Én Ábrahám, Izsák, Jákob Istenében hiszek
Pajor Tamás, az Ámen együttes vezetője a Fonogram díjról, a zenéről és a hitről is beszélt az élete kapcsán.
Mi is a Fonogram díj?
A díjat a magyar hanglemezkiadók alapították, amit a legrangosabb könnyűzenei díjnak tartanak, egy kétszáz fős szakmai grémium képezi a jelölőbizottságot, majd egy szűkebb delegáció ítéli meg a kategóriánkénti díjazottakat, így lettem idén én a kiválasztott.
Ha már kiválasztott, Önről köztudott, hogy élete során az Örökkévaló többször is kiválasztotta, megmentette.
Én erre azt szoktam mondani, az életemben a legfontosabb dolgok azok, amiket nem én tettem, hanem velem történtek meg. Ezek közé sorolom azt is, hogy én egy vállaltan cionista zsidó családba születtem bele, édesanyám nagyon kiváló kapcsolatban volt Beer Iván rabbival, aki egy vállaltan cionista gondolkodó volt, olyannyira, hogy börtönbe is került a hitéért. Ebben a közegben nőttem fel, míg tinédzserkoromban nagyon megérintett a lázadás szele. Ez egyszerre szólt az akkori kommunista rendszer és a saját kispolgári közegemmel ellen, ebbe beletartozott a zsidó identitásom is. Például olyan szerzők is hatással voltak rám, akiket antiszemitának is lehetne nevezni. Én tusakodtam belülről, annak ellenére, hogy zsidó közegben nőttem fel, mindenki tudta rólam, hogy zsidó vagyok.
Innen tért meg a saját hitéhez, amely szerint Ön egy Jézus hívő zsidó lett.
Nekem meggyőződésem, hogy a zsidó messianizmus az végigvonul a Tórán. Ami a hitet illeti, valóban Jézusban, a Messiásban hívő zsidó lett belőlem.
Ez a hit mit tett Önnel?
Amikor elindultam a lázadás útján és minden ellen lázadni kezdtem, beleértve a zsidó identitásomat is, egyszerűen túl akartam tenni a pogányokon azokkal a cselekedetekkel, miket én akkor nagyon macsósnak tartottam. Tizennyolc évesen ismerkedtem meg az underground világgal, zenészekkel, művészekkel, akik nagy hatással voltak rám. Néhány év alatt vált világossá, hogy ez az életmód a lelkiismeretemmel szemben egy kibékíthetetlen ellentétet képez. Még mielőtt elindultam volna a lejtőn, kezembe került az Újszövetség, el is olvastam, annak ellenére, hogy addig meglehetős távolsággal szemléltem. Már ekkor az lett a meggyőződésem, hogy ami itt szerepel, az igaz, minderre mindenféle emberi behatás nélkül jöttem rá, egyszerűen egy transzcendens élményem volt, annak ellenére, hogy akkor még nem tudtam megváltozni. Nem megváltozni, az azt jelenti, hogy ettől az időszaktól kezdve aktív kábítószeressé váltam, szerintem ez egyfajta menekülés volt Jézus elől. Később persze megtalált engem. Érdekes azonban, hogy két évvel a megtérésem előtt az én echte jiddise máme anyukám azt álmodta, hogy megjelent neki Jézus és azt mondta, megmentem a fiadat, persze ezt akkor nem mondta el nekem. Én ekkoriban azért már rendszeresen kinyitottam a Bibliát, az Ó- és Újszövetséget egyaránt.
Hogyan történt a megtérése, ki fogta a kezét akkoriban?
A Hit Gyülekezete és Németh Sándor volt az, tagadhatatlan, amit ő és a közösség az én változásomban jelentett és jelent a mai napig is.
Ehhez kellett Ön és az akarata is.
Ezt tagadom, egy kábítószeresnek minden van, csak éppen akaratereje nincsen. Ám az emberi tényezők mellett az is kellett, hogy engem az Isten és a Messiás érintett meg, transzcendens élmények során mentem át. Ez volt az ellenerő, ami egy másik, démonikus ellenerő, a kábítószer fogságából kiszabadított. Ez persze nem kisebbíti azokat az emberi segítségeket, amiket megkaptam akkoriban és a mai napig is megkapok.
Ha valaki megkeresi Önt, hogy segítsen neki megszabadulni a narkomániájától, akkor mit tud tenni?
Találkozom vele, elmondom a saját történetemet, ahogy azt is, hogy szerintem milyen terápiára van szüksége. Vannak, akiket egyből el lehet hívni a gyülekezetbe, ám vannak, akiknek komolyabb terápiára van szüksége, ebben is tudok segíteni. Töltsenek el ott egy időszakot, majd annak végén jöjjön közénk. Engem egyébként nem küldtek terápiára, nekem anélkül sikerült megszabadulnom. Az én esetemben az isteni segítség és az akaraterő elegendő volt, de a nagy csoda leginkább az, hogy ez a helyzet meg is tud maradni, nekem ez már harminc éve tart.
Mit tett, amikor megszabadult a démonaitól?
A Rocktérítő filmet forgattuk le, fejeztük be, jártam a filmmel az országot. Mellette elkezdtem zenélni, kezdetben az Istent dicsőítő zenéket írtam, később már emberi, társadalmi kérdésekről is írtam, mindezt a hívő ember szemszögéből, ez tart a mai napig.
Már vannak gyerekei, akik a megtért időszakában születtek. Mennyire befolyásolja őket, hogy a hit útját válasszák, vagy esetleg megadja nekik a szabadságot döntésükben?
A gyerekek egy ideig jártak a Lauderbe, majd átkerültek a Hit Gyülekezete iskolájába.
A televízióban is nyomon lehet követni a Vidám Vasárnapokon a Hit Gyülekezetét, itt rendszeresen lehet modern hangzású zenét hallani. Ezek egy részét Ön szerezte?
Igen, egy részét én írtam, a szövegeknek több mint a felét én szereztem. A szövegek célja nem elsősorban a művészi kifejezőkészség, sokkal inkább az Istent dicsőítő versekről van szó.
Az Ámen zenekar koncertjeit nézve még mindig egy sokat mozgó rockert lehet látni a színpadon. Meg fog valamikor nyugodni?
Azért ez egy műfaji sajátossága a zenének.
Mivel telik egy napja, reggel már elvonul zenét szerezni?
Nem vagyok zeneszerző, nem vagyok zenész, nem vagyok énekes, csak egy dalszerző, aki erősen szövegcentrikus.
A zene meghatározza az Ön életét, a Hit Gyülekezetét is.
Ez természetes, ez a történelemben is korán megjelent, hiszen ott van például Dávid király és az ő zsoltárai is. Nekem egyébként több kedvenc zsoltárom van közöttük. Dáviv volt az, akinek Isten szólt, hogy egy új istentiszteleti módot vezessen be a zsoltárokkal, amelyek az élet legkülönbözőbb részeiről szólnak, ezek dalszövegek. Ez kíséri végig a zsidó vallást, ez köszön vissza a keresztény dalszövegekben is, mi pedig ennek egy modern integrációját valósítjuk meg. A mi zenénk egy fogyasztható, XXI. századi inspiratív zene, amiben van társadalmi, spirituális tartalom.
Beszélt már egy kicsit a gyermekeiről, most kicsit hosszabban meséljen róluk és az édesanyjukról.
A feleségemet, Klárit még az underground világban ismertem meg, egy ideig egyfajta se veled, se nélküled kapcsolatban voltunk. Aztán megszületett az első gyermekünk, és úgy nézett ki, vége is lesz a kapcsolatunknak, ám ekkor jött egy csoda. Én megtértem a Hit Gyülekezetébe és az első utam Klárihoz vezetett, mert tudtam, ő az életem asszonya, akkor derült ki, hogy ő már akkor egy hete szintén megtért, amiről én nem is tudtam. Így került egy pecsét is a kapcsolatunkra, s született még két gyermekünk. Már mindannyian felnőttek, tehetségesek, helyesek. A legnagyobbik filmes, a középső lelkészi tanulmányokat folytat ő követ engem, a legkisebb pedig divattervezőként végzett. A feleségem meg a gyülekezet karitatív szolgálatában dolgozik. Igaz, már felnőttek a gyerekek, de unokák még nincsenek.
Mik a tervei a jövőben? Meddig ugrál még a színpadon?
Ameddig Isten engedi, ebből nem lehet kiöregedni. A zene megőrzi az ember fiatalságát.
Mit üzenne az Örökkévalónak?
Én igyekszem mindennap elmondani a kéréseimet, de vi8sszatérve a terveimre, a színpadi ugrálás azért csak egy járulékos eleme az egésznek, ami egy sprituális, messianisztikus üzenet, mindez beleültetve egy urbánus közegbe és a csodálatos magyar nyelvbe. Talán ezt is elismerték a Fonogram díjjal, ami egy hatalmas méltatása annak, amit csinálok, ez egy komoly respekt, visszaigazolás.
Ön szerint mit ad az embernek a hit?
Én csak arról tudok beszélni, ami belőlem fakad, azaz én nem tudok egy általános hitre buzdítani. Nem általában hiszek, én Ábrahám, Izsák, Jákob Istenében hiszek, a magyarságnak is ezt a hitet tudom ajánlani. Ez azért csodálatos, mert ha csak egy népet választott volna ki az Isten és megállt volna e nép határainál, akkor joggal mondhatnák más népek, hogy ők miért vannak kihagyva. Azért csodálatos az Ó- és az Újszövetség, mert itt nem állt meg egy nép határainál, mert Jézusban, a Messiásban eljutott a hit mindenkihez a kezdetektől a végekig. Azt tudom javasolni, hogy mindenki ezt az Istent higgye és az ő fiát, a Messiást. Ahogy Ábrahámnak mondja Isten: aki téged áld, az áldott lesz. Ezért, aki a zsidóságot áldja, az áldott lesz. Már ezért is összeegyezthetetlen a kereszténység az antiszemitizmussal, azaz a zsidóság összeegyeztethető a kereszténységgel, bármennyire is paradoxonnak hangzik. Az antiszemitizmus egy nagyon rossz eszme, amiből ki kell gyógyulni.
Köszönöm a beszélhetést.
Breuer Péter
