Talán alkottam valamit, ami kiállta az idők próbáját

Talán alkottam valamit, ami kiállta az idők próbáját
Dr. Szili Katalin, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnöki biztos beszélt munkájáról, céljairól, a közös pontokról.

 

A nemzetpolitikáért felelős megbízottként gondolom, hogy volt dolga március 15-én.
Valóban, de most nem itthon voltam, még az ünnep előtt elutaztam Franciaországba, ahol szintén van egy létező magyar közösség, Aix en Provavance-ban voltam. Érdekes, hogy több mint hatvanan eljöttek az ottani megemlékezésre március 12-én. Kellenek az ilyen megemlékezések, hogy az ember átadhassa az ünnepet a következő generációknak, a gyerekeknek, az unokáknak, hogy azok a mai fiatalok, akik ott élnek, azért ötven év múlva is tudják, hogy mi is az a kokárda. Az külön megtiszteltetés volt, hogy a helyi önkormányzat is képviseltette magát az ünnepségen, hiszen például a kokárda is összeköt minket a franciákkal, ne beszélve arról, hogy az 1848-as forradalmi események is Párizsból indultak. A magyar forradalom emberei is azt az eszmét tették magukévá, amit még Franciaországban fogalmaztak meg, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Az ottani magyar közösség annyira összekovácsolódott, hogy például vasárnapi iskolát tart fenn, hogy a magyar nyelvet oktassák. Nagy öröm volt látni, hogy öt-hatéves gyerekek magyar verseket szavaltak. Persze ezek között a magyarok között megtalálhatóak az ötvenhatos magyarok ugyanúgy, mint azok, akik éltek az Európai Unió biztosította szabadságjogokkal és kiköltöztek. Majd amikor hazajöttem Franciaországból, akkor a Vajdaságba, Adára utaztam, az ottani VMSZ vezetés hívott meg. Szerencsére ott is sokan voltak, nagy öröm volt elmondani azt, hogy nekünk magyaroknak érdekünk, hogy Szerbia az Európai Unió teljes jogú tagja legyen, az meg egy közös célunk az a kis teljesítmény, amit a magyar autonómia jelent ott. Az magyar autonómia vezetőinek, meg azoknak a magyarok, akik a szerb parlamentben ülnek össze kell fogniuk, hogy a nemzeti identitásukat megőrizzék. Olyan kiváló helyi vezetőket ismertem meg, akiknek a nevét mindenképen meg kell említeni, mint Franciaországban Sasvári Enikó, Cipszer Mária, ők azok, akik a magyarságukat mindig is megtartották, mert ez számukra nagyon fontos.
Hogy van ennyi mindenre ereje?
Amikor annak idején lemondtam a házelnöki pozíciómról, ezt mondtam, bárhová is vet az élet, mindig is a nemzetemet fogom szolgálni. Azt csak sajnálni tudom, hogy kis országunkban ha valaki nem tesz hűségesküt valamelyik oldalon, mindjárt beárazzák, hogy hova is tartozik. Egyre többen mondják már szerencsére, hogy kellenek olyan kérdések, amelyek összekapcsolnak bennünket, én ilyennek gondolom a nemzetpolitikát, ezért félretettem a pártpolitikát. Ezért is bízott meg a miniszterelnök ezzel a munkával. Erre sokan gondolhatják, hogy én besoroltam valahova, de én azt hiszem, eljön majd az idő, amikor igenis szükség lesz a hídemberekre, már ha nem hangzik nagyképűen.
Az MSZP mintha egy közel tíz évvel ezelőtti írását vette volna most elő, hogy ezekkel a gondolatokkal politizáljon. Mit gondol erről?
