Nem tantárgyakban, hanem komplett készségekben kellene gondolkozni

Nem tantárgyakban, hanem komplett készségekben kellene gondolkozni

Salamon Eszter, az Európai Szülők Szövetségének elnökével gyerekekről, felvételiről, szakképzésről és a nyelvoktatásról is beszéltünk.

 

Most zajlanak a középiskolai felvételik, amelyek komoly stresszel járnak a gyerekek, a szülők, a családok életében. vannak, akik rengeteg pénzt elkérnek a felkészítésért, sikert ígérve. Pedagógusként, szülőként, érdekképviseleti vezetőként Ön szerint ez rendben van?

Nyilvánvalóan nagyon sokan bedőlnek ezeknek a szólamoknak. A felvételi előkészítőknek kétféle megközelítése van, ma már szinte mindenki hozzájuthat azokhoz a feladatsorokhoz, amelyek korábban voltak és már fenn vannak az interneten. A más típusú felkészítést meg egy kis figyelemmel otthon is meg lehet oldani. Miután nem csak a régi feladatok, hanem a megoldókulcsok is megtalálhatók, így egy szülő képes lehet arra, hogy a gyereke kérése esetén segítséget adjon ehhez. Vannak olyan felvételi előkészítők, amiket a szülők erősen preferálnak, én nem tudom, hogy ezeknek mekkora a haszna, ami szerint abba az iskolába járatják a gyereket az előkészítőbe, ahova majd járni szeretne, gondolván arra, hogy ha megismerik az arcát, az kedvezőbben hathat a szóbeli vizsgán. Abban az iskolában, ahová a gyerekem jár, ahol az Intézményi Tanács elnöke vagyok, még ennek nem láttam hasznát. Úgy gondolom, a mai óraszámok mellett, amikor egy nyolcadikosnak 32 órát kell bent lennie, mellette van 20-25 órányi házi feladata, teljesen embertelen minden egyébbel terhelni a gyerekeket.

Beszélnek nulladik osztályról is. Ez micsoda?

Ez most nincs, úgy hívják, hogy nyelvi előkészítő évfolyam. Aki ilyenre jár, az kétszer kilencedikes, egyszer a nyelvi előkészítő miatt, egyszer meg „rendes” kilencedikes. Nekem nagyon rossz véleménnyel van erről, mert egyrészt megszakít egy folyamatot. Tudni kell, a gyerekek tanulási módszerei, fejlődéslélektani okokból megváltoznak hetedikes korukban, ez válik rutinná egy évvel később, majd az előkészítő évben teljesen elvesztik a szaktárgyi tudásnak azt a kicsi morzsáját is, ami addig megmaradt. Viszont a nyelvi előkészítő nem éri el azt a hatást, amire tervezték, azaz egy szolid, kemény nyelvi képzést kapjanak.

Ön szerint mi lehet a megoldás?

Előtte még visszatérve az előzőhöz, a azt látni, a nyelvi előkészítős évfolyamokban semmivel sem magasabb a nyelvvizsgák száma, mint másoknál. Amikor bevezették a nulladik évfolyamot, akkor megkérdeztem az akkori oktatási minisztert, hogy miért nem plusz egy évfolyamot vezettek be, ami szerint mindenki megszabadul a feleslegtől, 12-ben már nem biztos, hogy szükség van életvitelre, énekre. Ekkor teszi le mindenki a középszintű érettségit, aki meg szeretne továbbtanulni, annak „csak” azokra tantárgyakra kell felkészülnie a következő évben, amiből felvételiznie kell. Mellette természetesen letesznek egy nyelvvizsgát is. Éppen a napokban jött ki az ombudsman jelentése, ami szerint aggályos az egyetemi felvételi rendszer 2020-től bevezetendő változása, ahol már bemeneti követelmény a középfokú nyelvvizsga. Idén veszítik el sokan a jogot a diplomára, akik ugyan befejezték az egyetemet, de nem sikerült középfokú nyelvvizsgát letenniük. A gyerekem Hollandiába megy egyetemre, ahol alapfeltétel a felsőfokú nyelvvizsga, sőt Bécsben, az angol nyelvű képzésen is a középfokú német nyelvvizsga a bemeneti követelmény. Mi lehet a megoldás? Ha a kormány úgy látja, nem megfelelő a középiskolai nyelvoktatás, akkor fel kell ajánlani, hogy legyenek pluszévek, ahol nyelvet lehet tanulni, meg azt a két tantárgyat, ami a felvételihez kell.

