Ezek az ünnepek a mi életünkről szólnak

Ezek az ünnepek a mi életünkről szólnak

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi az 5777-es év beköszönte előtt beszélt az őszi nagyünnepek, a Félelmetes Napok jelentőségéről, arról, hogy mi, emberek valamennyien egyek vagyunk Isten előtt.

Dr. Frölich Róbert

Mi történik egy zsidó emberrel, az új év, Ros Hasana előtt pár nappal?

Az a zsidó, aki egy kicsit is komolyan veszi, hogy jönnek a Félelmetes Napok, Ros Hasana, Jom Kipur, az valamiféle más spirituális dimenzióba kezd átkerülni, mint amelyikben eddig élt. Ezek az ünnepek tulajdonképpen a mi életünkről szólnak. Hiszen Ros Hasana napján megíratik és Jom Kipur napján megpecsételődik az ember következő sorsa, élete. Ennek azért súlya van! Nem pezsgőt durrogtatunk, nem szerpentineket dobálunk, az új esztendőkor, hanem magunkba szállunk, megbánjuk a vétkeinket, bűneinket, bocsánatot kérünk egymástól, hiszen az Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi megbocsátunk azoknak, akik ellenünk valami rosszat tettek. Október 2-án az egész nap a készülődéssel telik el, ilyenkor egy lelkiismeretes zsidó család reggeltől estik sürgölődik a lakásban, készül az ünnepre, nem csak a rabbi, az egyszerű zsidó ember is hangolódik az ünnepre, nem megy ki a lakásból, készül, majd este hatkor már a Dohány utcai zsinagógában vagyunk, akkor kezdünk imádkozni.

Végül, most az 5777-es év előtt, mit üzennek a zsidó és nem zsidó embereknek erre az évre, ami előttünk van?

„A világ minden vándorai úgy vonulnak el előtted, akárcsak a pásztor előtt a nyáj.”

Ez az őszi ünnepkör egyik magasztos gondolata, hogy Isten valamennyiünket egyformán vesz számba az új esztendő és a Hosszúnap alkalmával. Őelőtte teljesen mindegy, hogy zsidó, nem zsidó, hívő, nem hívő, férfi nő. Minden teremtményt megítél az Ítélet Napján. Mi, amikor a zsinagógáinkban, templomainkban imádkozunk, amikor engesztelést kérünk Jom Kipurkor, nem csak magunkért fohászkodunk, a világ minden vándoráért. Nemzetiségre, felekezetre, nemre, pártállásra való tekintet nélkül. Az ünnepek talán legszebb tanítása ez, ennek a bolygónak a lakosai, mi, egy fajt képviselünk. Az emberi fajt. Mi valamennyien egyek vagyunk Isten előtt. Ahogy Ő nem tesz különbséget az ítélkezésben, úgy nekünk sem szabad szubjektív, neadj’ Isten gonosz szempontok szerint megítélni a másikat. Az ünnepek nagy tanítása, hogy a másik emberben először, másodszor és mindenek felett az embert lássuk!

Köszönöm a beszélgetést. Sana Tova umetuka!

Breuer Péter

Az interjú a 2016. szeptember 30-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

kossuthradio_logo