„Egy biztos, én ezt nagyon szeretem, nekem ez a szenvedélyem.”
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a legújabb bemutató, a Szerelmes Shakespeare köré szervezett fesztiválról beszélt, de közben a a nagy szenvedély a SZÍNHÁZ és természetesen a Madách is szóba került, ahogy a titkos tervek is.
Egy különleges fesztivált szerveznek, mi is ez?
Egy nagyon szerencsés szituációba kerültünk, mert megkaptuk a Szerelmes Shakespeare című darab bemutatási jogát, ami egy csodálatos több Oscar díjat is kapott film volt eredetileg, amiből készült egy színpadi változat, aminek a bemutatóján ott lehettem Londonban.
Minden fontos bemutatón itt szokott lenni.
Igyekszem, hiszen a dolgok ott kezdődnek, a darabokat meg hamar kell látni. Szóval elindult egy nagy küzdelem ennek a darabnak a bemutatási jogáért, több magyar színház is részt vett ebben, végül a tulajdonos, a Disney, minket tartott érdemesnek arra, hogy bemutassuk.
Mivel sikerült őket meggyőzni, hogyan zajlott a küzdelem?
Itt nagyon fontos az ember reputációja, a Madáchban a Disneytől már műsoron van a Mary Poppins, de látták a Mamma miát is, hiszen ezeket a produkciókat a nagy jogtulajdonosok időről időre megnézik. A referenciánk így mi magunk vagyunk, ez egy nagyon fontos elem volt ennek a megítélésében, ahogy az a kreatív terv is, amit még be kellett nyújtani.
A vetélytársaiknak ezek után volt egyáltalán valami esélye vagy mertek egy nagyot gondolni?
Ezt sohasem lehet tudni, mindig van esély, mindig vannak újak, mindig vannak tehetségesebbek, amikor az ember azt hiszi, már nem érheti meglepetés, akkor éri, tehát ez a küzdelem sohasem lanyhul. Ám végül szerencsésen megkaptuk ezt a darabot, aminek június 9-én lesz a bemutatója. A darab William Shakespeare életének egy soha meg ne történt epizódjáról szól, egy szellemes mű. Shakespeare életéről ugyebár egy biztos dolgot tudunk, mégpedig azt, hogy roppant kevés dolgot tudunk. Ez a darab egy feltételezés arról, hogy hogyan is születhetett a Rómeó és Júlia és ennek a darabnak a főszereplője maga Shakespeare. Én magam egyébként nagy Shakespeare rajongó vagyok, életemben közel tíz darabját rendezhettem meg, azt kell mondjam, minden, ami számomra a színházból varázsos és érdekes, azt én ezekből a darabokból tudom, ezért arra gondoltam, ha már bemutatunk egy Shakespearéről szóló darabot, akkor szervezzünk köré egy fesztivált, amiben ő, a szerző és a darabjai, versei, szonettjei a fő téma. Érdeklődtem a kollégáimnál és láttam, Shakespeare egy hívó szó lett náluk is, mindenki egyből mondta, hogy boldogan beszél róla, mert mindenki életében egy meghatározó szerzőről van szó.
Mennyi ideig tart a fesztivál?
A bemutatótól hat héten át, július 16-ig, amíg nyáron a darabot játszuk, a Madách összes helyiségében, csodálatos játszóhelyeink vannak, a stúdiószínpad, a Tolnay szalon, egy tetőteraszunk, de délelőtt a nagyszínpad is szabad. Az egész úgy néz majd ki, hogy esténként megy a szerelmes Shakespeare a nagyszínpadon, a nap egyéb részeiben, de még az előadással párhuzamosan is zajlik egy nagyon sok eseményből álló, nagyon színes fesztivál.
Az érdeklődők a fesztiválra vagy az előadásra vesznek jegyet?
Külön-külön kell mindenre jegyet venni, az árakat meg úgy határoztuk meg, hogy az nagyon olcsó és barátságos legyen. A fesztiválnak leginkább az ismeretterjesztés és a rajongás megosztása a célja, nem pedig a nagy bevétel, gyakorlatilag egy mozijegy áráért meg lehet hallgatni a programokat.
Pedig Ön arról híres, hogy nem nagyon ad ingyen jegyeket, a Madách árai azok igazi színházi árak.
Ezen a jövőben sem változtatunk, de azért hozzá kell tennem, most megyek Bécsbe egy ottani musicalra, ahol egy jegy ára harmincezer forint átszámítva, ehhez képest a mi öt-hatezer forintos jegyáraink sehol sincsenek. De nem akarjuk a jegyárakat emelni, úgy érezzük, pont ez az a határ, amit még kibírnak a nézők.
A magas jegyárak ellenére mégsem lehet a Madách előadásaira jegyet kapni, nem lehet megoldás, hogy többet játszanak?
Lehet, de akkor valakivel beszélni kell, hogy az év álljon több mint 365 napból. A munkatársaim egyébként folyamatosan neheztelnek rám, mert én még a nyári szünetet is nagyon nehezen adom ki, lehet ezt kizsákmányolásnak venni, de én azt szeretem, ha egy színház játszik. Persze azért igyekszem biztosítani a szabadságokat.
Ám most a nyár meg lesz hosszabbítva a fesztivállal.
Igen, sőt utána a Mamma mia megy Szegedre – immár negyedszer -, ilyen még nem fordult elő, hogy egy produkciót négyszer hívtak volna vissza.
Miért egyeznek bele a szerzők, hogy egy kicsit átigazítsa Ön a darabjukat?
A jog megkapása azt jelenti, hogy nem lehet egyetlen mondatot sem hozzátenni vagy akár egyetlen kottafejet is megváltoztatni. Ám az alkotás valamennyi elemében, rendezés, díszlet, jelmez, világítás nekem szabad kezem van. Azt remélem, hogy mindezt azért lehetséges, mert az előző sikerek erre nekem kreditet adtak.
Beszélt az előbb arról, hogy nehezen adja ki a szabadságokat, tényleg hogyan bírják a szabadságnélküliséget a színészei? Nagyon megfizeti őket?
Megfizetjük őket, de nem úgy, ahogy szeretném, ahogy ők szeretnék. Nagy bevételeink vannak, de félreteszünk más időkre is, ez egy koncepció, azaz egy eredménytartalékot képzünk, mert ebből tudjuk a műszaki fejlesztéseket megcsinálni. Egy zenés színházban nélkülözhetetlen például, hogy időnként a lámpaparkunkat kicseréljük, olyan vizuális elemeket szerezzünk be, amiket ez a műfaj megkövetel. Most egyébként ez a mostani TAO rendszer, amit a színházak élveznek, a magyar színházak aranykorát hozza elő. Ehhez kellenek fantasztikus darabok, hogy ne legyen üres szék. Hála Istennek egy fantasztikus csapat áll a rendelkezésemre a műszaki pontokon, az irodán, a szervezőknél is, a Madách egy közös szenvedélye sok embernek.
Mióta vezeti a színházat?
2004 januárban neveztek ki, ha jól emlékszem, akkor a mostani a negyedik ciklusom.
Meddig marad igazgató?
Ezt ugyanazzal kellene megbeszélni, akivel az év napjainak a meghosszabbítását. Egy biztos, én ezt nagyon szeretem, nekem ez a szenvedélyem.
Akkor ezek szerint jóban van az Örökkévalóval és az ad erőt?
Ezt sosem lehet tudni, az ember folyamatosan reszket, hogy ez így maradjon, közben természetesen igyekszik mindennek megfelelni.
Milyen életmódot él akkor?
Az aktív időszakom a reggel és a délelőtt, igyekszem sokat sportolni, sétálni, amit lehet, a szakmával foglalkozni, hiszen nekem már nagyok a gyerekeim, úgyhogy már élhetek a szenvedélyemnek, a színháznak.
Vannak titkos tervei is.
Vannak, ezek mindegyike a Madách Színházhoz fűződnek.
Tényleg, mi lenne, ha felajánlanák Önnek az Operát?
Nem vállalnám el. Azt örömmel fogadnám, ha a Madách Színházhoz egy nagy játszóteret még hozzá tudnék csapni. Kellene egy másik tér, hiszen agy a repertoárunk, a darabjaink egymást szorítják ki. Ha jön egy nagy bemutató a Szerelmes Shakespeare után, akkor bizony valamit ki kell dobni a léghajóból, ami fájna, hiszen ezek a darabok is még nagyon jól mennek. Amire nagy szükségünk lenne, az még egy nagy hét-nyolcszáz nézőt befogadó játszóhely, ilyen nem nagyon van Budapesten. A színház nagyon népszerű, én magam nagyon sokra becsülöm a budapesti színházakat, nagyon változatosak és jók, tele is vannak. Mi is tele vagyunk, mondhatjuk, ma Budapesten egy színházi konjunktúra van. Ezért van, hogy minden kis helyet is megtöltenek, magánproducerek indulnak, sikeresek is. A volt Május 1. mozit is sikeresen alakították át, itt lett az Átrium, új és új színházi képződmények tűnnek fel, szerencsére működnek.
Tanít az egyetemen, az egykori főiskolán?
Nem, mióta kineveztek igazgatónak, már nem. Nekem eddig öt osztályom végzett a főiskolán, de mondom, a kinevezésem után volt egy dilemmám, ám tudtam, a tanítást nem lehet félszívvel csinálni, ez egy komoly munka, csodálom is a kollégáimat, akik igazgatás és más munkák mellett ezt képesek csinálni.
Régen voltak televíziós közvetítések, ezek mennyire hiányoznak a Madáchnak?
Nagyon hiányzik, bár igazán nem is ezek, hanem a tévéjátékok hiányoznak. Ám nem elsősorban nekem, hanem a nézőknek és a színészeknek leginkább, mert semmi nem ad olyan ismertséget, mint a televíziós, az meg nagyon nagy kár, hogy a kereskedelmikben csak néhány szappanopera fut, a közszolgálati meg egyáltalán nem gyárt tévéjátékokat. A televíziózás aranykora volt, amikor évente százszámra készültek tévéjátékok és tévéfilmek.
Nem fejeztük be a titkos tervekről, a nagy álmokról szóló kérdésem.
Valóban. Nagy álmok? A Madách most elért egy színvonalat, ezt elérni egy dolog, megtartani, az már egy másik dolog. Én ezt szeretném, meg mellette a színházat bővíteni. Ez két irányban történi meg. Minden a túltermelési válságból adódik, hogy a darabjainkat ne kelljen egy raktárba tenni, pihentetni, megpróbálunk elindulni egy országos turnéra, ezt már elkezdtük Debrecenben a Jézus Krisztus Szupersztárral, ezt folytatni is fogjuk. Ez az úgynevezett turnéjog, amit a musical világában nagyon nehéz megszerezni.
Milyen technikát tudnak elvinni egy ilyen előadásra a turnén?
A turnéelőadáson a színvonalból ne szabad leadni, ez nem egy hakni. Szerencsére vannak mobileszközök, így ebből nem lehet gond. Egy biztos, nem kötök kompromisszumot, ahogy a jegyárakban sem, nem adjuk olcsóbban a jegyeket. Még a Jézus Krisztussal megyünk tovább, ha jól tudom, akkor Nyíregyháza, Szombathely jön, majd a turné végén Budapesten az Arénában mutatjuk be, úgy egy év múlva, ezzel el is búcsúzunk a darabtól, persze csak átmenetileg. De kaptunk még meghívást a Mamma miával Debrecenbe, ez nekünk ott a Főnix Csarnok egy agyon jó kiindulópont, így lehetséges, hogy ezzel a darabbal is csinálunk egy turnét.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
