A mindenkori politikai szereplők felelőssége

A mindenkori politikai szereplők felelőssége

Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke március 15-e üzenetéről, a felelősségről is beszélt.

Önnek mit jelent 1948. március 15-e?

Ha a személyes élményeimre kíváncsi, akkor ez volt az első ünnep, ahol gyerekként megértettem, hogy mit is jelent egy ünnep, hogy az valami más, az felvillanyozza az embert, hogy valami szépre emlékezünk a múltunkból. Később, amikor már megismertem 1848-49 történetét, akkor rájöttem, ez nem is akármilyen ünnep, olyan kevés ünnep van a magyar történelemben, amit a nemzet többé-kevésbé egységese tud ünnepelni, március 15-e ilyen. Valahogy úgy vagyok, ha kitűzöm a kokárdát és velem szemben jönnek más kokárdás emberek, akkor lehet egy kicsit önkéntelenül is rámosolygunk egymásra, pedig lehet, hogy egészen mást gondol a világról.

Március 15-ét a szocializmus éveiben se próbálták elnyomni, igaz, a megemlékezéseken azért a kelletétnél több rendőr volt jelen. Jól emlékszem erre?

Azt nem próbálták elnyomni, hogy 1848. március 15-re emlékeztünk, azonban ez a nap a szabadság ünnepe is, így nyilvánvalóan olyan alkalmat adott, ad arra, hogy kifejezzük a véleményünket a szabadság helyzetéről. Bizony voltak olyan március 15-ék a rendszerváltás előtt, amikor tüntetőket szétkergettek, mert azok már az aktuális rendszert szidták, erről talán Demszky Gáborék tudnának sokat mesélni.

Az MSZP az ünnep előtt egy nappal Miskolcon ünnepelt, ennek mi volt az oka?

Van egy budapesti ünnepünk is március 15-én, hagyományosan az MSZP által alapított Szabad Sajtó Alapítvány ezen a napon osztja a Szabad Sajtó Díjakat azoknak az újságíróknak, akik a kuratórium véleménye szerint sokat tettek a sajtószabadság lehetőségeinek szélesítéséért. Miután nem akartunk még egy budapesti rendezvényt szervezni, ezért alakult ki a miskolci program. Ez talán nem is baj, hiszen ugyan március 15-e is az akkori Pest-Budán kezdődött, de nagyon hamar átterjedt az egész országra is, így lett mindenkinek a forradalma. Nem is baj, ha oldjuk a Budapest centrikusságot ezen a szép ünnepen is.

Ha aktualizálni szeretnénk, akkor ma mi az üzenete Ön szerint ennek a napnak?

Igen van. Az üzenet az valahogy úgy hangzik, minden nemzetnek, az országban lakó összes polgárnak vannak olyan fényes napjai, amikor a legjobb arcát mutatja. Vannak olyan korszakok is, amikor a minden emberben meglévő rossz ösztönöket hívja elő a történelem vagy egy akkori hatalom. Brecht mondta azt, hogy iszonyú a csábítás a jóra! Ha olyan a környezet, akkor az embereknek a legnemesebb tulajdonságai jönnek elő. Hadd mondjak egy példát 1848-ról is, azért az példátlan, hogy egy elit önként mondjon le a kiváltságairól. A reformkori és a 48-as országgyűlések idején nyilvánvalóan csupa nemes ült a Parlamentben, akik képesek voltak a kiváltságaikról lemondani, mert olyan nagy volt a kor lendülete, a szellemiség és a nép nyomása arra, hogy mindenki felülemelkedett a saját érdekén.  Ezért volt politikusként azt mondanám a jelenlegi politikusoknak, március 15-e üzenete a sok szép dolgon, a szabadságon túl elsősorban az, hogy a politikában szereplők felelősek érte, hogy a jó csábítja el az embereket vagy a rossz csábítását erőltetik. Március 15-e a jó csábítása volt.

Mit gondol ezen a napon azokról, akik a diaszpórában élnek, akik már talán nem is tudnak magyarul, ám mégis megőrzik a hagyományokat és a nemzethez akarnak tartozni?

Az egy nagyon korszerű szabadelv, aminek egyébként az 1848-as forradalom is a dicsősége volt, hogy az ember annak a nemzetnek a tagja, amilyennek vallja magát. Tehát nem feltétlenül azt kell nézni, hogy az adott ember töri a magyar nyelvet vagy nem, hogy ilyen-olyan származású, vallású, hanem azt, hogy hova szeretne tartozni. Ebbe az esetben én azt gondolom, ezeknek az embereknek érzelmi kérdés a magyar útlevél és a magyar állampolgárság, de – még ha ünneprontó is leszek – ezt helytelennek tartom azonosítani a választási joggal. Ezeknek az embereknek a többsége nem is ezt akarja, csupán a nemzethez akarnak tartozni. Egy példa: az 1848-as forradalom a zsidóság emancipációja szempontjából is egy fontos lépés volt, pedig nem így kezdődött. 1848. március 15-e előtt elszabadultak a pogromok az országban, nehéz év volt és ilyenkor a gyűlölet könnyen megtalálja a maga bűnbakjait. Azonban ennek ellenére a magyar zsidóság kiemelkedő szerepet játszott a magyar honvédségben, mert magyar akart lenni, amellett, hogy zsidó is. A forradalom nagyszerű személyiségei azt mondták, ha ide, ide is akarsz tartozni, akkor közénk való vagy, köszönjük, hogy segíted a magyar és így a magyar zsidó szabadság kivívását is. Mindezt úgy, hogy az 1848-asd év rosszul kezdődött, ám a zsidó emancipáció szempontjából fényesen végződött. Nemrég olvastam, amit én nem is tudtam, a zsidóság forradalomhoz való hűségéről, hogy sokkal több halottja lett volna a honvédségnek, ha nincsenek zsidó katonaorvosok. Akkoriban az orvoslás azon szakmák közé tartozott, ahova beengedték a zsidókat, valljuk be kevés ilyen volt. A zsidó orvosok tömegével jelentkeztek katonaorvosnak a magyar honvédségbe, gondoljunk csak bele, inkább azok gondoljanak bele, akik ma kirekesztenének a nemzetből ilyeneket vagy olyanokat, hányunk ükapja, szépapja nem élne, ha ezek az orvosok nem jelentkeztek volna tömegével.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter