Az embernek önmagát kell tökéletessé tennie
Hamvas Levente Péter az Erzsébetvárosi Művelődési Ház vezetője az általa vezetett intézményről beszélt, de olyan furcsaságos is előkerültek, mint az alkímia, ami nem elsősorban az arany előállításáról szól.
Kérem, meséljen az Ön által vezetett Erzsébetvárosi Művelődési Házról, mi található meg benne, mi történik ott?
Ez egy nonprofit kft-ként működő kulturális cég, amihez három épület is tartozik. Egyik a Wesselényi utca 17. szám alatti egykori Erzsébetvárosi Közösségi Ház, ez egyben a központunk is. A Király utca 9-11. alatt van egy rendezvényközpontunk, amit nemrég újítottunk fel, ez a K11. A Nefelejcs utcában van a Róth Miksa Emlékház, ami szintén hozzánk tartozik.
A Róth Miksa Emlékházban mit láthat a látogató, egyáltalán mikor tud oda bemenni?
Ez a ház valamikor a Róth családé volt, itt volt a művész üzeme is, a lakás megmaradt eredeti állapotában, ezt a család hagyta a kerületre. A bútorokon kívül még megtalálható itt egy nagyon komoly gyűjtemény is Róth Miksa alkotásaiból.
Kiknek ajánlaná az emlékházat?
Mindenkinek ajánlanám, sokan is jönnek el, bár a külföldiek mtöbben látogatják, mint az itthoniak. Ennek elsősorban az az oka, hogy annak ellenére, hogy a besorolása csak emlékház, ráadásul a kerület külső részén található, mégis nagyon jó a reklámja a különböző útikönyvekben. Az emlékház egy igazi nagyvárosi jelenség, így elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik a szecessziót, a tárgyi kultúrát, a finom csecsebecséket kedvelik.
Ön intézményvezetőként mit tesz azért, hogy nagyon sok látogatójuk legyen?
Tavaly volt Róth Miksa születésének 150. évfordulója, több konferencián is szerepeltünk. A Múzeumok Éjszakája minden évben hihetetlenül sikeres, egész napos programokat szervezünk írók, zenészek közreműködésével. Megjelentettük Fényi Tibor könyvét Róth Miksa üvegművészetéről, ez a második kiadás is igen keresett volt.
Az ilyen kisebb múzeumoknak van jövője?
Elsősorban akkor, ha tudnak a nagyobb szabású országos rendezvényekhez, mint mondjuk a Múzeumok Éjszakája.
A másik helyük a K11.
Valóban, ez tavaly került hozzánk, ez egy Bauhaus típusú épület, aminek hányattatott volt a sorsa. Egykor egy igen kétes hírű lokálként kezdte, ez arról volt híres, hogy egykor akkor is volt itt kiszolgálás, amikor másutt már minden bezárt, a pincérek nagyon szemtelenek voltak, rossz volt az étel is, de mégis nyitva volt. Később vállalati központ volt itt, majd tavaly az önkormányzat tulajdonában volt már. Tudni kell ez egykori ráépítéses ház, amiben üvegplafonos belső tér van. Mára ez rendezvényközpont lett, koncertekkel, kiállítóteremmel, nagyon korszerű hangtechnikával. A tánccsoportok nagyon kedvelik az épületet. De itt próbál még a 100 Tagú Cigányzenekar is, fellépni itt nem tudnak, mert nem olyan nagy a befogadóképességünk. A zenekar kisebb létszámban azért fellép időnként a különböző rendezvényeinken.
A harmadik, a legnagyobb a Wesselényi utca 17. szám alatt van.
Most két kiállítás látható, egyike a Design Héthez kapcsolódik. Itt az Észt Intézet keresett meg minket, majd különböző nagykövetségek közreműködésével szerveztük meg. Elképesztően színvonalas anyag gyűlt össze, nagy érdeklődés mellett, folyamatosan jönnek a csoportok megnézni a képeket. A másik kiállításunk az emeleti galérián található, egy Spanyolországban élő magyar fotóművész képeit lehet megnézni.
Az épület dísztermében is számos előadást lehet meghallgatni, ezek egyik a mágikus irodalomról szólt. Mi is ez tulajdonképpen?
Az első fejezet az alkímiáról szólt, az egésznek az ötlete onnan eredt, hogy másfél-két évvel ezelőtt kitaláltuk, szervezzünk olyan színvonalas ismeretterjesztő előadásokat, amelyekre délelőttönként el tudnak jönni a ráérő nyugdíjasok, Utazó teaház címen. Két-három rendszeres előadóval, elsődlegesen Tóth József történelemtanárral, de szerepelt nálunk P. Szabó József, aki Kínáról, a Távol-Keletről is beszélt. Én magam is beszálltam az egyik előadásba, az ortodox ikonfestészetről beszéltem, ez egyébként egy személyes érdeklődésnek köszönhető, még egyetemistaként kezdtem el foglalkozni ezzel a témával. Nálam egyébként minden a személyes érdeklődés miatt indul el. Van a családunknak egy kedves barátja, akit én gyerekkorom óta ismerek, ő lett ikonfestő, egy műhely tagja volt, ő sokat mesélt az ikonokról, arról, hogy miként igyekeztek ezeket megőrizni. Olyannyira, hogy mindig is voltak születési ikonok, ez azt jelenti, hogy amikor megszületik egy gyermek, akkor a méretéra, arról a szentről, akinek a nevét viseli festenek egy ikont. Az ikonoknak engem az ihletettsége, lelkisége fogott meg, függetlenül a vallásosságtól. Rájöttem, hogy mély szimbolikája is van ezeknek az ikonoknak, ami minden embernek érdekes, függetlenül a vallástól. Egyfajta beavatás a spirituális valóságba. Engem pont ebből a szempontból kezdett el érdekelni. Magánszorgalomból kezdtem el olvasni erről, bejártam a magyarországi templomokat, ikonosztázokat.
Kíváncsi vagyok arra, hogy az alkímiáról szóló előadáson mi hangzott el, meg arra is, mikor lesz a következő előadásuk?
A második előadás október 27-én lesz, Dantéról szól majd, novemberben Shakespeare, decemberben pedig Petőfi Sándor lesz a téma, ezeknek az időpontját még nem tudom. Az első előadással kapcsolódóan el kell áruljam, a közhiedelemmel ellentétben lehet aranyat előállítani alkímiai úton, de ez az arany a szívünkben keletkezik. Így tudom röviden összefoglalni az első előadás lényegét. Egyébként az alkímia is egy spirituális késztetés, egy világnézet, látásmód. Üldözték sokáig, nagyon sok vadhajtása is van, vagyonokat kotyvasztottak el, egyházi birtokok kerültek veszélybe. Az alkímiát titokban űzték, a katolikus egyház üldözte is. Az alkímiának egyébként voltak korszakai, de érdekes, hogy azért volt neki iszlám, zsidó, indiai ága is. Én ezekkel az ágakkal nem foglalkoztam, „csupán” az általam is elérhető XV-XVII. századi alkímiával. Nagy volt az érdeklődés, ilyenkor általában odajönnek hozzám, remélem, hogy az érdeklődést is sikerült felkeltenem, volt az előadás után egy kis beszélgetés, kérdések is elhangzottak. Bízom abban, hogy utána olvasnak majd, van az alkímiának egy igen színvonalas irodalma. Más kérdés az alkímia irodalma, ami elég nehéz, én szándékosan idéztem egy-két szöveget is az előadásom során. Kaptam segítséget fordító szakemberektől is, ami kellett is, mert egy-egy fontosabb kifejezés teológiai vonatkozásokkal van tele, amit ismerni kell, ahogy a korabeli vegyészetet is. Az egyik szerző Isacus Hollandus művében a salétrom előállításáról van szó, amiben olyanok szerepelnek, hogy még több vizelettel öntsük fel, forraljuk fel, hűtsük le, ez egészen bizarr volt. Elképzelhető, hogy milyen bűz áradhatott egy ilyen alkímiai műhelyből. Ugyanakkor, ez nagyon fontos és én erre helyeztem a hangsúlyt az előadás során, azért fontos az alkímia, mert irodalmi művek kapcsán figyeltem fel arra, a nagyon megkomponált, mélyen szimbolikus művek, mint Dante Isteni színjátéka, van egyfajta módszer, amely szerint épülnek az összefüggések. Hogyan alakul át valami egy másik minőséggé, a meghaló, feltámadó alakok mítoszában, az alkímia is tele van ilyen allegorikus elemekkel. Meghal a király, a királynő, majd feltámadva egyesülnek, ez szerepel például a János vitézben is.
Meg sem merem kérdezni, hogy mi történt volna, ha történetesen pár száz évvel ezelőtt születik?
Már én is gondoltam erre, lehetséges, hogy már rég elégettek volna, elüldöztek volna. De nem biztos, mert például nagyon sok alkimista híres orvos volt, erre is kitértem az előadás során. Feltettem magamnak a kérdést, a mai tudományok szemszögéből nézve, melyik tudományhoz áll legközelebb az alkímia. Elővettem az idegen szavak etimológiai szótárát, az egyik értelmezés szerint görögbe vezethető vissza az alkímia a keo, kever szóra. Már azért is, mert ez valamilyen folyadék kikeverését jelenti, az alkímiában a vörös tinktúra előállítása az egyik nagyon fontos elem, ami egyfajta gyógynövénykivonatot jelent. Így tulajdonképpen az orvoslás az, ami közel áll az alkímiához. Idéztem is Paracelsust, a híres alkimista orvost, aki szerint itt nem aranyat, ezüstöt kell csinálni, hanem arkánumot, egy olyan egyetemes szert, amely általánosságban győzi le a betegséget, ez olyan, int mondjuk az Aspirin, ami mindenre jó, persze erős placebo hatással. Nekem az egyik kedvencem Benedek István, aki egy nagyon racionális gondolkodó volt, az ő orvostörténeti munkáit nagyon szerettem. Foglalkozott többek között Paracelsussal is, írja róla, hogy higanygőzzel kezelte a betegeit. A higany az alkímiában a legfontosabb anyagok egyike, az ősanyag. Akiket higanygőzzel kezelt, azok meghaltak, akiket nem ezzel, meggyógyultak. Paracelsus szerint az orvos mindig legyen alázatos, mélyen istenhívő, mert Istenbe vetett hite segíthet a gyógyításban, mellette azonosulnia kell a szenvedő embertársával lélekben. Csak akkor tudja meggyógyítani, ha az orvos maga is beteggé válik. Én az előadásomban elmondta, az alkímia egy önbeavatás, önmagamat kell meggyógyítani, tökéletessé tenni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
