Rabszolgaság Angliában
Nőtt az ismertté vált áldozatok száma
Az elmúlt öt évben jelentősen nőtt a modernkori rabszolgaság hivatalosan ismertté vált áldozatainak száma Nagy-Britanniában, állítja az Üdvhadsereg. Mások szerint viszont a jelenségnek nagyobb a füstje, mint a lángja.
A jótékonysági szervezet közölte: 2015 áprilisa és 2016 márciusa között 1805 esetről szereztek tudomást. 2011 júliusa és 2012 júniusa között – amikor az Üdvhadsereg a brit kormány megbízásából foglalkozni kezdett az áldozatokkal – még 378 volt ez a szám. Van, akit heti száz fontért robotoltatnak.
A belügyminisztérium szerint a modernkori rabszolgasággal kapcsolatos esetek sokáig rejtve voltak, így az esetek növekvő száma azt is mutatja, hogy az áldozatoknak most már van lehetőségük segítségért folyamodni. A tárca egyik államtitkára a BBC-nek nyilatkozva úgy vélekedett, működnek az erre irányuló törekvéseik.
A BBC megszólaltatott egy áldozatot is, aki elmondta: Délkelet-Ázsiából érkezett Nagy-Britanniába, hogy egy tehetős családnál dolgozzon. Napi 14 órát kellett robotolnia kevesebb mint heti 100 fontért, és még építkezésekre is elküldték. A nevének elhallgatását kérő nő ma már egy manchesteri otthonban van és menedékért folyamodott a hatóságoknál.
Anne Read, az Üdvhadsereg embercsempészet és rabszolgaság elleni igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy rendkívül nehéz feltérképezni a rabszolgasággal összefüggő bűncselekmények kiterjedését. Egyetértett azzal, hogy az ismertté vált esetek egyfelől a hatóságok erőfeszítéseinek köszönhetők, de elképzelhetőnek nevezte azt is, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt az áldozatok száma.
Az Üdvhadsereg szerint 2015 áprilisa és 2016 márciusa között albán, lengyel és nigériai áldozat volt a legtöbb. Az ismert esetek 44 százalékában szexrabszolgaként, 42 százalékában mezőgazdasági vagy építőmunkásként, 13 százalékában háztartási rabszolgaként tartották az áldozatokat.
A brit belügyminisztérium becslése szerint az országban 10-13 ezer áldozata lehet a modernkori rabszolgaságnak, míg világszerte 45 millió.
Július végén Theresa May kormányfő úgy fogalmazott, Nagy-Britannia vezető szerepet akar játszani a modernkori rabszolgaság felszámolásában. Bejelentette, hogy ennek érdekében bizottságon hoz létre a kabinetben és a költségvetésből 33 millió fonttal támogatja a külföldi segélyprogramok támogatását.
Az Üdvhadsereg a világ száz országában segíti az áldozatokat.
Filippínók tüntetnek a Parliamentnél a modernkori rabszolgaság ellen
Vannak, akik tagadják a jelenség létezését, és politikai csinnadrattával vádolják a May-kormányt a nemrég hatályba lépett Modern Slavery Act (Modernkori Rabszolgaság Törvény) miatt.
A bírálók rámutatnak arra, hogy a Brit Birodalom 1833-ban eltörölte a rabszolgaságot és véget vetett a transzatlanti rabszolgakereskedelemnek, ilyesmi tehát nem létezik – de manapság azt sem tudja senki pontosan definiálni, tulajdonképpen mit jelent a modernkori rabszolgaság.
Nem kellően világos ebben a tekintetben maga a törvény sem, amely szerint ahhoz, hogy valaki rabszolga legyen, egy másik személy tulajdonává kell váljon. Csakhogy a mai jog nem ismeri el azt, hogy bárki egy embert a tulajdonában tarthatna. Az egykori rabszolgakereskedelem pontosan azért volt iszonyú barbár, mert a jog elismerte a rabszolgatartók jogait, és az állam segédkezett azok kikényszerítésében. Miután ma ilyesmiről szó nincs, senki nem is birtokolhat rabszolgát.
Az előfordulhat, hogy valaki abnormális mértékben gyakorol ellenőrzést egy másik személy felett, de ez sem jelent tulajdonjogot – mint ahogyan az sem, ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő rabszolga. Ilyen esetekben más bűncselekmények valósulnak meg: jogtalan fogvatartás, kényszerítés stb.
A törvény büntetni rendeli az emberkereskedelmet is, aminek lényege az, hogy valakit kizsákmányolás céljából utaztatnak be az Egyesült Királyságba. A jogszabály listát ad azokról a körülményekről, amelyek fennállta esetén valaki „kizsákmányoltnak” tekinthető. Ilyen például az a megtörtént eset, amikor egy munkaközvetítő magyar-angol házaspár London környéki városba invitált magyar munkaerőt azzal az ígérettel, hogy látogató careri munkát kap, ahhoz gépkocsit, és szállást is intéznek neki. Miután megérkezett, szállása nem volt, egyelőre munka se, a gépkocsiról közölték, hogy az sem jár neki, de fog kelleni az álláshoz, és megkérdezték, nem akar-e venni egyet. Elvileg ezt az esetet is be lehet gyömöszölni az emberkereskedelem büntetőjogi kategóriájába.
A törvény igen nagy hatalommal ruházza fel a rendőrséget és az ügyészséget annak meghatározására, milyen viselkedés valósítja meg a „rabszolgaságot”, a „szolgaságot” és az „emberkereskedelmet”, a magisztrátusi bíróságok pedig hasonlóan nagy hatalmat kapnak, hogy „rabszolgaságot és emberkereskedelmet megelőző rendeleteket” bocsáthassanak ki. (MK/MTI)
