Nagyon sok érdekes filmet meg lehetett csinálni
Radó Gyula rendező, Tábornok és a díva a legújabb filmjének a címe, ami Karády Katalinról szól, de készített még számtalan játék- és dokumentumfilmet. Életéről és a filmezésről is beszélgettünk vele.
Honnan indult Radó Gyula? Milyen volt a gyerekkora?
1934-ben Budapestről, egy értelmiségi családból, apám építészettel foglalkozott, anyám tanított. Ami a gyerekkort illeti, milyen is lehetett a rettenetes időkben? Átélni a kitaszítottságot? Egyébként, miután ez a téma mindig is foglalkoztatott, ebből is készítettem, a kitaszítottság megéléséről is egy filmet, a Legendát. Ez egy valódi történetet dolgoz fel, egy nagyon tehetséges fiatalemberről, aki a szegedi egyetemen pont a kitaszítottságba hal bele. Ez a fiatalember, ifj. Horváth István, hiába volt tehetséges, miután zsidónak született, az egyetemen nem maradhatott, nem volt más választása, öngyilkos lett a szerelmével együtt.
Mennyire éreztették ezek az idők a hatását az Ön életében, például hova járt középiskolába?
Furcsa módon a Rákócziba, ami eredetileg egy katolikus iskola volt, itt kezdtem el tanulni. A háború után a nagybátyámtól kaptam egy mozigépet, amivel egy romos lakásban mozit csináltam. Szovjet katonai híradókat, amerikai rajzfilmeket szereztem, meg a filmgyárból kivágásokat és a környékbeli gyerekeknek szerveztem vetítéseket, sőt még a lakással szemben lévő papírboltot is beszerveztem hirdetőként. Később, miután apám Kecskeméten dolgozott, ott megismerkedtem Mátis Kálmánnal festőművésszel, aki Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt, de a lényeg az én esetemben az volt, hogy egyben amatőrfilmesként is tevékenykedett. Mátis egyébként még 1942-ben nyert díjat egy rajzfilmjével, ám a háború után a kecskeméti ipari iskola rajtanára lehetett csak. Kecskeméten ekkor indult meg egy filmes, fotós élet, el is kezdtünk filmezni. Nagy szerencsére az akkori megyei vezetés fantáziát látott ebben, így létrejött egy filmstúdió, aminek egyik alapítója, majd később vezetője is voltam. Készítettünk dokumentumfilmeket, sőt még esti híradókat is.
Mi volt az első filmje?
Pont tegnap jutott eszembe, életem első filmje Kiskunfélegyházán készült, a címe pedig Alkalmi munkától a munkaalkalomig volt, ha minden igaz, akkor 1961 körül készült, amit a Magyar televízió később be is mutatott.
Ma is mutatják még be filmjeit?
Az M3-as csatornán mostanában vetítik a Francia tanyát, ami egy játékfilm.
Hogyan tovább a filmstúdióban Kecskeméten?
Miután mi a Mokép alkalmazottai voltunk, kevés pénzből gazdálkodtunk, de legalább filmezhettünk. Közben az operatőr barátommal a budapesti Dokumentumfilmgyárban lehettem gyakornok, a Filmhíradónál. Itt a mozihíradó helyette vezetője, Fellegi tamás átkerült a televízióhoz és engem is áthívott, először felvételvezetőnek, majd gyártásvezetőnek. Majd a munka mellett kerültem be a főiskolára, ahol Keleti Márton osztályába jártam, Málnay Leventével, Mahrer Emillel, és másokkal.
Sokan mondják, hogy az „átkosban” milyen sok film is készült, de mi és ki döntötte el, hogy egy ötletből film lehet?
Először is valahova tartozni kellett. Én azért is szerencsés voltam, mert a híradónál megtanultam röviden dolgozni. A televíziónál volt egy Politikai Főszerkesztőség, ahol a rettenetes cím ellenére nagyon sok érdekes filmet meg lehetett csinálni. Még például a rendszerváltozás előtt készíthettem egy filmet a Hasomer Hacajir mozgalomról. Itt az embermentést és/vagy az ellenállás témáját dolgoztuk fel, sok emberi drámával, kétségekkel. Ezt a filmet a rendszerváltáskor egyszer bemutatta a tévé, aztán már többször nem vetítették. Készítettem körülbelül negyven játékfilmet, közel hatszáz dokumentumfilmet, sőt készítettünk élő adásokat is. Ezek egyike a Holdra szállás közvetítése volt, az egész adásnak a rendezője voltam. Volt is egy kis botrány belőle, mert láttuk, hogy a Szabadság tér túloldalán, a tévével szemben az amerikai nagykövetség előtt fényképeket osztogatnak a Holdra szállásról. Lementünk szereztünk is képeket, amiket be is mutattunk, de nem örültek neki. Hiába volt közel a követség, azért mégis távolt volt 1969-ben. A másik hasonló élő adás a magyar űrrepülés volt, ahol kitelepültünk Moszkvába, itt is a magyar adásnak lehettem a főrendezője. Lehet, hogy sokan nem hiszik, de ez orosz részről is egy jól szervezett adás volt, nagyszerű kollégákkal, itt sok barátot is szereztem. Jó volt, hogy nem egyből került adásba az érkezés, mert mi hallottuk, a nézők persze nem, hogy Farkas Bertalan a leszálláskor azért eleresztett egy jóízű káromkodást.
Mit szól ahhoz, hogy Gyulaházán most egy űrközpontot akarnak létesíteni?
Nem is hallottam róla. Én csak az Otelló Gyulaházán című nagyszerű Zsurzs Éva szatirikus filmet ismerem.
Sok filmet készített eddig, de van még valami, amit nagyon megrendezne?
Most is vannak terveim, pályázataim. Az egyik Karig Sáráról szóló film, aki megrázó verseket írt a Gulágról, ahol hosszú éveken át raboskodott. A tervek szerint két színész mondja a verseket, egyikük Huszárim Kata, a másikuk Nagy Anna, anya és lánya. Karig Sáráról tudni kell, hogy egy kiváló műfordító volt, szociáldemokrata politikus,aki nyolc éven ült a Gulágon.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
