Barhesz előadás a Bálint Házban

Barhesz előadás a Bálint Házban

Rubin Eszter író beszélt első regényéről, a Barheszről, annak utóéletéről, de szóba került a második regény, a Bagel is, de azt is megtudhattuk, hogy már a harmadik kötetén dolgozik.

 

Az első kötetéből, a Barheszből készült monodráma ismét a nagyközönség előtt lesz látható, de hol?

Február 5-én, vasárnap, a Bálint Házban kerül színre. Csákányi Eszter adja elő, felolvasószínházi formában. Ebben a formában először Fischer Iván Lakásszínházában mutattuk be, innen indultunk egy vidéki turnéra, voltunk Pécsen, Szegeden, Debrecenben, Sopronban, végül Pesten a Zsidó Művészeti Napok és a Múzeumok Éjszakája keretében is látható volt a Barhesz.

A darab alapjául szolgáló regény milyen fogadtatásra talált?

Az első kiadás elfogyott, az Atheneum Kiadó most a második, bővített kiadást jelentette meg, akik megjelentették a második regényemet is, a Bagelt.

A Bagelből is esz színdarab?

Pont most megyek egy megbeszélésre ezzel kapcsolatban, de erről többet nem szeretnék mondani.

Egy olvasója keresett meg engem, hogy hassak Önre, hogy a könyvekben szereplő recepteket, hangsúlyozottan csak azokat ki lehetne-e adni vagy valahogy a nagyközönség elé tárni.

Én is kaptam ilyen kéréseket. A regények nem receptes könyvek, a főszereplő, a szereplők főznek benne többek között. Én nem egy gasztroíró vagyok, hanem egy olyan író, aki tud főzni. A főzés, az evés a zsidóság életének, ünnepeinek egy fontos része, van az alapvicc, hogy milyen egy zsidó ünnep, olyan, hogy elmondjuk, ki akartak irtani minket, de nem sikerült, győztünk, akkor együnk! A regény nem recepteket tartalmaz, hanem hangulatokat közvetít, lelkiállapotokat mutat be, a szereplők cselekvését, mindezt az ételek által. A regényekben nem egzakt receptek vannak, ezért is jöttek a kérések, hogy készítsek egy szakácskönyvet. Tervezem, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

A Barhesz egy gyermek elvesztéséről is szól, egy másik olvasója is megkeresett, hogy a téma miatt nem mert odamenni Önhöz az egyik felolvasóesten. De megtehette volna-e, Ön csak kiírta magából a fájdalmat, a bánatot vagy netán ezzel segíteni is akart másoknak?

Nem volt ilyen elképzelésem, ez egy ösztönös késztetés volt, hogy leírjam a kisfiam halálát, így kezdődött az írás. Bár a halál szerepel a regényben, de ez igazából az életről szól, a maga összetettségében, ambivalenciájában, szépségében, mert úgy gondolom, a halálnak az élettel lehet ellentmondani. Kár volt, hogy ez az olvasó nem jött oda akkor, szerencsére sokan megkerestek, írtak is, hogy sokat segített nekik a könyv elolvasása. Mindannyiunknak vannak halottai, erről beszélni kell, ez ne legyen tabu. Nagyon fontos a gyász, a gyászolás, ami manapság mintha elfelejtődött volna.

A második regénye is megjelent már, de mégis még az első kapcsán keresik többször. Ez milyen érzés?

Azért én úgy látom, a Bagel kapcsán is sok recenzió jelent már meg, annak meg kifejezetten örülök, hogy a Barhesznek van egy új élete. Amikor először hangzott el a regényem, pontosabban az abból készült monodráma Csákányi Eszter hangján, akkor felrémlett előttem az a pillanat, amikor elkezdtem írni a bennem lévő szomorú dolgokat, a tragikus, fájdalmas emlékeimet, amikor ezt az egészet még csak magamnak írtam. Amikor megszólalt Csákányi Eszter az számomra egy felfoghatatlan érzés volt, hogy a történet egy új megjelenési formát kap és még több emberhez juthat el.

Mikor kezd neki a harmadik regényének?

Már elkezdtem írni, de többet nem árulok el róla, még nem tudom, hogy mennyi ideig fog majd készülni, ha már előrébb tartok, akkor természetesen majd bővebben is beszélek.

Az Ön társa egy neves zenekar, a Solaris alapítója, amely csapat rövidesen koncertezni fog. Lehet tudni, hogy mikor és hol?

Április 22-én, a MOM Kulturális Központban lesz a koncertjük.

Lesz a Bálint Házban az előadás után saját készítésű barhesz? Egyáltalán lesz elegendő?

Természetesen lesz, én készítem majd, a mennyiséget illetően a legutóbbi előadáson kétszáz néző volt, mindenkinek készítettem barheszt.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter