagyon sok mindenben előreszaladt és most, amikor a sűrűbe ért, szükség van a finom kiigazításokra.
A közelgő német választások mennyire befolyásolhatják a két ország kapcsolatát?
Minden választás, ami egy ilyen nagyhatalmat, politikai, gazdasági, amelyik a transzatlanti kapcsolatokban is jelentős tényező, érint, ennek igenis van közvetlen kihatása a bilaterális kapcsolatokra, a NATO megítélésére, a nagyobb geopolitikai konfliktusokra is, itt elsősorban Ukrajnára, Szíriára érdemes gondolni. Miután Németország egy igen fontos központi szereplő, ezért is van jelentősége, hogy milyen irányba megy tovább.
Visszatérve az előzőekhez is, ezek szerint Trump nem tudja, hogy milyen szerepe van Németországnak és Merkel kancellárnak az európai politikában, a transzatlanti kapcsolatokban? Nem lehet, ha tudja ezeket, akkor esetleg egy másfajta viselkedés jobbat tett volna?
Trump elnökkel egy újfajta politikai kultúra jelent meg, saját magáról is úgy beszél, hogy ő nem politikus, hanem egy politikai üzletember. Ebből következően ő úgy fogja fel a világot, ahol különböző megállapodásokkal lehet túllépni az ideológián. Ő egy radikálisan pragmatikus ember, de a világgazdaság azért szabályozva van, tehát ha ő a német autókra büntetővámot vet ki, akkor tudnia kell, ugyanezt a másik fél is megteheti. Ez sérti a WTO szabályait, de még a kétoldalú megállapodásokat is. Ha szabad így fogalmazni, akkor Trump egy tanulóvezető, most lát a dolgok sűrűjébe, persze az is igaz, a célkitűzéseinek a jelentős részét meg kívánja valósítani, ami viszont a nemzetközi szerződése revíziója nélkül nem képzelhető el.
Kicsit, de csak egy kicsit más. Egy új német kancellár, egy új kormány, egy új koalíció milyen hatással lenne a német-magyar kapcsolatokra?
Kétségtelen, hogy a Merkellel szembeni alternatíva egy szociáldemokrata vezetésű kormány lenne, Martin Schulz vezetésével, aki nem rejtette véka alá véleményét Magyarországgal kapcsolatban. Egyébként az szokatlan, hogy a választási kampányban már egy másik országot minősítenek. Őt akár lehetne egy baloldali populistának is mondani, akinek például a németországi állapotokról lesújtó véleménnyel van, ez azért érdekes, mert a pártja 1998 óta a koalíció tagjaként hatalmon van. Ő erbből a helyzetből úgy akar kijönni, hogy az Agenda 2010-et, ami egy megszorító csomag volt, amiből Németország jól jött ki utólag akarja korrigálni. Hozzá kell tenni, Németországnak még soha nem voltak ilyen kedvező adatai, mint most, ezt sötét színekben lefesteni, ez mutatja, hogy Martin Schulztól nem áll távol a populizmus. Persze még a kampány elején vagyunk, a politikában még egy hónap is sok idő.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
