Fidel meghalt: mi lesz a kubai zsidókkal?
Fidel Castro diktatúrája védte is, bántotta is a sziget kicsi, de kalandos történetű zsidó közösségét, aki előtt talán újabb perspektívákat nyit meg a küszöbön álló kubai átalakulás.
Kuba már csak körülbelül 1500 fős zsidó lakosságának egy része a spanyol inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók leszármazottja, hozzájuk csatlakozott a kései 19. században Amerikába tartó és később a nácizmus elől menekülő askenázi zsidó emigráns-hullám.
Havannában és más nagyvárosokban virágzott a zsidó közösség, amikor a lelkes forradalmárok, a későbbi zsarnokok megdöntötték Fulgencio Batista korrupt rendszerét, ami egyébként az amerikai maffiára nézve is súlyos csapást jelentett. A középosztályos polgári családok körében meglehetős rémületet keltettek az államosításról szóló hírek, az amerikai, floridai emigráció nem jelentéktelen részét tették ki a kubai zsidó családok.
Azokat az évtizedeket, amíg a közösségi vallásgyakorlás be volt tiltva Kubában, nehezen vészelte át a zsidó közösség is, a zsidó közösségi élet leginkább kulturális szervezetek égisze alatt zajlott: ezek szinte védettséget élveztek, mert a vallás nyilvános gyakorlása mellett az antiszemitizmus is többé-kevésbé be volt tiltva.
Még az Izrael-ellenesség is takaréklángon égett, 1967-ben nem is szakadtak meg a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok, csak 1973-ban, a jom kippuri háború után. De az izraeli turisták azért gyakran jártak Kubába és a kubai művészek és értelmiségiek is rendszeresen jártak Izraelbe.
Amikor pedig, 1992-től, ismét szabad volt templomba és zsinagógába járni, sokan azok közül, akik vegyesházasságokban születtek, illetve maguk a nem zsidó házastársak rohantak betérni. A vegyesházasság nem csak hogy nem vezetett asszimilációhoz, de még ki is bővítette a zsidó közösséget, amely egyszerűen érdekesnek és vonzónak bizonyult. Sokat segítettek a diaszpóra adományai is, különösen a Castro-rendszert támogató Szovjetunió összeomlása után.
Az Obama-adminisztráció külpolitikájának egyik legnagyobb sikere, a kubai-amerikai kapcsolatok helyreállása az elöregedett és meglehetősen alacsony életszínvonalat konzerváló rendszer bomlását vetíti előre a Fidel Castro halála utáni időkre. „Az államkapitalizmus átadja majd a helyét a kapitalizmus egy egyszerűbb, hatékonyabb és kegyetlenebb formájának” a Forward beszámolójának egyik megszólalója szerint.
Ugyanakkor sok kubai zsidó visszatérhet az országba legalább az üzleti kapcsolatokat kiépíteni az újra kinyíló gazdaság kínálta lehetőségeket kihasználva: ez meg fogja erősíteni várhatóan az infrastruktúrát és felpezsdíti a zsidó életet. „ha a gazdaság beindul, a zsidó fiatalok Kubában maradhatnak, nem kell Izraelbe vagy az Egyesült Államokba költözniük. Ez lehet a legnagyobb változás, ebből kinőhet egy új, jelentős zsidó közösség, közeli kapcsolatban az Egyesült Államokkal” – véli a kubai zsidóság jövőjéről a téma egyik szakértője.
