Országoknak nincsenek barátai, csak érdekei
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a 2017-es év forró és még forrób helyszíneiről, helyzeteiről is beszélt.
Mi a helyzet a nagyvilágban?
Azt gondolom, az amerikai, európai, közel-keleti helyzet a legforróbb, persze nem lehet kihagyni Észak-Koreát sem. A világ forrásban, ez lesz a jellemző a 2017-es esztendőre. Ha végigszaladunk a felsoroltakon, akkor megállapítható, az Egyesült Államok külpolitikája, a közel-keleti térség helyzete a nagyon forró téma. Nem csak azért, mert Törökország láthatóan megjelent a maga középhatalmi törekvéseivel. Nem csak azért, mert az iráni egyezménnyel kapcsolatban, amit az előző amerikai kormányzat sikerként könyvelt el, a jelenlegi elnök egy teljesen más szemlélettel közelít. Most az látszik, hogy az Egyesült Államok nem találja magát a térségben. Azt tudni kell, a biztonságpolitikában nincsen légüres tér, ha egy nagyhatalom egy térségből kivonul és ezt tette az Egyesült Államok, magára hagyva a térségbeli szövetségesét, Izraelt, vagy odadobta a gyeplőt Törökország kapcsán is, ahol a szekuláris állam felbomlóban van, ami az elmúlt évtizedekben jellemző volt. A szekuláris Törökország kapcsán lehetett azt hinni, hogy az ország egy megbízható NATO tag, szövetséges, most meg olyan döbbenetes változásokat lehet látni, amit az elmúlt másfél évben nem lett volna így hagynia az Egyesült Államoknak. A térség másik állama, Irán mozgolódik, jól érzi magát ebben az új helyzetben, mindenféle embargótól megszabadult, a kereskedelemben megtáltosodott. Egy embargó után, ha egy ország feljön a víz színére, akkor ez azzal is jár, hogy mindenféle hatalmi és katonapolitikai erőfeszítéseit is megjeleníti. Azt látom, a közel-keleti térségben az elkövetkezendő hetekben is nagyon komoly változások következhetnek be.
Irán mennyire erős, mennyire vannak szakemberei?
Komoly apparátussal bír az ország, sokszor veszik félvállról a hatalmi törekvéseit, egyszerűsítik Irán gondolkodását, hogy eddig rossz volt minden, most már viszont jó. Országoknak nincsenek barátai, csak érdekei. Iránnak az érdeke, hogy a térségben politikai és vallási hatalomként legyen jelen. Senki nem gondolta volna, hogy Iránnak a teljes vertikumra hatása lesz, mindenki azt gondolta, elszigetelt marad majd Irán, pedig nem, olyannyira, hogy már az embargó alatt is építkezett, támogatott például terrorszervezeteket. Az atomfegyverek kérdésében, bármelyik államról is legyen szó, nagy odafigyelés kell, nem árt tudni, hogy kinek a keze van azon a bizonyos piros gombon. Azt elhinni, hogy egy embargó feloldásával, egy szerződés aláírásával azt a fajta hatalmi gondolkodást meg lehet változtatni, ami az elmúlt évtizedekben Iránra jellemző volt, azt tévedésnek tartom.
Talán meg is erősítette őket.
Egyfajta sikerként élik meg ezt az egészet. Azt látni kell, Iránban az 1980-as állapotokhoz képest az amerikai, európai biztonságpolitikai törekvésekben egy pici finomhangolás azért volt, persze nagy változások nem voltak, Izraellel kapcsolatban például semmi nem történt. Irán gyűlöli Izraelt, ezt nem is titkolják, ennek minden lehetséges alkalommal hangot is adnak a vallási vezetők.
Beszélt amerikai cserbenhagyásról. Nem lehetséges, hogy Szíria esetében is ez történik, átadva a területet az oroszoknak?
Szerintem ez egy rövidlátó gondolkodás, noha megértem, miért döntött így az előző elnök. Gondoljunk csak bele, megnézte a térképet és tudta, az elmúlt közel tizenöt évben hatezer milliárd dollárt költöttek el. Ez az összeg hiányzik az amerikai egészségügyből, oktatásból, azaz egy háború nem jó üzlet egy társadalomnak. Én értem, hogy miért is vonult visszább az Egyesült Államok, de az előbb mondtam, a biztonságpolitikában nincsen légüres tér. Nem lehet egy térséget egyik pillanatról a másikra – ez alatt persze éveket értünk – a magára hagyni, sőt azt sem lehet mondani, hogy inkább Oroszország tegyen rendet. Ha az oroszok megjelennek valahol, akkor nyilvánvaló, hogy a saját érdekeiket akarják érvényre juttatni. Az orosz érdekek nincsenek paritásban az Egyesült Államok, sőt nagyon nincsenek paritásban az Európai Unió érdekeivel. Amikor kezdett látszani Amerika hátrébb lépése, akkor Oroszország kapva kapott az alkalmon és Törökországgal együttműködve próbálnak valamilyen stabilizációs folyamatot elindítani. Ez Szíriára, Egyiptomra, Irakra vonatkozóan egy teljesen más gondolkodást jelent majd. Ami majd kialakul, az sem Izraelnek, sem Európának, sőt még az Egyesült Államoknak sem fog majd tetszeni.
Vannak kisebb-nagyobb háborúk, de mennyire vagyunk ezekre, egy nagyobbra felkészülve, tekintve a különböző hadseregekben, brit, német, orosz előforduló problémákat?
Ezek nyílt, látható összetűzések. Európában, Ukrajnában egy másfajta rendszerről van szó, ez a hibrid hadviselés, ahol komoly százalékban nem a fegyverek dörögnek, hanem dezinformálás, médiabefolyásolás, politikai hatalomnövekedés történik. Egy példa ehhez: Románia biztonságpolitikai szakértői nem gondolták volna, hogy például Moldávia abszolút mértékben kezd orosz befolyásolás alá kerülni. Bulgária orosz tartozásait nagy cégek vásárolták fel, az ottani választásokon az oroszbarát gondolkodás kapott erőre, Szerbiáról jobb nem is beszélni külön. Visszatérve, a román biztonságpolitikai szakemberek azt látják a térképen, hogy körbe vannak véve, ezért is foglalkoztatja az országot erősen, hogy Magyarország milyen irányba indul el, Oroszországgal közösen, az ő feltételrendszereik szerint, vagy esetleg meglesz valamilyen távolságtartás Oroszországgal szemben.
Most itthon van egy orosz ügy, ez Kovács Béla EP képviselő története.
Azt gondolom, ennek jóval nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyrészt zötyög a vizsgálat, azért érdemes tudni, kémügyekben nem szokás az ilyen fél- egy éves csúszás, nem beszélve a médiajelenlétről. Amikor ez felröppent, akkor újságírók tárták fel ennek a hátterét, a képviselő meghallgatása pedig majd egy évig csúszott ezek után. Ha egy hírszerző ügynökség egy embere lebukik, bármelyik ügynökségé, akkor legkésőbb 72 órán belül mindent megszüntetnek, kitakarítanak. Eben az ügyben sokszor 72 órán vagyunk már túl. Ez az ügy – amit én nagy veszélynek tartok – egyre inkább kap egy politikai gellert, ezt az egészet használják a politikai kommunikációs térben. A Jobbikot bemutatják, mint egy orosz hírszerzéssel kapcsolatba hozható szervezetet, ami tetten érhető, de nem így kellene ezt tenni. A nemzetbiztonsági szerveknek nagyon fontos, hogy ne a kommunikációt térben mozogjanak, már ezért is erősen szkeptikus vagyok ezzel az üggyel kapcsolatban.
A budavári kitörésre emlékeztek Budapesten szélsőjobboldaliak, lehetett látni egyenruhákat, horogkeresztes karszalagokat, zászlót is. Hova tartunk?
Honnan tartunk hova, így tenném fel a kérdést, mert ez nem először történt meg. Semmi nem hiányzik jobban a magyar rendészetnek, mintsem egy ilyen ügyet ne tudjon kezelni. A rendészet ebben az ügyben is a politikának akar megfelelni, azt figyelve, hogy ez hoz, visz a politikának, mennyit hozhat ez a kormányzatnak.
A szólásszabadságnak vannak határai vagy tévedek?
Ezt bűn így hagyni, a rendészet kezelhetné ezeket a helyzeteket, ha akarná, most van egy politikai kommunikációs tér, aminek jó, ha szélsőségesek masíroznak az utcán, ezen keresztül lehet szavazókat manipulálni, ezzel lehet félelmet kelteni. Ezt az ügyet is elég gyorsan meg lehetne oldani egyébként.
Még egy kis világpolitika. Az izraeli miniszterelnök a héten Washingtonba megy, mi várható ott?
Szerintem az izraeliek pont azt vázolják majd fel, amiről az előbb beszéltem, Netanjahu biztosan azt kérdezi majd erősen, hogy lesz-e olyan megnyilvánulása az Egyesült Államoknak, a politikai kommunikáción kívül, ami érezhető lesz. Odacsapnak-e a terjeszkedő Iránnak, meg akarják-e változtatni az atomegyezményt. Ha csak a politikai kommunikáció marad, akkor Izrael előtt egy nagy kihívás áll, rá kell jönnie arra, hogy saját magának megvédenie magát. Ez nehezen megy, de tudni kell, egy válsággal tudni kell, mit várhat egy ország. Most egy ilyen tisztázó beszélgetés lesz a két vezető között. Érdekes lesz, kíváncsian várom az eredményeket.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
