Köztársasági konszenzus és a laikus állam
Soós Eszter Petronella a közelgő francia választások kapcsán a Nemzeti Front politikai változásáról, az új megszólított közösségekről beszélt.
Franciaország választásokra készül és mintha a szélsőjobb erő egyre jelentősebb lenne. Mi várható majd?
A jelenlegi mérések szerint a Nemzeti Front és Le Pen az elnökválasztás második fordulójában nem győz, a kutatások szerint a gaulleista Macron lehet a befutó, ez persze nem jelenti azt, hogy az első fordulót ne a szélsőjobb nyerné meg.
Én azért egy kicsit aggódom, hiszen a szélsőjobb vezére azt mondta, hogy a britekhez hasonlóan kivezetné Franciaországot az Európai Unióból, védővámokat vezetne be.
Azt nem mondom, hogy nincs esélye annak, hogy ne ő legyen az elnök, hiszen 30% esélyt adnak ennek. Nagy a bizonytalanság, már azért is, mert Marine Le Pennek van egy problémája. Az ő pártja egy radikális szélsőjobboldali párt volt, amiből ő most megpróbál behúzódni egy neopopulista, neogaulleista irányba, így a párton belül is sok a törésvonal. Ő már puhítja a nézeteit, mert azt mondja, hogy majd elmegy Brüsszelbe tárgyalni, ott nézi meg, hogy mit tud elérni. most ugyanazt az utat próbálja befutni, mint annak idején David Cameron, azaz majd arra vennék rá a franciákat, hogy népszavazáson döntsenek, ha sikereket érnének el. Ha pedig nem, akkor vezetnék ki szépen lassan Franciaországot az EU-ból. Ehhez azonban alkotmányt kell módosítani, ami igen nehéz. A helyzet sem egyszerű, hiszen nem biztos, hogy ha valakit megválasztanak köztársasági elnöknek, akkor neki van parlamenti többsége. Az elnökválasztás után hat héttel lesz a nemzetgyűlési választás. Az új elnök a hivatalba lépése után kinevez majd egy úgynevezett kampánykormányt. Öt-hat hét van arra, ha Le Pen nyerne, hogy a franciák úgy döntsenek, legyen egy egységfront vele szemben. Ha nem lesz többsége, akkor nem módosíthat úgy alkotmányt, amihez kell a kormány, a nemzetgyűlés javaslata. A másik lehetőség szerint a miniszterelnök javaslata alapján dönthet az alkotmánymódosításról, de ehhez kell a két ház egyetértése is. Ezen kívül még van egy lehetőség az alkotmány módosításához, a népszavazás kiírásához, de a mostani számítások szerint ez sem jöhet össze Le Pennek.
Persze furcsa kettősség van a Nemzeti Frontnál, hiszen politikusaik azt is szeretnék, ha Londonból a pénzintézeti központ és a gyógyszer börze is Párizsba költözzön.
A Nemzeti frontban is megvan a radikális, szuverenista irány, de ott vannak a gaulleisták is, ez utóbbi áll egyébként közelebb Marine Le Penhez. Ők azt mondják, legyünk szuverének, de az EU a nagyhatalmiságunk eszköze is egyben. A radikális szárny, amelyik a vidéki, katolikusokat jelenti nagyon komoly kihívást jelent a pártelnöknek. Ha sikerülne győznie, akkor szembesülnie kell az alkotmányozási nehézségekkel, valamint a realitásokkal, hogy a kilépés egyben a francia nagyhatalmiságnak is a végét jelentheti. A Brexit óta folyamatosan azért kampányolnak Londonban, hogy hozzájuk költözzön a pénzintézeti központ, ne pedig Frankfurtba. Még sok olyan kérdés van, ami azért finomíthatja a Nemzeti Front álláspontját.
Németországban is választások lesznek, hogyan jönne ki Le Pen Schulzzal?
Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, nagyon jól szórakoznánk ezen. De a franciák és a Nemzeti Front is tudja, a németekkel tárgyalni kell, az országnak nagyon rosszat tenne, ha egyoldalúan vonulnának ki, új nemzeti valutával, csökkenne a gazdaság ereje, a vásárlóerő. Le Pen választói között ott van a francia munkásság 40%-a, így nem teheti meg, hogy a francia vásárlóerőt ledarálja. Szerintem most erősítik a tárgyalási pozíciójukat, hiszen tudott, Franciaország nélkül nincs Európai Unió.
Nekik ki lenne jobb kancellárnak, Merkel vagy Schulz?
Az attól függ, hogy ki lesz az elnök. Le Pennek talán könnyebb lenne tárgyalni egy reálpolitikussal, Merkellel, Schulz sokkal ideologikusabban Európa-párti. Csak találgatni lehet, hogy melyiktől tudna Le Pen több kedvezményt kicsikarni.
A francia szélsőjobb mennyire van felkészülve a kormányzásra, hiszen edig csak ellenzékben voltak, legyen szó szakértőkről, jó jelöltekről.
A helyi választásokon már lehetett látni, hogy a Nemzeti Front nehezen talált egy jelöltet, akit odaraktak, hogy legyen valaki. Ha netán Le Pen nyerné az elnökválasztást, ő azért biztosan tudna elé szakértőt maga mellé tenni. A kormányzás már egy másik kérdés, de nem tudni, hogy milyen koalíció lesz majd.
A párizsi diákság a történelemben eddig úgy szerepelt, mint egy erős baloldali közösség, mára azonban ez megváltozott, hiszen egyre több radikális jobboldali lett közöttük.
A Nemzeti Front pont a fiatalok szemléletéből adódó lázadás mentén szólítja meg a fiatalokat, de nem csak őket. Meglepő, de Le Pen a nőket is megszólította, nem véletlen, hogy jelentősen enyhített az abortuszról eddig alkotott véleményén, de ugyanígy tett a zsidósággal is. Már érezhető, hogy lassan ugyan, de elkezdett a francia zsidóság a Nemzeti Frontra szavazni, az arány lassan közelíti a nemzeti átlagot, ami korábban nem volt elképzelhető. De van ennél elképesztőbb adat, 2015-ben a helyhatósági választásokon a meleg házaspárok 34%-a a Nemzeti Frontra szavazott! Mert mit mond ez a párt? Azt mondja, hogy én vagyok a köztársasági értékrend őre, én védelek meg benneteket a politikai iszlámtól, legyetek zsidók, melegek, nők. Marine Le Pen, édesapjával ellentétben elkezdte bevinni a Nemzeti Frontot a köztársasági konszenzusba a laikus állam radikális védelmezőjeként. Ez nem egy kommunikációs, hanem egy politikai fordulat. Sőt ez a párt kiment a külvárosokba, hogy megszólítsa a muszlim fiatalokat is azzal, hogy nem érdekes, ha valaki muszlim, addig, amíg a laikus államhoz kíván csatlakozni. Ha a politikai iszlámot választja, akkor viszont ellenség lesz belőle. Módosították a korábbi etnikai szemléletet, a franciaságot az állampolgárság jelenti számukra.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
