Zsidók a forradalomban

 

Zsidók a forradalomban

Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zsidó emlékeiről beszélt.

 

  1. március 15-e mit is mond a magyar zsidóságnak?

Nagyon sokat jelent, már azért is, mert ez egy olyan szimbolikus esemény volt, ami a későbbiek során is meghatározta a gondolkodást. Mint egy a zsidó örökséggel foglalkozó múzeum vezetője, azt szoktam mondani, nem az a fontos, hogy mi történt pontosan, persze ez is fontos, de sokkal fontosabb, mit is gondolunk róla azóta, hogyan emlékezünk az eseményekre. Nagyon tanulságos, hogy 1848 emlékezet miként is él a zsidó közösségekben.

Akkor adódik a kérdés, miként is 1848. március 15-e a zsidó közösségekben?

A történetírók ezt a dátumot igyekeztek a maga szimbolikus jelentőségénél fogva kezelni, ez azt eredményezte, hogy a magyar zsidó történetírásban 1848. március 15-e és az azt követő események a magyar zsidóság történetében elképesztő esemény lett volna. Végre alkalom nyílott a lojalitás, a magyar hazafiság kifejezésére, ez valószínűleg így is volt nagyon sokak számára. Ám ebben a történetírásban elsikkad annak az érzésem szerint nagy tömegnek a hangja, amelyik nem nyilvánította ki a hangját, csendben volt, akinek nem okozott nagy kataklizmát ez az életében. Élt egy faluban, ahol mondjuk szatócsként élte az életét, akinek az életritmusát a zsidó naptár, a zsidó ünnepek szabták meg, ne pedig a forradalom helyzete, a csapatok állása.

A forradalom és szabadságharc bukása mit jelentett a magyar zsidóságnak?

Büntetést, hadisarcot, ma emlékezünk erre is. Ez egy komoly hadisarc volt, erről persze bőségesen állnak rendelkezésre dokumentumok, például az óbudai hitközségnek mekkora beszolgálási kötelezettségei voltak. A hadisarc későbbi megszüntetésével, a türelmi adó megváltásával létrejött egy tekintélyes summa, ami alapul szolgált a későbbi Rabbiképző Intézet megalapításához. Ez is példát szolgáltat arra, hogy miként is lesz a rosszból jó, hogyan tudjuk az adott pillanatban rossznak tűnő eseményeket jóra fordítani.

A forradalom és szabadságharc küzdelmeiben mennyire vettek részt a magyar zsidók?

Még a szakirodalomban vannak ugyan viták arról, hogy pontosan mennyien vettek részt a szabadságharcban, de az biztos, hogy körülbelül húszezren voltak zsidók, akik tevőlegesen is szerepet vállaltak a küzdelmekben. Az kérdés, hogy mennyien voltak harcoló alakulatoknál, mennyi volt közülük a katonaorvos, beszállítók. Tudjuk, egy háború nem csak a csatamezőn dől el, komoly logisztika is van egy hadsereg mögött. Egy biztos, azokat a hagyományos szerepeket, amiket a zsidók a magyar társadalomban elláttak, a szabadságharc folyamán is el kellett látni.

Milyen írott dokumentumai vannak erről az időszakról a Zsidó Múzeumban?

Nagyon sok, ez annak is köszönhető, hogy amikor a múzeumunkat az 1900-as évek elején megalapították, 1916-ban, egy másik háború közben, akkor nagyon hangsúlyozták a magyar hazafiság emlékét. Ezért is sokkal jobban fókuszáltak arra, hogy az 1848-49-es eseményeknek a fellelhető dokumentumait összegyűjtsék, mint más korszakok dokumentációját. Minden felhívás erősen hangsúlyozta, az 1848-49-es dokumentumokat nagyon erős hangsúllyal gyűjti a Zsidó Múzeum, így egy elég szép gyűjtemény jött össze.

Melyik az, amit Ön kiemelkedőnek tart ezen dokumentumok közül?

Nekem az egyik kedvencem és ez utal arra is, miként emlékezünk az eseményekre később, ez egy Kossuth Lajossal kapcsolatos dokumentum. Egy Polecsek Hugó nevű kereskedő meglátogatta Torinóban a már idős Kossuthot, ahonnan úgy tért haza, hogy kapott egy aláírt névjegyet Kossuthtól. Polacsek Hugó ezt bekereteztette, babérlevelekkel és nemzetiszín szalagokkal díszítette, úgy gondolom, ez a kép a nappalija falán volt a legszebb helyen. Polacsek Hugó özvegye 1946-ban adta át ezt a becses darabot a Zsidó Múzeumnak, így került hozzánk. Ez a kép a mostani kiállításunkon látható sok más 1848-49-es dokumentummal együtt, mint az a levél, amit Tomán István katonaorvosnak, aki Klapka György mellett volt Komáromban, amin egy szabad hazautazást biztosító passzus van. Látható még egy kettős portré Hollander Leóról és feleségéről, ők is tevékenyen vettek részt az 1848-49-es eseményekben.

Ilyenkor a magyar zsidók is kokárdát tűznek fel, esetleg egy nemzetiszínbe burkolózott hatágú csillagot?

Ha látok ilyet, akkor azért egyet mindenképpen begyűjtök majd a múzeum számára, hogy majd száz év múlva ez is kötődjék valahogy 1848 legendasorozatához. Ám szeretnék visszatérni a gyűjteményünkhöz, amelynek szertartási ezüstjeinek egy része Óbudáról, Nagykanizsáról és a Pesti Izraelita Hitközségtől érkezett egykor. Sok ilyen tárgyunk van, ez egy nagy tárgyegyüttes, ám mindhárom közösségben volt egy legenda, mely szerint 1848-ban a közösségek a szertartási ezüstjeiket áldozták fel a hazáért, hogy ezeknek az eladásából is támogassák a forradalmi csapatok ellátását. Valószínűleg ez tényleg csak egy legenda, de ez is azt mondja nekem, volt egy pont, még ha csak az emlékezetben is, amikor a magyar zsidók úgy emlékeztek 1848-ra, hogy még a Tóradíszeket is felajánlották az ügyért.

A forradalom bukása után mit lehet tudni az illegalitásban élő zsidókról?

Voltak Kossuth mellett zsidók, ennek is vannak dokumentumai a múzeumunkban.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter