Napi Tóra és szombat

Napi Tóra és szombat

Darvas István

 

K”K,

 

Besáláh hetiszakasz 6. kommentár, 5777. Svát 14.

 

Szóval sok szomjas és dühös zsidó állt Mózessel szemben, akik nem voltak képesek, hogy a nagy csodáról a kis csodák bekövetkezésének valószínű voltára következtessenek. Többszáz év fogság állt mögöttük, ami a csodák iránti fogékonyság gyengüléséhez vezet, arról nem is beszélve, hogy a szabadság első hete sem adott módot az elmélyült gondolkodára, hiszen mindenre volt idő, csak erre nem. Olyan sebességgel kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy még az általuk gyúrt tésztának sem volt ideje, hogy megkeljen, mentek néhány napot, és azt kellett tapasztalniuk, hogy a kor legerősebb hadserege közvetlenül a nyomukban van. Igaz ugyan – vethetjük közbe, hogy Isten a vizet a menekülés útjává tette számukra, míg az üldözőknek a vesztét okozta, de az ennek okán érzett eufórikus állapotot gyorsan felváltotta az előbb halk, majd egyre hangosabbá váló közös töprengés, és egyidejűleg többszázezer szíve markolt a kérdés: ez eddig rendben van, de most mi lesz? Az Örökkévaló és Mózes tudták a választ. Az őseink által talált víz keserű volt, de „Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát, beledobta a vízbe és édes lett a víz” (15:25). Ez a fa pedig valójában nem más mint a Tóra eszméje, amelyről valljuk, hogy “az élet fája minden hozzá ragaszkodónak” (Példabeszédek 3:18). Vagyis Isten csodája és Mózes rendelete valójában egy, mert amikor három naponta Tórát olvasunk, a szó spirituális értelmében az egyébként ihatatlanul keserű vizet tesszük fogyaszthatóvá, Isten parancsára, Mózes által.

 

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

 

gygy: 16.41

szk: 17.48

Ma

17.00: Talmud-Tóra gyerekeknek

17.00: A hetiszakasz a rabbinikus kommentárok tükrében

18.00: Szombatfogadás (Sábát Sirá – a Dal szombatja), utána TU BISVÁT

szombat

9.00: Sáhárit