Azt hiszem, az én igazi szerepem mindig is az anyai szerep volt. Orsós Éva, az Életet az Éveknek Országos Klub Szövetség elnöke beszélt az életéről, a gyerekeiről, meg arról, hogy miért is fontosak az idősek. Ön a közéletben ismert ember, de arra lennék a legelején kíváncsi, hogy honnan is indult? Budapestről, itt születtem, édesapám az ötvenes években katonatiszt volt, majd rakodómunkás lett. Édesanyám három gyermeket szült, már fiatalon, huszonhárom évesen három gyermeke volt. Ő a kereskedelemben dolgozott, elárusító volt. Később bedolgozást vállalt, hiszen leginkább otthon volt a gyerekekkel, ugye akkoriban még nem volt GYED, GYES, így sok nő vállalt ilyen munkát. Mellette még más gyerekekre is vigyázott. Iskolák? Zuglóban jártam általános iskolába, nagyszerű tanáraim voltak. Emlékszem, hetedikes voltam, amikor az egyik tanárom, a biológiatanárom megjött külföldről, tán a férjét kísérte el kiküldetésbe, figyelt fel arra, hogy van egy tanítványa, aki biológiából tehetséges, ez voltam én. Elküldött egy vetélkedőre, ahol igen szép eredményt értem el, ez a tanárom hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Madách Gimnáziumban fizikai dolgozók gyerekeinek szerveznek előkészítőt. El is mentem, nagyon jó volt, valahogy egyből otthonossá vált számomra a gimnáziumi környezet, sikerült a felvételim, így gyakorlatilag egy pesti elitgimnáziumba járhattam, kémia-biológia szakos osztályba, ahol a diákok legtöbbje orvosnak készült. Én állatorvos szerettem volna lenni, de ez megváltozott, mert harmadikos lehettem, amikor azt kezdtem érezni, hogy az én jelesem nem ér annyit, mint néhány osztálytársamé. Azt gondoltam, hogy megállnám a helyem állatorvosként, de nem tartoznék az elsők közé. Édesapámtól, aki beáscigány volt megtanultam, hogy az ember tartással élje az életét, ezt én is örököltem tőle. Végül a tanítóképzőbe mentem, a középiskolai tanáraim nagyon meglepődtek a döntésemen, sőt még a főiskolai felvételiztetők is. Felvettek, de utána rögtön tovább is tanultam, tanári diplomát is szereztem, majd népművelő diplomám is lett. Tanítottam egy ideig gyereket, de nem sokáig, mert felkértek, hogy matematika módszertant tanítsak tanítóknak. Huszonnégy éves voltam, amikor férjhez mentem, ebből a házasságból két gyermekünk született. Később elváltunk, majd utána megismerkedtem a második férjemmel, Hegyesi Gáborral, aki éppen akkoriban fejezte be a szociális munkás tanulmányait Ausztráliában, ő, amikor hazajött, akkor kezdett el dolgozni többedmagával, Talyigás Katalinnal, Ferge Zsuzsával a hazai szociális munkás képzés megalakításán. Mi lett a gyerekeiből? A lányomat sokan ismerhetik, ő Szalóki Ági énekes, a fiam András meg informatikus. Volt ideje a gyerekeire? Amikor megszülettek, akkor otthon voltam velük majd három évig, ma úgy gondolom, hogy nem eleget. Én mindenkit biztatnék erre, persze tudom, hogy nem könnyű, azt gondolom, ennek csak akkor van értelme, ha nyugodt körülmények között teheti ezt meg, ha sok a feszültség abból adódóan, hogy valaki otthon marad, az a gyereknek sem tesz jót. A lányomnak, aki idősebb, jobb volt, mert több időt tölthetett otthon, a fiamnak kevesebb idő jutott, neki később ez nehézségeket okozott, ami sajnos kiegészült azzal, hogy már felnőttként előbb az egyik, majd a másik szemét is elveszítette. Most velem él, én próbálok meg neki segíteni. Azt hiszem, az én igazi szerepem mindig is az anyai szerep volt. Ma mit dolgozik? Nyugdíjas vagyok, éltem a nők 40 éves munkaviszony utáni [...]