Ez egy teljes mértékben magyar történelmi folyóirat
Papp Gábor történész, a BBC History főszerkesztője beszélt a lap indulásáról, valamint arról is, hogy mitől különleges ez a havilap.
Mióta főszerkeszti a lapot?
2010-ben alakultunk, majd 2011 elején jött ki az első szám.
Mi a különbség a lap londoni és budapesti mutációja között?
Hatalmas a különbség. Az eredeti megállapodás szerint nekünk az angol kiadványnak közel a felét kell átvennünk, a fennmaradó rész pedig hazai és más szerzők munkái teszik ki. Meg kell vallanom, ezen az arányon már jóval túl vagyunk, azaz ez egy magyar történelmi folyóirat, amiből a cikkek 30%-a van az angol kiadványból. A címben szereplő világtörténeti magazin kifejezést lassan lecseréljük történeti magazinra. Én már sok lapot indítottam, ezek közül egyetlen sem volt, amelyik két év után hasonlított volna ahhoz, amilyennek elindult. Mi úgy indítottuk a BBC Historyt, hogy ez egy rendkívül színvonalas angol lap, mert már akkor is az volt, amihez némi magyar anyagot is hozzáteszünk. Ma már azt lehet mondani, van a lapban némi angol anyag. A barátaim, akik ismerik a lapot, még így is azt mondják, tele van brit királyokkal, egy számban a tizenkét cikkből kettő szól erről, akkor az olvasó azt érzi, a lap tele van brit királyokkal. Ez egy teljes mértékben magyar történelmi folyóirat, ami úgy magyar, hogy magyar szerzők vannak benne, az olvasók általunk elképzelt igényeinek megfelelő írásaival. Persze fogalmunk sincs arról, hogy mi az olvasó igénye, mert az egyiknek ez, a másiknak az, az egyik elvárja, hogy mi mondjuk meg az igazságot erről, a másik arról várja az igazságot, a harmadik azt mondja, egyáltalán nem ez az igazság, a többiek hazudnak.
A lapjuknak volt egy különszáma például a Nürnbergi perről. A történelemtankönyvekben ugyanazt a szöveget találhatjuk meg, mint a BBC Historyban?
Hivatalból azt kell mondanom, hogy nem. Kérdezem, mi az, hogy tankönyv? Melyik tankönyvről van szó? A lapnak van egy elég széles olvasótábora, a fiataloktól kezdve a kevésbé fiatalokig. Akkor most melyik tankönyvet vegyük? Az éppen legaktuálisabbat, hiszen jövőre már teljesen más lesz.
Jövőre más lesz a II. világháborúról szóló rész, mint idén?
Valószínűleg más lesz. Ha nem lesz más, akkor a történelemtanár fogja másként tanítani.
Másként feltéve a kérdést, a Történelemtanárok Egyesületének van előfizetése a lapra?
Van, ha így teszi fel a kérdést, akkor azt gondolom, az egyesület jó szívvel veszi ezt a lapot.
A könyvtárakban is megtalálható a lap?
Nem tudom, mert teljesen kiszámíthatatlan, hogy a könyvtárellátó hova és mit küld, az iskolai könyvtáraknak nincs saját költségvetése, a beszerzéseknek megvan a saját hierarchiája. Tudomásom szerint nagyon kevés középiskolai könyvtárba jut el a lap. A tanárok megveszik, azért tudni kell, a BBC History annyiba kerül, mint egy fél mozijegy.
Az olvasók, gondolom igen gyakran megkeresik, kérnek valamit, feladatot adnak. Milyen feladatokat szokott kapni?
Szerencsére sok levelet kapunk, mindenfélét, megírják, hogy nekik mi volt jó, mi nem. Sokan kedvelik a lapot, ezt persze nem csak a levelekből, hanem a példányszámból, az előfizetésekből is tudjuk. Nagyon sok olyan levelet kapunk, ezek a legizgalmasabbak és rendszeresen le is hozzuk őket, amikben az olvasók kiegészítik a cikkben leírtakat. Kapunk persze méltatlankodó leveleket is, de jönnek olyan levelek, amiben azt kérik, írjunk erről, arról, mondjuk meg az igazságot amarról. Eddig talán egy-két olyan levél volt, amire a hangneme miatt méltatlannak ítéltem meg válaszolni.
Mutatott egy lapszámot, ami a Nőuralom a XVI. században címmel jelent meg. Mit mondtak erről a témáról?
Itt a szerző összeszedett néhány olyan királynőt, királynői hatalommal bíró királynét, akik fontos országokat, Spanyolországot, Angliát irányították, vannak benne még mások is. Ez azért érdekes, mert volt egy század, amikor domináltak a női uralkodók Európában.
Ugyanebben a lapszámban foglalkoznak az 1947-es békeszerződéssel, amiről jóval kevesebbet lehet hallani, mint az I. világháborút lezáróról. Ez kellemetlen volt az országnak?
Szerintem semmi váratlan nem történt, Trianonba úgy ment el a magyar küldöttség, hogy nagyjából tudta a végeredményt, ami azért nem sokkal előtte körvonalazódott, ott volt még miről vitázni, pontosabban Apponyi Albert gondolta ezt. Az 1947-es békeszerződés esetén ez már két évvel a háború befejezése után voltunk, addigra már minden nagyjából eldőlt, sőt már 1943-ra eldőlt minden. Ez a cikk azért is érdekes – Romsics Ignác írta egyébként -, mert itt az is szerepel, hogy mi volt a nagyhatalmak álláspontja a háború utáni rendezéshez.
Ön szerint miért nem tartotta be eddig Magyarország a békeszerződésben aláírtakat?
1947-ben lett a párizsi békeszerződés aláírva, rá egy évre Magyarország elvesztette a szuverenitását, Csehszlovákiával és Romániával együtt.
A rendszerváltozásnak kellett eljönnie, hogy elkezdjék betartani a szerződést?
A szerződések bizonyos pontjait be szokták tartani, bizonyosakat meg nem. Szerződéseket azért kötnek, mert azokat kötni kell, mert bizonyos történelmi szakaszokat szerződésekkel kell lezárni. Hogy mit gondolnak az aláíráskor a felek, hogy mit fognak majd betartani, mit nem, az egy más kérdés. Miért írunk ilyenekről? Mert azt gondolhatom a kiadóval együtt, hogy ez érdekelheti az olvasót, másrészt nekem is van egy válaszom erre. Már van annyi tapasztalatom, hogy megtehetem: már nem csinálok olyat, amivel nem értek egyet. Van b ennünk a szerkesztőségben egy olyan hajlam, hogy amit mi fontosnak, érdekesnek tartunk, arról próbáljunk jó cikkeket közölni.
Beszélt már a lap népszerűségéről. Mekkora a lap remittendája?
Van valamekkora, ebből időnként küldünk oda, ahol nem tudják megvenni a lapot, de szerencsére nem nagy a remittendánk. A kiadónak van egy nagyon jó kereskedelmi stábja, természetesen mindig érnek meglepetések, például az a számunk, amit az amerikai elnökválasztás után adtunk ki, messze nem teljesítette az általunk elvárt számot.
Sok mindennel foglalkozik a BBC History, januári számukban Oroszországgal, feltéve a kérdést, hogy akkor most terjeszkedik-e ez a nagyhatalom.
A lapszámban két nagyon komoly történeti cikk van, jelentős történészektől. Az egyik írás a XIV., míg a másik a XVI-XVII. századi Oroszországgal foglalkozik, tehát a történeti múltba megy vissza. Ezeken kívül még van egy esszé is, Sz. Bíró Zoltántól, amiben a szerző persze elmegy a jelenig is. A terjeszkedő Oroszország címlappal az olvasót is meg akartuk nyerni, de ez a szám alapvetően a korábbi századok terjeszkedő oroszairól szól, akik egykor ezt a birodalmat megteremtették. Persze most is megerősítem, hogy az ilyen címlapok mellett azért a cikkeink bő 40%-a magyar történeti témákkal foglalkozik.
Mi az, ami különlegessé teszi a BBC Historyt?
Elsősorban az, hogy ilyen rangos szerzői gárdától, akár a magyar, akár a brit kollégákat értem, egyetlen magyar folyóirat sem kerülhet ennek a közelébe. Teljes mértékben autentikus szerzők olyan témákról írnak, amelyek érdekelhetik az olvasóközönséget. Ezen kívül úgy érzem, az olvasói igényekhez nagyon közel adjuk a magyar és egyetemes történelmet, így a lapban mindkettőt olvashatja az érdeklődő. Többszörösen lektorált, ellenőrzött írásokat adunk közre, ezek nagyon távol tartják magukat azoktól a történelemfelfogásoktól, amelyeket mondjuk a Történelemtanárok Egyesülete szélsőségesnek tekint. Mindezt kiváló minőségben állítjuk elő.
Milyen elfoglaltságai vannak a lap mellett?
Gondolkodom azon, hogy majd idős napjaimban mit is fogok csinálni, milyen könyveket akarok még megírni. Én már abban a korban vagyok, amikor az ember nem olvas, csak ír.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