Tényleg mit mondott az akkori oktatási miniszter?

Hogy miért nem találkoztunk előbb, ez egy nagyon jó ötlet.

Ha jól értettem, akkor az ötlete elmondása során lefitymálta az énekoktatást?

Valóban, már azért is, mert Kodály országában a gyerekek utálják az énekórát, pont tegnap osztottunk meg a közösségi oldalunkon egy cikket, ami arról szólt, hogyan utáltatják meg a készségtárgyakat, amik egyébként nagyon fontosak. Ha egy oktatási kormányzat a megfelelő helyen kezelné az egészet, ami nem tantárgyakban, hanem komplett készségekben gondolkozik, az lenne a jó. Nagyon fontos a testnevelés, de közben elméleti testnevelés órák vannak, hiszen tornaterem nincs. Lehetne énekelni, zenét hallgatni, a gyerekeket rávezetni arra, hogy miért jó a zenehallgatás, miért jó bizonyos helyzetekben a klasszikus zene, mitől jó a jazz, megbeszélni az aktuális sztárok számait. Helyette énekből dolgozat van, házi van, nem a zene megszerettetéséről van szó, hanem az osztályzásról, amihez dokumentum kell. A legtöbb énektanár akkor adja fel, amikor a gyerekek elkezdenek mutálni, egy jóérzésű ember nem nagyon énekeltet egy mutáló fiút. Ám ilyenkor is meg lehet találni azokat a helyzeteket, amikor egy gyerek a zenei közegben jól érzi magát. A rajz még ennél is nehezebb, hiszen eszköztelen az iskola, akinek meg nem jó a rajzkészsége, az nem tudja másfajta alkotótevékenységekben kiélni magát.

Tételezzük fel, hogy a gyerek bejut a középiskolába, érettségit szerez, majd menne egyetemre, mitől függ, hogy egyáltalán felveszik-e? A nyelvvizsgától? Hiszen enyi idő alatt csak sikerülhet neki?

Legalább annyira, hogy legyen egy nyelvvizsgája. A nyelvtudás és a nyelvvizsga- tudás azért két különböző dolog. Általában egy nyelvből könnyebb felsőfokú vizsgát letenni, mert ott már nem mennek bele azokba a nyelvi nüanszokba, amiket egyébként az élő nyelvben sem használnak, persze azért kell egyfajta szókincs és kommunikációs készség. Magyarországon olyan a pontszámítás, hogy az egyetemek univerzális zseniket akarnak felvenni, hiszen nem csak azokat a tantárgyakat nézik meg, amelyek közel vannak a szakhoz, szak mához, hanem másokat is beleszámítanak. Nálunk szent tehén a magyar és a történelem, így előfordulhat, hogy nem vesznek fel valakit mérnöknek, mert nem voltak elég jók a jegyei magyarból és történelemből. Külföldön nagyon más a helyzet, nagyon komoly változásokon megy át a felvételi rendszer, a magyar diákok a legtöbb jó egyetemi rendszerben nagy hátrányban vannak, mert az igazi egyetemeken azokat a diákokat keresik, akik olyan készségekkel rendelkeznek, amikre a magyar iskola nem készít fel, sőt még tilt is. Olyan embereket keresnek külföldön, akik kifejezetten csapatban tudnak dolgozni, akik hajlandóak, sőt felkészültek arra, hogy megkérdőjelezzék, amit a tanár mond nekik. A brit egyetemeken azzal találkoznak rendszeresen, hogy a magyar diák csak ül és hallgat, hiszen számára a tanár egyfajta autoritás. Közben más szocializációs környezetből érkező diákok felkészülnek, vitáznak.

Ez azért a pedagóguson, a szemléletén múlik.

Igen, alapvetően az oktatás szemléletén, hogy mit akar az iskola tanítani, tantárgyat vagy szellemiséget. A másik európai változás, hogy az Unió 2020-ig tartó stratégiájának része az, hogy a fiatalok 40%-nak magasabb része rendelkezzen középfokúnál magasabb végzettséggel. Miután Európa egy nagyon erős egyetemi lobbival, ezért ezt lefordították egyetemi végzettségre, ezért elkezdték a diákokat beletuszkolni az egyetemi képzésbe. Megszűntek érettségi utáni szakképzések, így Európa két dologgal szembesült. Egyrészt azzal, hogy a fiataloknak az egyetemi alapképzésbe bejutni annyit jelent, mint egy elhalasztott pályaválasztás. Bekerülnek az egyetemre 18 évesen, ott három évig tanulnak, majd sokan elmennek szakképzésbe. Ebben az a rossz, hogy esetleg feleslegesen járnak államilag támogatott egyetemi alapképzésbe. Hangsúlyozni szeretném, én eleddig is arról beszéltem, hogy a szakképzésnek a középfokú képzésnél magasabbnak kell lennie, azaz az érettségi után lehessen szakmát tanulni. Ma az a trend, hogy minél későbbre tolják a pályaválasztást 18 éves kor környékére, addig nem szabad a gyerekeket belekényszeríteni abba, hogy olyan útra térjenek, ami később már nem megváltoztatható. Magyarországon a kormány ezt változtatta meg, eddig, ha valaki szakközépiskolába került, az első két évben csak szakmai alapozó tárgyakat tanult, így ugyan egy adott szakma köré szerveződött, de legalább megpróbálta minél későbbre tolni az útválasztást. Most ezt minél korábbra akarják hozni. Az egyetemi képzéseknél ez még tovább tolódik a mamahotel, a papabank mellett, ahol feleslegesen járnak a gyerekek egyre tovább iskolába. Ezért egyre több országban változtatják meg a középiskolai képzést, hogy megállapítanak egy alacsony, de kötelező műveltségi szintet, amiből vizsgázni kell, így a középiskola utolsó két évében már a diákok csak azokra a tantárgyakra koncentrálhatnak, ami érdekli őket. A magyar diákoknál erre nincs lehetőség, a mostani tanterv és óraszám mellett. Nálunk a diákok 18-19 éves korukban kezdik el magukat keresni. A fiam volt külföldön olyan egyetemi nyílt napon, hogy ők azokat a diákokat preferálják, akik legalább egy évet kihagytak a középiskola után és van valami tapasztalatuk arról, hogy mi is érdekli őket. A legtöbb felvételi rendszer abba az irányba halad, hogy egyáltalán nem érdekli őket egy mérnöknél, hogy az anyanyelvből milyen jegyei voltak, elvárják a magas szintű idegen nyelvtudást. Arra kíváncsiak egy felvételin, van olyan, ahol meg sem kell személyesen jelenni, elegendő egy Skype beszélgetést lefolytatni, hogy a diák valóban odavaló, az adott képzésre termett, ha igen, akkor felveszik. A magyarországi nyelvtudás alapvetően megakadályoz sok gyereket, hogy külföldre menjen egyetemre. Én nem tartom az ördögtől valónak bemeneti követelménynek a nyelvvizsgát, viszont a nyelvoktatásban tudni kell, jól képzett tanáraink vannak, nagyjából ugyanazokkal az eszközökkel rendelkeznek, mint skandináv országokban. Ám van egy alapvető különbség, azt gondolom, hogy nálunk már 12-es karikával rendelkező filmeket nem lenne szabad szinkronizálni, a skandináv gyerekek úgy tanulnak meg angolul, hogy minden film feliratos. Ez nem nyelvoktatási, hanem stratégiai, médiapolitikai kérdés. Voltam Norvégiában, ahol este 10 után már felirat sincs a filmeken, mindenki tud angolul, persze jártam Olaszországban, ahol nem beszélnek angolul, miután minden csatorna olaszul megy.  Kérdés még Európában, hogy mi legyen az újonnan érkezők nyelveivel is, de ez még megoldásra vár.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter