Brácsás az, aki tud, vagy szokott brácsázni Konrád György a Kultúrfelelősben
A Heti Tv új műsorában, a Kultúrfelelősben a szerkesztő Bánó András ígérete szerint egy egészen másfajta szemszögből igyekszik érdekes kulturális témákat találni. Az első adásban egy egészen különleges embert sikerült megszólaltatnia, Konrád György brácsaművészt, aki idén tölti be a 93. életévét.
Újszegeden egy akkori zsidó családban az fontos volt, hogy a gyerekek tanuljanak zenét, így volt ez Konrád Györgyéknél is.. A hegedű volt a legmegfelelőbb hangszer. A szegedi Zenedében tanult, de gyerekként a zeneiskola felé többször is megállt, mert a játék és a sport is vonzotta. A Zenede diplomát nem tudott adni, de Konrád György képessége és tudása így is elegendő volt ahhoz, hogy a Fricsay zenekar tagja legyen. A szigorúságáról közismert karmester elfogadta Konrád Györgyöt, annak ellenére, hogy a fiatal művésszel voltak egyéb, származásbeli gondok is.
Konrád György a műsorban több történetet is elmondott pályájáról, olyanokat is, amelyek a hangszeréhez, a brácsához is kötődnek. Egyik ilyen, hogy egy taspasztalt zenész már arra is képes, hogy egy zenekarban „eltűnjön”, azaz úgy legyen ott, hogy még sincsen ott. A brácsásokra is jellemző ez a mondád, meg az is, hogy a rossz hegedűsből lesznek a brácsások, a rossz brácsásokból meg lesznek a karmesterek.
Konrád Györgyöt munkaszolgálatra hívták be, de szerencsésen megúszta, egy olyan századba került, ahol mindenki túlélte a háborút. A felszabadulás után a helyüket kereső zenészek és színészek fogták magukat és megcsinálták egy színházat. Egy évvel később már az újonnan megalakult Szegedi Nemzeti Színházba került. ’949-ben Budapestre vezetett az útja, a Honvéd Művészegyütteshez első hegedűsnek, ahol egy váratlan kérés miatt ült be – akkor még nem sejtve, hogy ez a váltás végleges lesz – brácsásnak. Itt játszott, amikor megismerkedett Tátrai Vilmossal, majd jött az Állami Hangversenyzenekar, már brácsásként. Nem sok időt, huszonöt évet töltött el itt Konrád György. Mellette bekerült a Tátrai vonósnégyesbe, 1959-ben. Az ÁHZ után jött az Operaház, majd a Rádió, innen jött a nyugdíjas kor. De még aktív időszakában számtalan más zenekarnál is játszott, így többek között a Budapesti Fesztiválzenekar alapítóinak is egyike volt, szinte nincs is olyan zenekar Magyarországon, ahol ne fordult volna meg.
Pályafutásában nagy szerepe volt a Tátrai vonósnégyesnek, amelyik hosszú éveken át volt Magyarország egyik leghíresebb zenekara. Kiváló zenekarvezető, kiváló társak, Konrád György szerint, neki ez volt akkor a karrier csúcsa, hiszen sem akkor, sem később sem kívánt szólista lenni, ahogy mondta, amit tud, azt két embernek köszönheti Tátrai Vilmosnak és Banda Edének. A Tátrai vonósnégyes tagjaként bejárta az egész világot, Amerikába és a Tel-Avivi Fesztiválra nem sikerült eljutniuk, mert hiábavaló volt a zenekar Magyarország egyik kulturális exportcikke, ám mégsem „feküdt jól” az akkori minisztériumnál. A zenekar tagjaként közreműködött a Tátrai vonósnégyes leghíresebb vállalkozásában, a Haydn összes vonósdarabja lemezfelvételének elkészítésében, ami egy hatalmas munka volt, több mint tíz éven át tartott.
Konrád György határozott véleménye, hogy számára a modern zene Bartóknál ért véget, ami utána jött, az számára már nem zene. Persze, amikor először játszotta Bartók műveit, akkor még érthetetlen volt számára, de egy év alatt a vérévé vált.
Ma már „csak” kisegítőként lép fel zenekarokkal, ahol a mai fiataloknak azért mindig elmondja a korát, akik be is fogadják, mert megtalálja velük a hangot.
Konrád György személyében egy rendkívül színes egyéniséget mutatott be a Kultúrfelelős Bánó András, mi meg reménykedünk abban, hogy a továbbiakban is ilyen nagyszerű művészekkel találkozhatunk a Heti Tv-n.
Schmidt R. Vilmos
