Szerintem van mit tennünk az UNESCO-n belül, és saját országainkban is.

Szerintem van mit tennünk az UNESCO-n belül, és saját országainkban is.

Stephane Teicher, a B’nei B’rith France vezetője a botrányos UNESCO szavazásokról, Jeruzsálem fontosságáról, az NGO szervezetek fontosságáról beszélt.

 

Miként gondol most az UNESCO rendeletére?

Tudni kell, két határozatcsoportról van szó, az egyiket néhány napja a Végrehajtó Tanács tette közzé. A Végrehajtó Tanács az UNESCO egyik legfontosabb irányító szerve. 58 ország képviselőiből áll, évente kétszer ülésezik, a legmagasabb szintű döntéshozó fóruma pedig a kétévente ülésező közgyűlés, amelynek az ülésein valamennyi UNESCO tagállam képviselteti magát. A következő ülés jövőre lesz. És mellékesen jegyzem meg, hogy a jövő évi ülésen változni fog a főigazgató személye. Itt hozták meg tehát az első határozatcsoportot. A második tárgyalására pedig két napja került sor a Világörökség Bizottságban, amely az UNESCO egyik különleges ügynöksége és a világörökségbe számító területek megőrzésével foglalkozik. Külön kell tehát szemlélnünk a két kérdést.

A Végrehajtó Tanácsban sok éve minden egyes ülésen két határozatot tárgyaltak meg, amelyeket az arab országok hoztak fel, amely kritizálja Izraelt a Jeruzsálemi intézkedések miatt, hogy nem szentelnek elég figyelmet a Szent Helyeknek. Minden ülésen elfogadnak egy rendeletet, ez egy automatikus folyamat. Az UNESCO szavazásain csak igennel vagy nemmel lehet szavazni. Ha valaki tartózkodik, akkor a szavazata nem számít. Tehát mindig születhetett többségi döntés. De normális esetben a jelentkezéseknél az UNESCO-ban megpróbálnak konszenzusra jutni. Ha valamely rendelet esetében ez nem sikerül, akkor semmi nem történik, és a kérdést a következő ülésen is megvitatják.

Az arab csoport látva ezt néhány éve elkezdett egy véleményem szerint igen veszélyes projekten dolgozni, mégpedig Jeruzsálemmel kapcsolatban új narratívát kezdett bevezetni. Izraeli diplomaták véleménye szerint is a Palesztinok legfontosabb terve az UNESCO-ban nem Gáza, hanem Jeruzsálem. Az első intézkedésük az volt, amikor az UNESCO-ba kerültek, hogy Betlehemet a veszélyben lévő világörökségi helyszínek listájára helyezték. Ez a csoport, mivel felbátorodtak a szavazási eredmények láttán, elkezdte átfogalmazni Jeruzsálem történetét. Megpróbáltak arab neveket elhelyezni a helyszíneken, és így tovább. Véleményem szerint ez a legtöbb ország képviselőiben nem is tudatosodott. Sokan nem foglalkoznak a részletekkel, csak azért vannak ott, hogy a kormányuk nevében igennel vagy nemmel szavazzanak. Úgy tűnt tehát, hogy ez a csoport sikerrel fog járni, de tavaly túl messze mentek. Ahányszor Izraelről van szó, megszálló erőnek nevezik. Elkezdték kihagyni a Nyugati Falat, és a területet al-Burak térnek hívják. Rendszerint egyetlen ország van, amely ellene szavaz, mégpedig az Egyesült Államok. Hat hónappal ezelőtt először fordult elő, hogy 6 ország szavazott a határozat ellen, 17 ország pedig tartózkodott. A reakciók igen hevesek voltak Franciaországban és egyéb országokban is.

Mit terveznek Ön szerint ezek a delegációk?

Ők szeretnék folytatni a kijelölt irányvonalat az új narratívával kapcsolatban, és megpróbálják egy kicsit felpuhítani a határozat nyelvezetét. Annak a határozatnak tehát, amelyet a Végrehajtó Tanács két hete fogadott el elég enyhe volt a hangneme. Kiegészítették néhány mondattal, Jeruzsálem szerepét hangsúlyozták, mint valamennyi monoteista vallás központját. Töröltek egy igen nyugtalanító mondatot, amelyben azt fogalmazzák meg, hogy Izrael hamis sírokat helyezett el a városban. Továbbra is megemlítik a al-Burak teret, de most már zárójelbe tették hogy Nyugati Fal.

Úgy gondolták, hogy ez alkalommal jobb eredményt érnek el. Valójában azonban, amikor a határozat megszavazására került sor, 10 országgal több tartózkodott, ami rendkívül szokatlan. Tárgyalták a kérdést a Bizottságban, majd a plenáris ülésen automatikusan elfogadták a határozatot, de a plenáris ülésen Mexikó kijelentette, hogy meg szeretné változtatni az igen szavazatát tartózkodásra. Ez igen szokatlan esemény. Igen sok szokatlan eseményre került sor a határozattal kapcsolatban, […] a Bizottságok tagjai pedig fel vannak háborodva, és joggal. De ha azt elemezzük, hogy diplomáciai szempontból mi történik, akkor zárójelesen azt kell mondanunk, hogy voltak pozitívumok is.

Például amikor áprilisban az első rendeletről szavaztak, amelynek a nyelvezete még keményebb volt, az UNESCO főigazgatója Irina Bokova kijelentette, hogy az ilyen típusú határozatok nem segítenek megoldani a helyzetet. Ilyen sem történt még soha, hogy a főigazgató nyilvánosan az egyet ne értését fejezi ki. Igen, ez alkalommal megszavazták ugyan a rendeletet, de 10 országgal több tartózkodott. A főigazgató ismét kifejezte, hogy nem elégedett, csakúgy, mint a Végrehajtó Tanács elnöke. Látni kell tehát, hogy botrányos, hogy az UNESCO, amely elkötelezett a kultúrák és a béke megőrzése mellett, jövő héten például ellátogatok az UNESCO-hoz ez a békéről tartandó non-profit szervezeteknek szervezett fórumra.  Látható, hogy a frontok elmozdultak, ami elsősorban az izraeli diplomácia érdeme. A változások számos afrikai országban érzékelhetőek, illetve ázsiai országokban is.

Az utolsó felvonásra pedig két napja került sor a Világörökség Bizottságban. Ezt az ülést Isztambulban kezdték júliusban, de a katonai puccs miatt félbe kellett szakítani egy nappal azelőtt, hogy megvitatták volna a Jeruzsálem kérdésében hozandó határozatot. A tervek szerint oda mentem volna egyébként, az utolsó pillanatban mondtam le. Ezt a vitát Párizsban folytatták 2 napja. Isztambulban már előkészítették a határozattervezetet, de ez a tervezet szörnyű volt. Ezen a héten elkészítettek egy új tervezetet. A legnegatívabb megfogalmazások közül szinte az összesen tompítottak. Szó van benne a Nyugati Falról. Még egy olyan bekezdést is beleraktak, miszerint elismerik Izrael igyekezetét, hogy javítani próbálnak az arab imádkozók helyzetén. Nagyon sok változás történt, és szerintem ez egy inkább enyhe hangvételű határozat, kivéve, ha a sorok között olvasunk. Nem nevezik Jeruzsálemet a három vallás szimbólumának. Pedig Jeruzsálemet pont azért vették fel a Világörökség Bizottság listájára, mert a három monoteista vallás szimbóluma. A Nyugati Falat pedig az Al-Aksza Mecset részeként említik. Ez azonban mind a palesztinok és az arabok stratégiájának része. A szöveg enyhe hangvétele ellenére tele van arab nevekkel, tehát 10 év múlva, ha valaki elolvassa ezt a dokumentumot, az lesz a benyomása, hogy ez egy arab város. Úgy gondolták, hogy konszenzusra fognak jutni és egyhangú lesz a szavazás. Ami nagyon érdekes volt, hogy két ország, Tanzánia és Horvátország titkos szavazást indítványozott. Az a különbség a Végrehajtó Tanács és a Világörökség Bizottság között, hogy míg az előbbiben minden ország nyilvánosan igennel vagy nemmel szavazhat, illetve tartózkodhat, addig az utóbbiban lehetőség van titkos szavazásra, és ilyenkor gyakran meglepetésekre kerül sor. A szabályok szerint, ha két ország kéri a titkos szavazást, akkor titkos szavazást kell tartani. Egyórás eljárásrendi vitára került sor, ahol az arab képviselők és egy igen agresszív kubai képviselő úgy vélték, hogy szavazást kell tartani arról, hogy szavazás lesz vagy konszenzusra jutnak. Az ülés török elnöke erre, feladatához híven, nemet mondott, és elrendelte a titkos szavazást. Az eredmény pedig a következő volt: 20 ország szavazott, tízen mellette szavaztak, nyolcan tartózkodtak, ketten pedig ellene szavaztak. Ez azt jelzi, hogy egyáltalán nincs szó konszenzusról. Ez tehát hatalmas diplomáciai bukás volt palesztin részről, akik fel voltak háborodva. Bár a határozatot elfogadták, biztos vagyok benne, hogy semmi nem fog történni, és a következő ülésen megint elő fog kerülni. Felháborító, hogy az UNESCO megtagadja hivatalos szerepét, és azzal ellentétes módon lép fel. Felháborító, hogy ilyen sok ország, és köztük még keresztény országok sem látják be, hogy ez rájuk is veszélyt jelent, hiszen a határozat jelenleg nem említ egyetlen keresztény helyszínt sem.

Bár véleményem szerint ezek pozitívumok, tiltakoznunk kell, és ma kerül sor egy tiltakozásra Franciaországban. A zsidó ernyőszervezetek feladata, hogy a helyi hatóságokhoz forduljon.  A zsidó non-profit szervezeteknek az UNESCO-ban kell maradniuk, a kapcsolatteremtés miatt, kapcsolatba kerülhetnek más non-profit szervezetekkel, a civil társadalom igen erős.

Vita folyik arról a közösségekben, Franciaországban és valószínűleg más országokban is, hogy minden zsidó szervezetnek el kellene hagynia az UNESCO-t. Szerintem azonban ez veszélyes lépés lenne. Izrael is visszahívta küldöttjét tanácskozásra. Nem tudom, hogy fognak dönteni, de szerintem nem lenne helyes döntés, mert Izrael sok sikert ért el a szavazások során, főleg afrikai és ázsiai országok esetében. India például előzőleg igennel szavazott a határozatra, most azonban tartózkodott. Csakúgy, mint számos afrikai ország is, például Kenya és Uganda, ahol Izrael nagyon sokat tesz. Szerintem folytatni kellene az erőfeszítéseket és meg kellene győzni ezeket az országokat, hogy nemmel szavazzanak. Ha sikerülne elérni, hogy az egyik ilyen határozatot nem fogadnák el, az hatalmas előrelépés lenne. Egy másik lehetőség pedig abban rejlik, hogy számos országnak elege van a palesztinok és az arab államok aktivizmusával, ideértve, ha igazak a híresztelések, néhány arab országot is. Az UNESCO hivatalnokok is fel vannak háborodva a pénzügyi helyzet miatt. Amióta Palesztina képviselteti magát az UNESCO-ban, a szervezet pénzügyi helyzete katasztrofális. Például az USA nem fizet, ami a költségvetés 25%-a volt. Japán is most függesztheti fel a hozzájárulás befizetését, bár a nankingi mészárlást nem hasonlítanák Izrael felelősségéhez Jeruzsálemet illetően. És a japánok is megunták már az UNESCO politizálását.

Az UNESCO aggódik, hogy Izrael felfüggeszti velük a kapcsolatot, hiszen Izrael igen aktív szerepet vállal többek között a Holokauszt oktatási program megvitatásában, amiben a B’nai Britnek is szerepe van. Sajnálatos lenne tehát, ha nem folytatnák a megkezdett munkát és az erőfeszítéseket. Az izraeli nagykövet is azon a véleményen van, hogy az együttműködés felfüggesztésével valószínűleg felgyorsítanák az UNESCO szétbomlását.

Tehát a B’nai B’rith, mint egy NGO továbbra is aktívan fog harcolni?

Erről az amerikai központnak kell döntenie. Jövő héten lesz Mexikóban egy UNESCO fórum a non-profit szervezetek számára. Ezen a fórumon ott leszünk ugyan, de úgy határoztunk, hogy nem fogunk prezentációt tartani, mert meg van a kockázata, hogy az UNESCO ránk mutatva azt bizonygatja, hogy nincs semmi bajuk a zsidó szervezetekkel. Tartottunk például egy igen nagyszabású 2 napos szimpóziumot 400 ember részvételével a jiddis nyelvről, amely igen sikeres volt. Tartottunk egy másikat a ladino nyelvről is. Ezután kértük, hogy minősítsenek fel minket, ami sikerült is, de nem volt könnyű elérni, mert míg a konzultánsi státusz odaítélésébe a Titkárságnak kell beleegyeznie, addig, amikor társult partnernek minősítenek fel valakit, arról a Végrehajtó Tanács dönt. A mi felminősítésünket az utolsó pillanatban megpróbálták megakadályozni az arab országok, de nem jártak sikerrel. Mindezen problémát követően az UNESCO főigazgatója Irina Bokova kijelentette, hogy kiváló a kapcsolat a zsidó szervezetekkel „például a B’nai B’rith-tel is együtt tartunk előadásokat”. Nem szeretnénk tehát, hogy velünk példálózzanak. Láthatjuk tehát, hogy milyen kényes a helyzet, de pillanatnyilag, és ha a hivatalos véleményemre kíváncsiak, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem szabadna felfüggesztenünk az együttműködést, mert kapcsolatokat építhetünk ki más non-profit szervezetekkel, ami szintén nagyon fontos. És ha egyszer egy non-profit szervezet kivonul, akkor nagyon nehéz dolga lesz, ha vissza szeretne jönni. Szerintem van mit tennünk az UNESCO-n belül, és saját országainkban is. A szavazásokban is nagy változásokat látunk, reményeim szerint ott is megváltozik hamarosan a helyzet.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter