Ez egy szimbolikus nap számunkra Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a szabadságról, a szuverentásról is beszélt március 15-e kapcsán. Önnek mit jelent ma 1848. március 15-e? Az ünnepnek kettős üzenete van, az egyik a szabadság, ami nem csak egy nemzet szabadságát jelenti, hanem valamiként az egyéni szabadságra is utal. A másik üzenete pedig a szuverenitás kérdése. Az egyéni szabadság egy belső szabadságból táplálkozik, nem csupán a környezetünktől nekünk juttatott szabadságot értem. A belső szabadság egy alapállásból, egy felszabadulásból jön, amit az eredményez, hogy tudom, hogy ki vagyok, a helyemen vagyok, mi a szerepem ebben a világban. Ez ad egyfajta belső szabadságot, ami meghatározza a szabadsághoz való viszonyt is. Én hogyan adok másoknak szabadságot, hogyan kérem a sajátomat. Mindezekből következik az, hogy miként tudom szolgálni a közösség szabadságát is. A KDNP kezdeményezésére is idéntől pihenőnap lett a nagypéntekből, igaz előtte a vasárnapi boltzárral kapcsolatos tervezetük egy idő után megbukott. Nem mondanám, hogy megbukott a vasárnapi pihenőnapi elképzelésünk, hiszen az az egy év is sokat jelentett, míg ez működött, másrészt pedig ez egy olyan politikai kényszerhelyzet volt, amiben vissza kellett vonni ezt a rendeletet. Magam és a frakciótársaim nem szavaztuk meg ezt a visszavonást. Ám be kellett látnunk, hogy szövetségben dolgozunk és a szövetség egésze szempontjából ez fontos volt, hiszen volt egy másik kezdeményezés, ami olyan helyzetet teremtett volna, amit nem lehetett vállalni. A másik ügy: azok az ünnepek, amik egy közösséghez kötődnek, fontosak a közösség szempontjából. A hetedik nap megünneplése a profán világnak is jelent valamit, hiszen az a pihenőnapot jelenti számukra is, a családok együttlétét jelenti. Ugyanígy fontos egy nagy közösségnek, a keresztény világnak, hogy egy nagyobb eseménynek a megünneplése, az arra való megemlékezés munkaszünettel történjen. Ez nem közvetlen a mi előterjesztésünk volt, de örömmel fogadtuk. Ennek a döntésnek is van hozadéka a profán világ számára is, hiszen így egy viszonylag hosszabb hétvége is biztosított az embereknek. Március 15-ét megünneplik a határon innen és túl egyaránt. Ön mit üzenne a diaszpórában élőknek, mit jelentett egykor ez a nap és mit jelenthet a jövőben? Legelőször egy mondatot hadd mondjak az ünnepről, hiszen az ember nem úgy alkottatott meg, hogy minden napja ugyanolyan. Kellenek ünnepnapok, kellenek a munkanapok közben pihenőnapok is. Kellenek ünnepek, amik egy-egy gondolat megjelenítését jelentik, az életünkhöz hozzátartozik, hogy tudjunk ünnepelni. Nagyon szürke annak a világa, aki nem tud ünnepelni, akinek minden napja egyforma. Szomorúan szoktam látni, hogy vidéken az emberek vasárnaponként munkaruhában járnak. Ezeknek az embereknek nincs olyan napjuk, amikor szüneteltetnék a munkát, amikor együtt a család, amikor nem a munka köti le őket, hanem annak az ünnepnek a gondolata, amit éppen tartanak. Ám ha március 15-re gondolok, akkor az azóta eltelt időben is a nemzeti szabadságra gondolok. Arra az összetartozásra, amit a magyarok megélnek, ez egy szimbolikus nap számunkra, a saját országunk szuverenitása is kapcsolódik ehhez az ünnephez. Ma egy nagy közösségnek, az Európai Uniónak vagyunk a tagjai, a szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk, a maradékot viszont meg kell őrizni, néha azt érezzük, ez veszélyben van. Amikor március 15-ét ünnepeljük, akkor nem csak visszagondolunk azokra [...]