Ahhoz, hogy valaki a zsidó közösség tagja legyen, szív kell, meg lélek
Verő Bán Linda rebecen egy rabbifeleség feladatairól beszélt, de szóba került a Zsidongó könyvsorozat, no meg az is, hogy mai gyerekek telefonnyomkodása nem rossz dolog.
Közelednek a nagyünnepek, ilyenkor megszaporodnak a rabbi és a felesége, a rebecen teendői is, de miket kell tennie ebben az időszakban?
A nagyünnepek nem tudnak jókor jönni, ha nagyon korán kezdődik, akkor az a baj, mert egyszerre kezdődik a tanév, az iskola és máris nyakunkon az ünnepek. Ha későn vannak, mint idén, amikor október elején köszönt be az újév, az a baj, mert éppen akkor szakad meg a belelendülés a munkába, amikor kezdődnek az ünnepek. Egy biztos, mi már a gyerekekkel a zsinagógában elkezdtük a készülődést, pont most vasárnap beszélünk az ünnepekről. Nagyon könnyű átadni, hogy miről is szólnak ezek a napok, már kívülről fújják a gyerekek, hogy zsidó újév, teremtés, 5777. év, azt is, hogy átgondoljuk a jó- és a rossztetteinket, majd megbocsájtunk. Tudják nagyon, de amikor a megbocsájtásról beszélünk velük, hogy ez mit is jelent, akkor mondják, hát persze, bocsánatot kérünk, Istentől, embertől. És amikor arra kérdezünk, a gyakorlatban ez hogyan is működik, na, innentől kezdődik az ünnepek igaz üzenete.
Hány éves gyerekekkel foglalkozik?
Van egy tinédzser közösségünk, a BBYO, ami egy nemzetközi, amerikai központú szervezet. Tavaly alapítottam meg a magyarországi szervezetet, aminek a feladata a legnehezebb korosztálynak, a 16-18 éveseknek a megszólítása. Velük már otthon nehezen megy a kommunikálás, mi ezt próbáljuk meg, mellette tanítani őket, közösséget építeni.
De mégis, milyen szervezet a BBYO?
Ez egy pluralista, nyitott szellemiségű szervezet, ahova vallási irányzattól függetlenül járnak gyerekek, a hozzánk járó gyerekek többsége tradicionális neológ zsidó családokból jön. Ezekkel a gyerekekkel rengeteget találkozom Szarvason, másutt is, igyekszem összeszedni őket, szerintem egy remek közösséget alkottunk.
Mit szólnak ehhez a saját gyerekei?
Imádják! Úgy kezdődött, hogy a lányom elérkezett a 12 éves korba, ugye bat micva szertartás, de Magyarországon senkinek sincs egyedül bat micvája, nem akart egyedül beszélni a zsinagógában. Mondtam neki, rendben, de akkor keressünk még lányokat, akik szintén nem akarnak bat micvát, találtam is egy csomót, és utána csináltunk egy nagyobb közös bat micvát. A szarvasi táborban rendeztük meg, mert ugye ott nagyobb buli, mintha a zsinagógában tartottuk volna, végül ebből nőtte ki magát a BBYO szervezet. Sikerült megszólítani ezt a tinédzser korosztályt, először ezzel az avatással, majd más programokkal.
Ha jól tudom, akkor Amerikából érkezett egy salijach is?
Igen, Benji egy egész éven át lesz velünk, segíti a munkánkat és azt a rengeteg sok dolgot, ami ahhoz kell, hogy egy tinédzser közösség igazából működjön, az oktatás és a bulizás egyensúlya meglegyen.
A kisebb gyerekek is készülnek az ünnepekre, ebben segítséget kaphatnak az Ön nevéhez köthető könyvekből. Hol tartunk a Zsidongó sorozatban?
Most az őszi ünnepek zsidongója van soron, ebben a Ros Hasana, Jom Kippur, Szukot és Szimhát Tóra szerepel. A könyvben az ünnepek rövid összefoglalója, történelmi háttere, a hagyományai vannak benne, hogyan ünnepeljük most, persze az is, hogy ezeknek mi az üzenete.
Sokan mondják azt, hogy ma Magyarországon a gyerekek tanítják meg a szüleiket az ünnepekre, a zsidó hagyományokra, de így van ez a férje zsinagógájában, a Frankelben is?
Van ilyen is, nem is kevés, én azt is gondolom, egy átlagszülőnek csak arra van ideje, hogy egy gyorstalpalón nézze át az ünnepeket, de azért járnak hozzánk olyan felnőttek is, akik azért képben vannak.
Vannak vegyesházasságok, mi történi a gyerekeikkel? Mindenki jöhet, netán mikroszkóppal nézik meg őket?
Nincs mikroszkópunk, de nem is szeretnénk ilyet beszerezni. Én nem tartom számon, hogy ki, milyen ágon, hány százalékban zsidó. Ahhoz, hogy valaki a zsidó közösség tagja legyen, nem mikroszkóp, hanem szív kell, meg lélek.
Mi van akkor, ha mondjuk egy gyerek Hanukakor megy el a zsinagógába, mit mond neki ilyenkor, hogy ez olyasféle, mint a karácsony?
Nem, egyáltalán nem mondok semmi ilyesmit, örülünk a gyerekeknek.
Akkor nézzük a most következő ünnepet, Ros Hasanat. Már a gyerekek tudják, hogy miért van méz, meg alma?
A kicsik mindenképpen, a nagyok esetében másként közelítjük meg, most a bocsánatkérésről, a megbocsájtásról beszélünk. Majd az lesz a házi feladatuk, hogy oda kell menniük valakihez, akivel nincsenek jóban, akit nem szeretnek, akivel összevesztek, tőle, ha nem is bocsánatot kérjenek, de beszéljék meg a dolgot, majd erről a következő héten számoljanak be, meséljék el, milyen is volt ez. Borzasztó dolog ez a megbocsájtás, családok nagy része küszködik ezzel a feladattal, gondoljunk bele, a családokon belül sem tudják rendezni az emberek ezt a feladatot, nem beszélve osztálytársakról, volt szerelmekről, barátokról. Ez nagyon nehéz, ez az igazi üzenete az egésznek. A konklúziója az lesz, hogy nagyon nehéz Jom Kipurkor odamenni valakihez bocsánatot kérni, mint 25 órát böjtölni.
Ön kitől kér majd bocsánatot? A férje, Verő Tamás rabbi miként magyarázza majd el a híveknek a bocsánatkérést?
Majd elmesélem Hanuka előtt, mert én is készülök erre. Tudom, hogy kivel szeretném rendezni a viszonyomat, tudom azt, hogy miért zavar ez és természetesen meg is teszem. A gyerekek miatt is fontos ez, mert átlátnak a felnőtteken, tehát, ha a felnőtt nem teszi meg azt, amiről beszél, máris elveszti a hitelességét a szemükben. Tehát én is megcsinálom ezt, én is elmesélem nekik, hogyan történt ez, milyen volt, ahogy azt is, miért nem tettem meg ezt az év közben, miért vártam az utolsó pillanatig.
A szülő-gyerek kapcsolatban hogyan működik ez?
Mi azért sok időt töltünk a gyerekekkel otthon, mi azonnal reagálunk a dolgokra, elég hamar teremtünk alkalmat, hogy megbeszéljük a problémákat. Hozzátartozik, nálunk otthon van egy „Siratófal”, sok ablakkal, amibe cetlit lehet tenni. Az ember olyan, hogy leírni könnyebb, mint kimondani. Nem véletlen, hogy Jeruzsálemben, a Siratófalnál az emberek nem csak imádkoznak, hanem leírják a mondandójukat. A mai tinédzsereknél látjuk, ha szinte állandóan a telefonjukat nyomkodják, majd egyszerre nevetnek fel, akkor egymással beszélgetnek, mindezt úgy, hogy egy szobában ülnek. Sokan mondják erre, hogy nem normális, szerintem meg jó, a gyerekek úgy tudják kifejezni magukat írásban, hogy sokkal jobban ki tudják fejezni magukat. Amikor én voltam gyerek, a naplóírás ciki volt, ők blogot írnak, így kommunikálnak egymással, képeket küldenek egymásnak, sokkal interaktívabb a kommunikációjuk, mint valaha a mienk volt. Ezért van ez a falba írás is, sőt már arra is gondoltam, hogy akár sms-ben is el lehessen küldeni a mondandót.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