Egy magát szociáldemokratának tartó párt nem lehet sem nemzetellenes, sem keresztényellenes. Szerintem az MSZP azt hibát követte el a rendszerváltás óta, hogy megtartotta azt a stigmát, ennek sajnos 2004. december 15-e is a tanúbizonyságát adta, hogy az látszik, nem nemzetben gondolkodik. Lehetséges, hogy verbálisan ezt tette, amikor bocsánatot kért, ám a hétköznapokban ez nem érzékelhető. Egyébként az említett cikkemnek az volt a címe, hogy Muszáj baloldalinak lenni! Az is igaz, hogy abban szerepeltek olyan gondolatok, amiket ma hallok vissza a szocialistáktól, de voltak olyanok is, amiket a Fidesz, mint konzervatív párt valósított meg, mint például a rezsicsökkentés. Most szerepel az MSZP-nél a nagy vagyonok megadóztatásának ötlete, én már ebben az írásban is azt írtam, ki kellene egyezni a különböző helyzetű társadalmi rétegeknek és a komolyabb vagyonnal rendelkezőknek jelentősebben kellene hozzájárulni az ország működéséhez. De én ebbe egy társadalmi kiegyezést hangsúlyoztam és teszem most is.
Ennek nem éppen most lenne itt az ideje?
Most is itt lenne az ideje. Én azt gondolom, az emberek majd rákényszerítik a politikát arra, hogy ezt az elvet tegye magáévá, legyen szó egészségügyről, oktatásról, közigazgatásról, a társadalmi elosztórendszerek működéséről.
Mint egykori szocialista politikus mint gondol egykori pártjáról, mostani teljesítményéről? Biztos abban, hogy jól teszik, amit tesznek?
Én nem szeretnék semmi negatívumot mondani róluk, nehogy azt gondolja bárki, hogy a sértettség beszél belőlem. Sokfélét mondanak rám, ma is a párt ellenségének tartanak, pedig én nem szedtem szét a pártot, nem törtem ketté, nem vittem el a szavazóbázisát, helyette viszonylag elegánsan távoztam el. Úgy éreztem, hogy elfogyott körülöttem a levegő, ami még láttatta volna, van lehetőség a nemzeti eszmét is megjeleníteni azokban a szolidáris viszonyokban, amiket egy baloldali pártnak követnie kell. Sajnos inkább a tőkét választotta az MSZP, nem pedig azokat, akikkel szolidárisnak kell lenni. Most sajnálattal nézem azt a leépülést, ami történik, ahogy azt is, hogy nem nézett szembe azokkal a kérdésekkel, ami mondjuk a multikhoz, a tőkéhez való viszonyt jelenti. De említhetném a nemzethez, az 56-hoz való viszonyt is. Ezek még mindig kibeszéletlenek maradtak, ahogy az őszödi történet is. Ez utóbbi kapcsán azért meg kell jegyeznem, azt a pert, amivel engem az ügy kapcsán hírbe hoztak, azt megnyertem, nem én szivárogtattam ki a miniszterelnöki beszédet. Miért is tettem volna? Én annál sokkal jobban szerettem azt a pártot. Egyébként azt is szomorúan látom, hogy Európában sincsenek meg a baloldali válaszok a kihívásokra, mint a migrációs probléma, a környezeti kihívások kérdése. Én annak idején a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsát pont azért hívtam életre, hogy keressünk válaszokat, ebben sem állt mögém annak idején az MSZP, ahogy a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma ügyében sem, aminek egyébként most lesz ülése.
De kapott elégtételt, hiszen 2010-ben a miniszterelnök, az új kormány egyik első dolga az volt, hogy Önt megbízza a jelenlegi munkájával.
Valóban, ez elégtétel volt, erre büszke is vagyok, a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma volt, ami átcipelte a nemzetet a tű fokán a 2004. decemberi népszavazás után, ez a nemzetről szólt. A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, amit Láng professzor úrral hívtunk életre, az meg a jövőről szólt. Ezekben a mai napig is szívesen dolgozom, talán alkottam valamit, ami kiállta az idők próbáját, ami nem arról szól, árkokat ássunk, hanem arról, hogy vannak témák, amiben érdemes párbeszédet folytatni az egymás véleményének a tiszteletbentartásával.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter