Napi Tóra x Darvas István 8 K”K, Ki tiszá hetiszakasz 1. kommentár, 5777 Ádár 14. – Purim napja Purim tiszteletére egy rövid részlet az ünneppel foglalkozó Megilla traktátusból: “Ábájé mondta: amikor elhagytam mesterem (Rábbá) házát, tele voltam. Mégis, amikor megérkeztem oda, hoztak nekem hatvan tányért hatvan féle főtt étellel, és hatvan darabot ettem, mindből egyet-egyet. Az utolsó ételt serpenyős rostélyosnak hívták, és evés után meg akartam enni a tányért. Ábájé mondta: erről így beszélnek az emberek: “a szegényember nem tudja, mikor éhes”. Vagy úgy: “az ember gyomrában mindig van férőhely édes dolgoknak“. (Megilla 7b) A Hátám Szofer szép magyarázattal látta el ezt a részt. „Amikor Ábájé elhagyta mestere házát, úgy gondolta, hogy telve van Tórával, azaz mindent megtanult. Mári bár Már hatvan tányérja arra vonatkozik, hogy a Talmud hatvan traktatusáról diskuráltak, és mindegyikből tanult valami újat. A „serpenyős rostélyos” a Pszahim 41a alatt található rész neve, ez volt az utolsó, amit átvettek Mar bár Már-ral. Mivel ez Peszah előtt harminc nappal volt, Ábájé úgy gondolta, hogy szeretné az egészet végigvenni. Két esetben érezheti valaki, hogy „telve van Tórával”: ha nem ismeri önmaga korlátait, vagy ha nincs tisztában a Tóra mélységével. Az előbbi re vonatkozik, hogy a „szegény nem tudja, hogy mikor éhes”, az utóbbira pedig az, hogy „az ember hasában mindig van hely édes dolgoknak”. Sávuá tov és Purim számeáh!