breuerpress.com
A zsidóság az önvizsgálatot kevésbé végezte el – Breuerpress International
A zsidóság az önvizsgálatot kevésbé végezte el Harsányi László legújabb kutatásairól, az erősödő térítésekről, a Magyar Zsidók Hitvédelmi Szövetségének különleges és rövid történetéről beszélt. Mi történt az OMIKE, a magyar zsidóság életében a húszas évek végén? Az a sajátos helyzet az OMIKE történetében, hogy minden évtizedben valami új tevékenységgel igyekezett megújítani magát. A numerus clausus után is sok mindent csinált az egyesület. 1925-ben megalakult az OMIKE sportszakosztálya, a Victoria Vívó Club. Rá egy évre lett az OMIKE elnöke budai Goldberger Leó, aki 1939-ig határozta meg az egyesület munkáját. 1927-28-ban megalakulnak az egyesület fiók intézményei Debrecenben és Berettyóújfaluban. 1929-ben lett húsz esztendős az OMIKE, ennek alkalmából írta meg az egyesület történetét Weiler Ernő, aki az indulástól kezdve szinte végig meghatározó személyisége volt. 1930-ban került sor a Wesselényi utcai iskola átépítése kultúrházzá, ez lett a Goldmark terem, ami később nagy szerepet kapott az OMIKE történetében. A húszas évek második felében történik valami, amiről kevés szó esik, a történelmi munkákat átlapozva. Mik voltak ezek? 1928-ban az Egyenlőség, ami a neológ zsidóság meghatározó hetilapja volt, ír arról, hogy megjelent a Magyar Sion, a hazai konvertitek és Krisztushívő zsidók lapja. Ebben az időszakban erősödik meg a zsidók közötti térítés gyakorlata. Az említett tudósításban az Egyenlőség hivatkozik Bangha Bélára, aki egyébként egy meglehetősen antiszemita jezsuita szerzetes volt, aki a Magyar Sionban ezeket a sorokat veti papírra: „A mai zsidóságnak sehol nincs hazája, mindenütt idegen. Nem csak hazája temploma sincs többé, nincs filozófiája, metafizikája, költészete, zenéje, festészete, építészete, kultúrája, géniusza. A megoldás? A zsidóság tömeges kitérése.” A térítések mögött a római katolikus egyház volt, de az igazi problémát a zsidóság számára nem ez jelentette, hanem a skót misszió felelős térítése, egyébként már ők is egy ideje itt tevékenykedtek Magyarországon. Így kétféle térítésről beszélhetünk, egyrészt a katolikus egyház részéről, míg másfelől a skót misszió révén a protestánsokról. Még egy konferenciát is szervezett a skót misszió a zsidók közötti térítés érdekében, sőt még egy leányiskolát is működtettek. A térítések egy része úgy zajlott, hogy a gyerekeket keresztelték ki az iskolában, aki vagy megmaradtak ebben az új hitben vagy nem. Az intenzív térítési hullámnak két jelentősebb oka volt. Az egyik a vegyesházasságok voltak, ahol általában a nő követte a nem zsidó férjet, a másik pedig gazdasági ok volt. Különböző eseteket írt meg az Egyenlőség, mint amikor római katolikus vallású férj kötelezi feleségét, hogy térjen ki, különben elválik. Egy másik: tizenkilenc éves tanuló a skót misszió iskolájába járt, akkor elkeresztelték. Más: húszéves állami hivatalnok, arra való tekintettel, hogy állását csak akkor őrizheti meg, ha áttér, református lesz. Számos más példát is lehet olvasni ilyenkor. Groszmann Zsigmond főrabbi volt a hitközségnél, aki évről évre foglalkozott a pesti zsidóság kitérésével. 1931-32-ben körülbelül 400 volt Pesten a kitérések száma, országosan ez a szám 6-700 körüli. Később azért meredeken megugrik ez a szám. Ne feledjük, ilyenkor alapvetően a gazdasági okok vezetnek ehhez, hiszen a válság okozta nagy munkanélküliség van, a munkaadók meg, ha válogatni lehet egy katolikus, protestáns és egy zsidó között, akkor a zsidót nem veszik fel. Mit tehetett ebbe az ügyben a zsidóság [...]