Egyesíteni az erőket
Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke az ünnepről, a magyarság jövőjéről, a diaszpórában élőkről is beszélt.
Önnek mit üzen ma 1848. március 15-e?
Ez egy olyan nemzeti ünnep, ahol Magyarország sokakkal szemben volt hajlandó nagy áldozatot hozni a szabadságáért.
Ön rövidesen elutazik ünnepelni.
A Muravidékre megyek, ahol Lendván lesz az ottani magyaroknak az ünnepsége, találkozom a helyi magyarság vezetőivel, majd a helyi ünnepségen veszek részt, több helyre is eljutok, majd utána visszajövök, hogy a XII. kerületi ünnepségen is jelen legyek.
Akkor Önnek az ünnepnap munkát jelent.
Az szerintem természetes, hogy ha valaki közéleti szerepet vállal, annak a nemzeti ünnepek ilyen értelemben munkát jelentenek, de legyünk őszinték, ez a munkának a szép és felemelő része, hiszen azt láthatjuk, határainkon innen és túl a helyi közösségek emlékeznek meg 1848. március 15-ről. Ezek mindegyike tartogat meglepetést, hol a legfiatalabb fellépése, hol nagyon színvonalas zenei produkciók miatt. Ilyenek voltak tavaly, amikor az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára emlékeztünk. Nagy élmény volt, hogy sok helyen láthattam a helyi közösségek, részben a határontúli magyar közösségek hogyan emlékeznek meg a magyar forradalomról. Azt remélem, hogy most hasonló kellemes élményekben lesz részem.
Ön a Parlament legfiatalabb alelnöke.
Igen, de ez nem érdem, hanem állapot.
Milyen tervei vannak még a politikában, hiszen lassan már mindent elért?
Kérdés az, hogy mit szerettem volna, mert amit szerettem volna, abból még semmit nem értem el, de nekem nem voltak olyan közéleti ambícióim, hogy bármilyen tisztségre is pályáztam volna, most sincs így. A Fideszben feladatokat osztanak, nem pedig tisztségeket, nagyon ritkán látok olyasmit, hogy valaki egy pozíciót tol maga előtt, amit el akar érni. lehet, hogy vannak ilyenek, de a nagy többség nem így van ezzel, ahogy én sem. A 2014-es győzelem után én még nem akartam a kormányban dolgozni, így maradt az újonnan létrejött törvényalkotási bizottság elnöksége, amivel a parlamenti alelnökség is együtt jár.
Hogy érzi magát ebben a bizottságban?
Megvagyok.
Mennyire tudja használni a jogi végzettségét?
Szerintem nagyon fontos, a törvényalkotási bizottságot nem lehetetlen, de nagyon nehéz úgy vezetni, ha valakinek nincs jogi végzettsége, ezt talán egy nagyon hosszú törvényhozási tapasztalattal lehet pótolni, de ez egészséges állapot az, és ha rajtam múlna, hogy ki üljön ebben a székben, ha az elnök jogászként is tapasztalatokkal rendelkezik.
Mit tud tenni ma egy parlamenti képviselő, hogy ne különböztessék meg azokat szerte a világban, akik magyarnak érzik magukat, hogy akár az anyanyelvüket használhassák?
Küzdünk ezért, sok helyen küzdeni is kell, még nem jutottunk el odáig, hogy miközben Európa kiáll, számos nem is ismert kisebbségi közösség érdekében,addig a hagyományos kisebbségi közösségek érdekében kellő hatékonysággal nem lép fel. Vannak olyan fórumok, ahol fel tudunk lépni, ilyen az Európa Tanács, a legerősebb határozatokat ez a testület fogadta el a kollektív nemzetiség jogok védelmében. A nemzetközi fórumokon túl a kétoldalú kapcsolatokban is rendre fel kell vetni ezeket a kérdéseket. Az fontos igazság, hogy az ország ereje az nagyon sokat számít, egy a saját problémáira figyelni képtelen, eladósodott ország nehezen tudja a határontúli közösségeit képviselni, viszont egy olyan ország, amelyik összességében rendben van minden probléma ellenére, akkor elég erős ahhoz, hogy kiálljon a határontúli közösségek érdekében.
A miniszterelnök azt mondta, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megvédjük a saját, sőt Európa határait is. Ha ehhez erősek vagyunk, akkor miért nem vagyunk elég erősek a határontúli magyarság érdekében, hogy a gyerekek magyar iskolákba járhassanak, hogy magyar nyelvű táblák legyenek, a magyar egyházak visszakaphassák régi vagyonukat és még sorolhatnám.
Azért nem vagyunk minden ilyen ügyben sikeresek, mert ez nem csak rajtunk múlik. A határvédelem az a magyar határok védelmét jelenti, még akkor is, ha ez most Európa külső határait is jelenti egyben. Ez csak rajtunk múlik, a mi döntésünktől függ, a mi szuverenitásunk része, túl azon, hogy nemzetközi kötelezettségünk is. Sajnos azt, hogy Kolozsváron vagy másutt zaklatják-e a megválasztott magyar politikai vezetőket, hogy teljesen tévesen korrupcióellenesnek nevezett román ügyészség politikai koncepciós eljárásokat indít el magyar politikusok ellen, ez nem a mi szuverenitásunk része, ez a román szuverenitás része, amit normális körülmények között, jogállami formában nem lenne lehetséges. Ám Románia sok tekintetben még úgy tűik nem hagyta maga mögött a Ceusescu korszakot és az a téves soviniszta személet érvényesül ma is, hogy a Romániában élő magyar közösségekre a román állam nem partnerként tekint. Nem úgy gondolkodnak, ahogy mi, ahogy az Alaptörvényben le van írva, az itt élő nemzetiségek gazdagítják a magyar kultúrát, ők államalkotó tényezők, a magyar nemzet részei. Ez a gondolkodás Közép-Európa egyes térségeit, most pedig különösen látjuk, Romániát nem érte el, ott továbbra is nemzetállamról beszél az alkotmány, ami egyszerűen hazugság.
Jelentős magyar közösségek élnek a diaszpórában, Amerikában, Ausztráliában, Izraelben és másutt is. Mit üzen neki március 15-vel kapcsolatban?
Az ezekben a közösségekben élő magyarok, sokszor nehéz helyzetben is bizonyítottak, ők ne a határok változásával kerültek idegen államok fennhatósága alá, hanem valamilyen szabad döntés vagy történelmi szükségszerűség következtében. Így kényszerültek új hazát keresni, nagy többségük ebben az új világban is megállta a helyét, sokan komoly karriert és eredményeket is magukénak tudhattak. Számukra az is fontos, hogy a magyarságukat meg tudják őrizni, ha lehet, akkor az őket követő generációknak is megtanítsák a magyar nyelvet, legyenek büszkék a magyarságukra. Az Egyesült Államokban látszik, hogy úgy is lehet valaki büszke a magyarságára, hogy a legnagyobb kincset, a nemzeti nyelvet már nem beszéli. Ez is jó, de az még jobb, ha valaki meg is tanul magyarul. Szerintem ez kulcsfontosságú, Magyarország erejéhez nagyon sokat tesz hozzá, az ember nem tud olyan szegletébe utazni a világnak, hogy ott ne élne olyan erős magyar közösség, amelyik legalábbis kettős identitással rendelkezik, a magyar gyökerét, azonosságtudatát megőrizte, azt ápolja. Az érdekünk az, a kormánynak is ez a feladata, hogy ezeket az erőket egyesítse, a Körösi Csoma Program ilyen szempontból egy rendkívül jó kezdeményezés, próbáljuk meg lehetővé tenni, hogy az anyaország magyarjai, fiataljai, egyetemisták jussanak el oda hogy legyen élő kapcsolat az évtizedeken át külhonban élő magyarokkal.
Magyarországon működik az első zsidó közösségi televízió, ez mit jelent Önnek?
Az Alaptörvényből kiindulva, minden Magyarországon élő vallási, etnikai közösség az csak erősíti Magyarországot, a magyar kultúrát. Mi a magyarországi zsidósággal, amelynek jelentős részét elpusztították a Holokausztban nem egymás mellett élünk, hanem valóban együtt élünk. Azok a zsidó kulturális fesztiválok, amelyek jó színvonalúak és nem csak itthon, hanem külföldön is híresek, azok a közösségi alkalmak, amelyek rendszeresek csak gazdagabbá teszik Magyarországot.
Magyarországon zéró tolerancia van, ám mégis vannak olyan pártok, politikai alakulatok, amelyek antiszemita kijelentésekre ragadtatják magukat, amiből mostanában mintha igyekeznének visszavenni. Erről mi az Ön véleménye?
Egy ünnepi interjúban a direkt pártpolitikát elkerülném, de mégis azt kell mondanom, a zsidó-keresztény gondolkodás keretében sem szabad arról lemondani, hogy az ember megjavulhat, a rossz útról a jó útra lehet térni, ez az életünk és hitünk alapja. Ugyanakkor az egy nagy kérdés és éberen kell vizsgálni, hiteles-e egy ilyen fordulat vagy sem. Én azt kívánom az egész magyar társadalomnak, hogy az bizonyosodjon be, hogy egy ilyen fordulat az hiteles, ám ezt ebben a pillanatban nem így látom.
Ön szerint hol leszünk húsz év múlva március 15-én? Mi lesz azokkal, akik semmi mást nem szeretnének, mint egy útlevél útján is kötődést az anyaországhoz?
Ugyanitt leszünk. Ami a másik kérdést illeti, az állampolgársági törvény egyértelmű, a vérségi kötődést részesíti előnyben, így lehet, hogy sokan nem is tudják, de milliónyian lehetnek magyar állampolgárok még szerte a világban, nekik lehetőségük van a magyar állampolgárság megszerzésére, ez egy olyan közjogi kapcsolat a magyar állammal, amely nem elsősorban a magyar állam területén nyilvánul meg, az érzelmi, identitásbeli kötődést fejezi ki. A modern világnak van számtalan átka és áldása, ez utóbbiak közé tartozik, hogy a kapcsolattartás lényegesen könnyebb lett, így könnyen lehet kapcsolatot teremteni a világ bármely pontján élő magyarok között. Fontos, hogy ezek a közösségek tudjanak egymásról, az anyaországról, legyenek élő kapcsolataik, így húsz év múlva a nemzetpolitika területén is nagyot léphetünk előre.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
