Kedden este beköszönt Jom Kippur

Kedden este beköszönt Jom Kippur – az engesztelés napja

Israel Méir Lau


A „szent nap” előestéje

Jajm Kippur előtti nap: ünnep érzetét akarjuk kelteni, örömünket akarjuk kifejezni, mert a rettegés ellenére abban reménykedünk, hogy a bűneinket megbocsátják, s kedvező ítélet írattatik alá.


A Kol-Nidré – valószínűleg még a dallama is – a spanyolországi Inkvizíció idejéből származik, az anuszim (az erőszakkal megkereszteltek) korszakából. Azok a zsidók, akik nem voltak képesek ellenállni az Inkvizíció poklának, látszólag elfogadták a kereszténységet, nem voltak képesek a halált és a kínzásokat vállalni a hitükért. Ahhoz mégis elég bátrak voltak, hogy évente egyszer, Jajm Kippurkor csatlakozzanak titkokban, a pincékben és egyéb rejtekhelyeken összegyűltekhez, s az ünnepélyes és lelket ébresztő dallamtól áthatva kinyilatkoztatták a Bét-din előtt, hogy fogadalmaik érvénytelenek, és így, bár törvényszegők, együtt imádkozhatnak a többiekkel. Mintegy azt mondván: „egész éven át nem tudjuk a 613 micvát teljesíteni, akaratunk ellenére köteleztek, hogy keresztényekként beszéljünk és viselkedjünk, minden tekintetben, de tudnotok kell – a jelenlévő Bét-din is igazolja -, hogy ezek a szavak és ezek a tettek, a mai naptól következő Jajm Kippurig, érvénytelenek és semmisek: mi zsidó vagyunk s azok is maradunk minden tekintetben.”

Ma is elmondjuk ezt a megrázó imaszöveget, és mint amikor a Bét-din feloldoz a fogadalma alól, és háromszor ismétli: fel vagy oldozva, fel vagy oldozva, ugyanúgy ismétli a chazan és a közösség háromszor a Kol Nidré szövegét – eleinte halkabban, majd egyre erősbödő hangon – fogadalmaink nem fogadalmak, magunkra vett tilalmaink nem tilalmak, esküvéseink nem esküvések.

Háromszor mondja a közösség, mint a fogadalmak feloldozásakor: legyen megbocsátva az egész népnek, Izrael gyermekeinek, a gérnek, aki közöttünk él, mert (csak) tévedésből (történt) az egész néppel (ez a bűn). (3)

A Kol Nidré után mondjuk a Sechechejanu áldást az ünnepre. Az asszonyok, ha már elmondták a gyertyagyújtáskor, nem mondják el újra a zsinagógában. A férfiak halkan mondják a chazannal együtt, de igyekeznek nála hamarabb befejezni, hogy amént felelhessenek az ő áldásmondására, mert nem felelhetünk amént a saját brachánkra. Visszateszik a Tóratekercseket a Tóraszekrénybe, és belefogunk a Maarivba.

A Neila – ima

Minden évben, egyetlen egyszer, Jajm Kippurkor, egy ötödiket kapcsolunk a szokásos napi imákhoz, a Neila-imát.

A Neila-ima ideje volt a Szentély kapui bezárásnak órája, akkor végződött be a szent napi I-stenszolgálat. Ugyanebben az órában zárulnak be az ég kapui is, mi pedig ott állunk, és maradék erőnkkel kopogtatunk a kegyelem ajtaján, hogy ne csukódjanak még be: Nyiss nekünk kaput a kapuzárás óráján, mert lemenőben a nap. Szorongás és remény fonódik össze a Neilában, az adja egyedülálló szépségét. Az Asrével Boldogok házadnak lakói és az El fog jönni Cionba a Megváltó kezdetűvel nyitjuk a Neila-imát, mint a szombati Minchát. Az amidában egyetlen szó változtatás van: mindenütt, ahol a Megtérés tíz napjától kezdve a beírás szó szerepel, helyette most az mondjuk, hogy lepecsételés.

A suttogva mondott Amidában nem szerepel az egész Viduj, hanem csak az első része, vétkeztünk, elpártoltunk, s nem szerepel negyvennégy kezdődő sora sem. Helyette két másik imát találunk: Kinyújtod kezedet a vétkezők felé, jobbod kész a megtérők fogadására a másik pedig: Az embert a kezdetektől fogva különválasztottad, s érdemesnek ítélted, hogy Előtted megálljon.

A Tóra-szekrény ilyenkor kinyitva, s a megilletődés egyre fokozódik (a szefard – keleti országokból származó – zsidók körében talán még inkább, mert ők már negyven napja mondják a Szölichot imáit). Most érkeztünk a csúcspontra: eljött az az utolsó óra, amikor a Vádlónak (szatan, „sátán”) még mindig meg van tiltva, hogy vádaskodjék az ember ellen. 365 napja van az évnek, a szatan szó gimátriája (a héber betűk szerinti számértéke) pedig 364; az év minden napján ő a vádolónk, csak egyetlenegy napon tilos neki vádaskodni, a most véget érő Jajm Kippurkor. Ezért van az, hogy a Sac ismétlésében még a Szölichot imáiból való betoldások is vannak. Itt is szerepel a Kegyelem tizenhárom módozata, a chazan ismétlésének végén pedig Atyánk, Királyunk-ot mondunk, még akkor is, ha szombatra esik Jajm Kippur.

A befejezés előtt a chazan a közösséggel együtt fennen hirdeti: Halljad, Izrael, az Úr a mi I-stenünk, Ő az egyetlen Úr! Háromszor egymás után erre azt felelik: Áldott Királysága dicsőségének neve mindörökre! – azért, hogy hangsúlyozzák, I-sten királysága miden időben szilárdan áll: a jelenben, a múltban és a jövőben. A megindultság hevében tör ki a kiáltás: az Úr az I-sten! Ez a kiáltás először a Karmel hegyén hangzott fel, amikor Élijáhu próféta legyőzte a Baal prófétáit. Tűz ereszkedett le az égből, hogy elfogadja Élijáhu áldozatát, s a nép a látványra fennhangon hirdette: az Úr az I-sten!

Hétszer ismételjük ezt el, mert a Kados Baruch-Hu jelenléte, a Sechina, közvetlen közelségben lebeg felettünk Jajm Kippurkor, s most, hogy a nap leszáll, hét firmamentumon keresztül kísérjük vissza a Sechinát lakozó helyére, ennyi választja el tőlünk rendesen.

Úgy rendezzük, hogy ezeket a paszukok akkor hangozzanak el, amikor már feljönnek a csillagok. Megfújják a sófárt, és ezt mondjuk: Jövő ilyenkor az újjáépült Jeruzsálemben!

Ez a sófárhang többek között a Jovel-év sófárjára is emlékeztet bennünket. A hetedig hónapban, a hónap tizedik napján, Jajm Kippurkor, fújjátok meg a sófárt mindenütt országotokban. És szenteljétek meg az ötvenedik évet… Ennek a sófárhangnak a rendeltetése eredetileg az, hogy a rabszolgákat visszatérítse családjukhoz, a földeket pedig gazdájukhoz, a Jovel-év parancsa értelmében. Ma is követjük őseinknek ezt a szokását, abban a reményben, hogy Izrael szétszórtjai újra össze fognak gyülekezni, visszatérnek családjuk körébe Erec Jiszrael földjén.

A Neila-ima végeztével következik a Maariv, azonos a szombat kimenetelekor szokásos Maarivval, a szakasz betoldásával az Amidában, végül a Hold megszentelése.

Mielőtt asztalhoz ülünk, hogy véget vessünk a böjtnek, egy pohár borral elválasztjuk a szent napot a következő hétköznaptól, áldást mondunk (aki a tűz világát teremti) az ünnepen szünetelt gyertyafényre. A Havdala után ne végezzünk hétköznapi munkát, hanem siessünk a szukának, a sátornak az első rúdjait felállítani a közelgő ünnepre, a Szukotra. Ezzel valósítjuk meg azt az elvet, hogy a micva jutalma micva, s cselekszünk az írásvers szellemében: Ha diadalról diadalra jártok, az I-stenek I-stene lesz láthatóvá Cionban (84. zsoltár).

Részlet Israel Méir Lau, Izrael Állam volt askenázi főrabbijának, A zsidó élet törvényei című könyve nyomán.

Jegyzetek

1 (Igazszívű (szó szerint: egyenes szívű) az, akit nem rendít meg semmi I-stenbe vetett hitében, bármi történjék, elismeri, hogy az jó, még ha nem értjük is az értelmét. Ezért nem ingathatja meg semmi a kedélyüket, osztályrészük az öröm. Az igazak nem érnek el erre a magas fokra, az ő szívüket alkalmanként elkeserítheti a világ, ezért az ő osztályrészük nem az öröm, hanem a fény.)

(Ezzel a formális kijelentéssel a közösségi jelzi, hogy még azokat is jó szívvel fogadja az imádkozó között, akik egész éven át áthágják a zsidóság törvényeit, hogy ezen a napon minden együtt legyen, az imában is és megbánásban is. Az alábbiakban a kijelentésnek más értelmét is látjuk.)

3 (Ez arra az esetre vonatkozik, hogy ha a Szanhedrin tévesen ítél, és miatta az egész nép bűnbe esik.)