A politikai is akkor igazán jó, ha sok-sok beszélgetés és közös gondolkodás alapozza meg
Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója beszélt munkájáról, a kommunikáció fontosságáról és természetesen a terveiről is.
Honnan is indult?
Budapesten születtem, a szüleim mérnökök voltak, édesapám már sajnos nem él, egy testvérem van, már mindkettőnknek van 4-4- gyereke. Nálam ez a gyerekszám azt is jelenti, hogy lassan gondolkodnunk kell a továbblépésen.
Iskolák?
Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, innen a Petőfi Gimnáziumba kerültem, ahol pont 1989-ben érettségiztem. Ez az időszak, a rendszerváltozásé szép emlékeket hagyott bennem. Magyar-angol szakra jelentkeztem az egyetemre, ekkor lettem a Fidesznek is a tagja. A zene megmaradt azért a szerelemnek, de másfelé fordultam, a művészet is izgatott azért, mert a Színművészeti Főiskolára is beadtam a jelentkezésemet, ha jól emlékszem, a második rostáig el is jutottam. A magyar-angol szakra jártam, akkor adódott lehetőség arra, hogy a hallgatók leadhassák a tanárszakot, én nem ezt tettem, úgy voltam vele, be is fejezem, amit elkezdtem. Az egyetem után a Radnótiban tanítottam két és fél éven át félállásban. Ennek az vetett véget, hogy külföldön kaptam állást, egy ideig próbáltam mindkettőnek megfelelni, de végül feladtam a tanári pályával. Strasbourgba kerültem a Civitas nevű szervezethez, ami állampolgári jogokkal és készségekkel foglalkozott.
Egy civil szervezetnél dolgozott, hogyan számol el ezzel?
Ez egy valódi civil szervezet volt.
Vannak nem valódi civil szervezetek?
Vannak olyanok, amelyek inkább ügynökszervezetként jellemezhetők, amelyek valójában politikai célokat fogalmaznak meg.
Mely szervezetekre gondol?
A helyzet a következő: a világ nagyon sokat változott az elmúlt években, különböző fontos közpolitikai kérdésekben, amelyek identitásról, egy ország jellegéről, alapkérdésekről szólnak, ahol a modern eszközökkel nagyon komoly hatást lehet gyakorolni. Az ügynökszervezetek valójában politikai célokat fogalmaznak meg, közpolitikai ügyekben szólalnak meg nagyon keményen, anélkül, hogy a szélesebb közvélemény, a választó tudná, hogy valójában kikről van szó, kik állnak a szervezetek mögött, milyen célokat szolgálnak.
Most jön akkor a sorosozás, amit már azért sem szeretek, mert azt hiszem, utána jön a zsidózás.
Szó sincs erről, ahogy azt sem állítjuk, hogy ne lehetne közpolitikai ügyekbe beleszólni, akár külföldről, de az a minimum, hogy a választópolgár tisztában legyen azzal, hogy egy-egy szervezet mivel foglalkozik, honnan kapja a támogatást, milyen célokat szolgál.
Több országban, Izraelben is van ilyen törvény, itthon mikor lesz?
Ezen dolgozunk, a törvényjavaslatot, amit előkészítünk, ezt célozza, a tavasz folyamán pedig a Parlament elé is kerül.
Ez szép, de a sok sorosozás helyett már ezt rég megtehették volna.
Valóban, de körültekintően kell ezt előkészíteni, nem beszélve arról, hogy van egy másik szempont is, szeretjük a fontosabb kérdésekben az emberek véleményét kikérni, erre alkalmas lehet a nemzeti konzultáció. Ezt a kormányzat rendszeresen folytatja, most is készülünk egy ilyenre, még március folyamán el is indul. Ennek a konzultációnak témája lesz ez az ügy is, hiszen ez egy fontos ügy, a politikai közbeszéd része. Vannak jó nemzetközi példák, amelyek irányába szeretnénk elmozdulni, de szeretnénk azt is megtudni, hogy erről mit gondolnak a magyar emberek.
Soros György nevéhez több dolog is köthető, így a Közép-Európai Egyetem is, amely méltán lett neves intézmény. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy majd a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik, az egyetem ittléte veszélybe kerülhet?
Azt nem gondolom, hogy ilyen veszély lenne, azonban azt gondolom, bármilyen oktatási intézménynek, akár egyetemnek is úgy kell működnie, amelynek helye van Budapesten.
Térjünk vissza Önre, mi történt Strasbourg után?
Több mint hét évig voltam ott, a Civitas után az Európa Tanácshoz kerültem, majd jött Brüsszel, ahova Szájer József hívott. Nagyon szerettem Strasbourgban lenni, nagyon jó és színes város, erős kötődéssel.
Egyébként miért is van szükség Strasbourgra, a havonta történő átköltözésre Brüsszelből, majd vissza?
Az Európai Parlament központja valójában Strasbourg, nem Brüsszel, ami egyébként nekem egy jóval nehezebben szerethető város, úgy éreztem, mintha elveszett volna a város lelke. Mintha az igaz identitása megszűnt volna, egy olyan város, ahol sokan vannak, de igazából senkié lenne. Vannak egész negyedek, amiket lebontanak, újraépítenek, irodaházak születnek, amelyek – a negyedekkel együtt – kiürülnek a munkaszüneti napokra. Hangsúlyozni szeretném, a városról magáról beszélek.
Így Brüsszel után örömmel jött vissza Budapestre.
Igen, bár az ottani munkát nagyon szerettem, politikai tanácsadó voltam, egyébként Brüsszelnek köszönhetem, hogy megismerhettem a feleségemet, akivel ott ismerkedtem meg. Itthon meg a Fidesz kampánycsapatában kezdtem el dolgozni.
Ahonnan egy idő után Ön lett a kommunikációs igazgató, de mi s a dolga egy kommunikációs igazgatónak?
Ez részben irányítási, részben meg koordinatív feladat. Kormányon van a párt, van egy erős parlamenti frakciója, amely önmagában is kommunikál, ahogy a kormányzat is, de van a párt is, amely szintén gyakran megnyilvánul. Az összes szereplő kommunikációját úgy kell kialakítani, hogy egységet képezzen. Azt mondhatom, ez egy nagyon izgalmas politikai feladat.
Mekkora nehézségek vannak abban, hogy minden képviselő szeret szerepelni, de mégis jól kell szerepelniük?
Abban kell segítenem, hogy ki mit mond, hova helyezze a hangsúlyokat. Ez persze egy közös döntés eredménye. Szerintem a politikai is akkor igazán jó, ha sok-sok beszélgetés és közös gondolkodás alapozza meg. Mi ezt igyekszünk így csinálni, heti szinten vannak kommunikációs megbeszélések, ott alakulnak ki azok, amelyek alapján támogatást tudunk adni a megszólalók számára. Mellette szervezünk kommunikációs képzéseket, mert mindig van értelme tanulni.
Nézzük akkor a kommunikációs paneleket. 2018-as választások. Ön észrevette már, hogy elindultak?
Ezzel egyetértek, elindult egy hosszú kampányidőszak.
Megjelent egy új párt a politikában, a Momentum Mozgalom, milyen pozitívumot és negatívumot tud róluk mondani?
Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy a berobbanásuk sikeres volt, még akkor is, ha ez rombolásra és – ne kerülgessük a forró kását – hazugságra épült. Ők az olimpiai pályázat ügyét gyakorlatilag elsüllyesztették, de ez hazugság, ha azt mondják, ők csak népszavazást akartak, nem akartak olimpiát. Ők lehetetlenné tették, hogy Magyarország egy kiváló helyzetben maradjon le egy versenyről. Sikerrel indult a Momentum egy baloldali-liberális médiahátszéllel.
De nem lehet mondani sokukról, hogy az ellenzéki táborból jöttek volna, hiszen elmondták, korábban a Fidesz szavazói voltak.
Sok szavazója van a Fidesznek szerencsére.
Az egyik újságíró mintegy negatívumként hozta fel a Momentummal kapcsolatban, hogy nagyon képzettek.
Ez butaság, én nem is negatívumként hozom fel a képzettségüket. Nincs baj ezzel, a világlátásukkal.
Milyen a világlátásuk Ön szerint? Én még nem tudom, így nehezen is tudnám azt mondani, hogy baloldaliak.
Ez lassan kezd kiderülni, így azt lehet mondani, itt egy liberális pártkezdeményezésről van szó.
És ez rossz lenne?
Nem tudom, hogy rossz, nem rossz, de azt tudom, nem mi vagyunk. Olvastam már tőlük liberális álláspontot, például a melegházassággal kapcsolatban. Mi mást gondolunk a családról, az értékekről. Megértem én ezeket az embereket, de ne akarják, hogy ugyanúgy tekintsünk az együttélésükre, mint egy tradicionális házasságra. Itt egy fontos kérdésről van szó, mert alapvetően meghatározza, hogy mit gondolunk az emberről, a családról, itt felmerülnek a vallási tartalmak is.
De a melegek is az Örökkévaló teremtményei, ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Ezzel én is egyetértek. Ám most a Momentumtól indultunk és az, amit eddig mondtak, írtak, abból arra lehet jutni, itt egy új liberális párt született. A baloldali térfélen meg majd eldől, hogy az ottani pártok, így a Momentum is mire lesznek majd képesek.
Lehetséges, hogy a mostani nézetkülönbség ellenére egyszer akár koalícióra lépnek velük?
Én ennek nagyon kevés esélyét látom.
Ha már olimpia és népszavazás, most is van egy aláírásgyűjtés, hogy a kormány ne vállaljon kötelezettséget a 2019-es Európai Maccabi Játékokra, ebbe beszállt a Jobbik is, amiből aztán visszatáncoltak. Mi erről a véleménye?
Nem egyszerű megállapítani, hogy akkor most merre is tart a Jobbik, a politikában nagyon fontos a mondanivaló, de ugyanakkor a megbízhatóság is. Itt mindent lehet látni az öltönyöktől a bakancsokig egyaránt. Volt itt már hanukai üdvözlet, de a dunaparti holokauszt emlékmű meggyalázása is.
Megnézve a Jobbik elnökét, mintha nem illene össze a személyisége a bakancsokkal.
Azért nem olyan régen még ő maga is ilyeneket viselt. Vona Gábor mondta egy interjúban, hogy eladta a pártja lelkét. Azt látom, hogy mintha hiányozna a párt igazi karaktere, ami felvet hitelességi kérdéseket is.
Ön szerint hogyan lehetne kijjebb szorítani a Jobbikot vagy netán azt vallja, amit én is, hogy ez a párt demokratikus úton került a parlamentbe, több százezer szavazóval a háta mögött?
A választók döntését tiszteletben kell tartani, ugyanakkor minden politikai szereplőre, így rájuk is vonatkoznak olyan politikai szabályok, amiket mindenkinek el kell fogadni. Ők ezeket sokszor nem tartották be. Most pedig sokszor teljesen mást mondanak, mint korábban, szerintem úgy gondolják, a hatalom megszerzéséhez ez kell, ez mutatja, őket a hatalom és a pénz érdekli.
Ön Brüsszelből ismerhette már Morvai Krisztinát. Beszélgettek néha?
Én akkor találkoztam vele, amikor még nem volt a Jobbik EP képviselője.
Kicsit ugrálva térjünk vissza Önhöz. Mi a hobbija?
Az egyik legújabb hobbim a síelés, ezt a feleségem révén szerettem meg, majd miután a gyerekek nagyobbak lettek, együtt gyakorolhatjuk. A gyerekek egyébként kilenc, hét és fél, hat és három évesek. Ma már mondhatom, hogy sikerült valamennyire megtanulnom síelni. A zene továbbra is nagy szerelem, zongorázni is szoktam a magam örömére, persze már a gyerekek is megpróbálták a hangszert. De hobbim még a kenuzás és a főzés is, amit még Strasbourgban tanultam meg. Otthon nagyrészt a feleségem főz, de vannak bizonyos ételek, amiket úgy szeret a család, ahogy én készítem.
A felesége mit csinál?
Jogász, a környezetvédelem a szakterülete, most is ezzel foglalkozik a gyerekek mellett. Ez is egy állandó vita, hogy mit tegyen, én persze örülök annak, hogy most is dolgozik a gyerekek mellett, de persze önző férfiként, apaként jobban szeretném, ha minél többet lenne a gyerekek mellett, több figyelem fordulna felém is.
Mi a felesége véleménye, mint környezetvédelmi szakembernek a Liget projektről?
Ebben egy a véleményünk, mármint, hogy arra szükség van, hogy Budapest tereit megújítsuk, annak is helye van, hogy keretek között építsünk oda, de arra is vigyázni kell, hogy a jellegét megőrizzük, nem beszélve arról, hogy a zöldterület ne csökkenjen. Ahogy látom, az eddigi fővárosi fejlesztések sikeresek voltak.
Mit tenne szívesen 2018 után?
Nagyon élvezem a mostani munkámat a sokrétűsége, a kihívások miatt, ezt nagyon szívesen csinálnám tovább. Alapvető vágyam az, hogy szeretnénk a választásokon jól szerepelni, ismét felhatalmazást kapni a kormányzásra, a magam elképzeléseit illetően én a parlamenti képviselőséget is nagy megtiszteltetésnek venném, de persze nem ez az egyetlen lehetőség, hogy az ember érdekes politikai munkát végezzen.
Akár még egyéni körzetben is elindulna?
Hosszabb távon még ez is lehet, most nem ez várható.
2018 után minek kéne nagyobb hangsúlyt kapnia, mi az, amit eddig elrontottak és ki kellene javítani?
A bérszínvonal emelkedésére tenném a hangsúlyt, arra, hogy Magyarország gazdaságilag megerősödött, így most jutottunk el oda, hogy megindult egy béremelkedési fordulat. Ez nagyon fontos volt, de a jövőben itthon emelkednie kell a bérszínvonalnak, hogy ez emberek egyre jobban megtalálják a számításukat, egyre kevésbé legyen csábító lehetőség elmenni Nyugat-Európába. Ez egy kihívás a régió számára, fontos, hogy bárhova el lehet jutni, de a cél, hogy az itt képzett emberek Magyarországot erősítsék. Fontos az is, hogy ez a fordulat egy közös döntés eredménye a munkaadókkal és a munkavállalókkal. Alacsonyan kell tartani az adókat, ez használ a versenyképességnek.
Fontosnak tartja, hogy többen is rendelkezzenek magyar papírokkal azok, akiknek magyar gyökereik vannak?
A legteljesebb mértékben, az egyik legfontosabb feladatunk ez. Ez valóban egy nemzetstratégiai kérdés, Magyarország és a magyarok közössége akkor erős, ha ez egy befogadó közösség, amelyik épít arra a kulturális egységre, nyelvi közösségre, a történelmi múltra, amelyek Magyarországot naggyá tették. Az egy adottság, hogy a nemzet egyharmada a határon kívül él, ami egy veszteség, de mi ebből szeretnénk egy erőforrást teremteni, így tekintünk minden olyan emberre, aki az országunkhoz köthető, még akkor is, ha másod-, harmadgenerációs. Itt nem csak az egykori történelmi Magyarországon élőkre gondolunk, hanem azokra is, akik másutt éllnek. minden év novemberében két értekezletet tartunk a miniszterelnök úr vezetésével. Az egyik a Magyar Állandó Értekezlet, ez a Kárpát-medence magyar szervezeteit hozza össze, ezt előzi meg a Diaszpóra Tanács ülése, mert ha erőforrásról beszélünk, abban benne vannak a messzebb élő magyarok, magyar leszármazottak is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
