„Nagyon kellemes volt.”
Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete rövidesen visszatér hazájába, ezért kértük meg arra, hogy vonja meg az itt eltöltött időszak mérlegét, de nem lehetett elmenni szó nélkül a Közel-Kelet jelenlegi helyzete mellett sem.
Öt évvel ezelőtt érkezett a magyar fővárosba, kérem, hogy dióhéjban foglalja össze ezeket az éveket!
Nem könnyű pár mondatban összefoglalni ezt az időszakot, de három szóban megpróbálom: Nagyon kellemes volt.
Ön bejárta az ország minden zegét és zugát, mindjárt a megérkezése után nem sokkal ellátogatott Hódmezővásárhelyre, ahol a város akkori polgármestere, Lázár János fogadta. Tulajdonképpen mit is csinált az ország különböző részein?
Először is, nekem nagy örömöt okozott, hogy ilyen sok helyre ellátogathattam, tényleg nagyon sok településen megfordultam, a vidéki látogatások is jelentős szereppel bírtak. Amikor idejöttem, akkor feladatul tűztem ki magam elé, hogy Izrael hírét mindenhova elvigyem az országba, azt hiszem, ebben a tekintetben mindenképpen sikeres voltam. Ellátogattam a kisebb és nagyobb településekre, találkoztam a helyi politikusokkal, de nagyon fontos volt az is, hogy találkozhattam iskolásokkal, előadásokat tarthattam középiskolákban, egyetemeken a fiataloknak. Nem beszélve azokról a találkozásokról, amelyeket a helyi zsidó közösségek tagjaival folytattam. Eljutottam a működő és a nem működő zsinagógákba is, ahogy végiglátogattam a zsidó temetők szinte mindegyikét. Nem a reklám helye, de igyekeztem a saját munkámmal segíteni Magyarországon, mint a nagy árvíz idején, ahol munkatársaimmal együtt pakoltunk homokzsákokat. Én arra is figyeltem, hogy minden egyes látogatásomkor a magánember is megjelenjen, ne csak a nagykövet, mert a személyes kapcsolatokat mindig is szem előtt tartottam. Megnéztem hogyan él a vendéglátóm, bárki is legyen az, hogyan él a családja, mik a mindennapi problémái, hogyan lehet felhívni a figyelmét mindarra, ami Izraellel kapcsolatos. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez egy véget nem érő feladat, az elődeim már elkezdték, s majd az utódaim is folytatják majd. A legfontosabb a magyar-izraeli kapcsolatok mibenléte volt, ez barátságos volt, persze ez nem mellőzte a kritikai hangokat sem, volt és van is kritikám, például az antiszemitizmussal kapcsolatban, de összességében ez az öt esztendő nagyon kellemes volt.
Az Ön ismerők félig tréfás véleménye szerint az első szó, amit megtanult, szinte a megbízólevele átadása után az volt, hogy oktatás.
Valóban, mert én igazán hiszek az oktatásban, ami nem az iskolában, az óvodában kezdődik, hanem otthon. A gyerekek iránytűi a szülők, a nagyszülők. Ha ez az iránytű a jó irányt mutatja, akkor a gyerek valóban jól igazodik majd el. Ha nem, akkor olyan eredménye lesz, amire ma nem is gondolunk, mint a zsidógyűlölet, a cigánygyűlölet, a mássággal szemben érzett félelem. Nagyon fiatal korban kell elkezdeni az oktatást, hogy ezeket elkerülhessük, ezért hangsúlyozom állandóan: az oktatás, az oktatás, az oktatás a legfontosabb!
Egy hazai politikus viccesen azt mondta, hogy milyen jó, hogy hazatér Izraelbe, mert ha itt maradna és elindulna a választásokon, akkor sok szavazatot kapna.
Ettől nem kell félni, visszamegyek Izraelbe, a politikát meghagyom a politikusoknak. Én saját magam voltam itt, egy olyan ember, aki az emberekkel van, akit érdekelnek a mindennapok, legyen szó zsidókról, nem zsidókról egyaránt. Én ilyen vagyok. Én nem egy valóságshowba jöttem, ahol azt kell nézni, ki a népszerűbb.
Ez így van, de Ön volt a legtöbbet nyilatkozó nagykövet.
Nézze, ez tényleg nem a népszerűségről szól. Örülök neki, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy minden adandó lehetőséget kihasználjak arra, hogy bemutassam Izrael Államot. Azt, hogy amit ellenségeink mondanak rólunk az nem igaz, hanem azt, hogy mi egy hétköznapi és jó ország vagyunk. Röviden: ez nem én vagyok, hanem az országom, Izrael.
Akkor Ön már Ben Gurion álmának a szülötte, aki azt mondta, hogy Izrael akkor lesz egy normális ország, ha ugyanolyan lesz, mint a többi.
Ez a célunk, de akár visszább is mehetünk a történelemben, akár Herzl Tivadarig is, aki a Zsidó állam című könyvében, akkor ha csak a felét elértük annak, amit leírt, már szerencsések vagyunk.
Egy egyetemi oktató szerint, aki diplomatákat képez, Ön a modell, aki biciklizik, úszik a Balatonban és még sok minden mást is csinál.
Úgy nem lehet diplomatának lenni, ha az ember nem próbál valamilyen szinten belemerülni a helyi kultúrába, egyszerűen érdeklődni kell a hely után, ahol élünk. Ülhet az ember egész nap az irodában, elzártan a világtól, de ez nem én vagyok. Én egy érdeklődő, kíváncsi ember vagyok, aki szeret tanulni. H apedig van egy Balaton átúszás, akkor miért ne úsznék én is a többiekkel? Ha vannak fantasztikus borvidékek, akkor miért ne látogassak el oda? Miért ne ismerjük az embereket, miért ne hívjuk meg őket viszonzásképpen is hozzánk, hogy cserébe a nagyon jó izraeli borokat is megkóstolják? Csak így lehet kapcsolatokat építeni!
Nem beszélt arról, hogy a Minden gyerek lakjon jól Alapítvánnyal elment a legeldugottabb falvakba is, ahova izraeli öntözőberendezéseket ajándékozott.
Egy izraeli céggel közösen adtuk ajándékba a berendezéseket. Ezzel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy ha valamiben mi jók vagyunk, azt meg kell osztanunk olyan emberekkel is, akiknek erre nagy szükségük van.
Próbáljunk meg mérleget vonni az itt eltöltött évekről. Mennyire van jelen Magyarországon az antiszemitizmus?
Ez a probléma létezik, nem is tűnik el egyik napról a másikra, ez sajnos a helyi „kultúra” része a világ sok helyén. Ez egy vírus, egy krónikus betegség, azt kell megakadályozni, hogy ez nőjön, erősödjön. Hogyan kell ezt megtenni? Oktatással, oktatással, oktatással!
Izrael, a zsidóság hangja azért nincs elnyomva a magyar sajtóban, ahogy az is köztudott, hogy Magyarország kormányai is minden alkalommal kiálltak Izrael mellett, még az Európai Unióban és másutt is.
Ez is pontosan azt jelenti, hogy igazán jó a kapcsolat a két ország között, nagyon sokat dolgozunk együtt. Visszatérve, az antiszemitizmus egy olyan dolog, amire nem lehet azonnal válaszolni, ez egy folyamat, lehet látni, hogy kisebb, a sebességről vannak eltérő véleményünk. Mi természetesen azt szeretnénk, ha gyorsabban lépnének fel az antiszemitizmus ellen, de tudomásul kell venni, minden országnak megvan a saját maga ritmusa. Annak különösen örülünk, hogy Magyarország az eseteke túlnyomó többségében Izrael mellett ál.
Milyen listát állítana az utódának, mik legyenek azok, amiket azonnal meg kell majd tennie, akár olyat, ami Önnek nem sikerült?
Nem venném erre a bátorságot, minden nagykövet a saját világát hozza. Aki utánam jön, az egy nagy tapasztalatokkal rendelkező diplomata, akinek csak a legjobbakat tudom kívánni.
Ön szerint miért van az, hogy miközben Európában erősödik a terror, robbantások vannak, kevesebbet beszélnek erről, mint a közel-keleti eseményekről?
Ha tudnám a választ erre, nem itt lennék. De komolyra fordítva a szót, Európát egy nagy repülőgép anyahajóhoz tudnám hasonlítani, aminek egy pici útvonalváltásához is nagy erőfeszítés és idő kell. Miért ezt a metaforát használom? Azért, mert ahhoz, hogy átálljon az európai emberek gondolkodása a terrorizmust illetően, ehhez idő kell. Persze az is felmerül, hogy az emberek végre akarják-e hajtani ezt a változást, de ez már egy másik kérdés. De szerintem ez nem kérdés, ez kötelező! Mert a világ változik, nem élünk szappanbuborékban, senki sincs védve a terrorizmussal szemben. De én lennék az utolsó, aki leállna, hogy ugye, megmondtam előre! Izrael nem szeret tudálékoskodni senki felett, inkább kezet nyújtunk, ha segíthetünk. Izraelben a múlt héten ért véget egy nagy terrorizmus elleni konferencia, amelyen a közép-európai országok, a V4-ek és így Magyarország képviselői is jelen voltak, azt láttuk, ezek országok készek arra, hogy tanuljanak a mi tapasztalatainkból.
Törökország most készül rendezni kapcsolatait Izraellel, például a gázmezők miatt is, igaz, ehhez Ciprus hozzájárulása is kell, ami viszont most kérdésessé vált.
Én nem szeretném, ha úgy néznénk Izrael kapcsolatait Törökországgal, Ciprussal, Görögországgal, hogy ezek kizárnák egymást. Ciprussal és Görögországgal komoly, stratégiai kapcsolataink vannak, Az izraeli-török kapcsolatnak megvoltak a maga problémái, félreértései,még eltart egy ideig, amíg valóban normalizálódik a viszony Törökországgal. Ez alatt értem a nagykövetek megjelenését, a gazdasági tárgyalásokat. A görög és a ciprusi kapcsolatok régóta nagyszerűek, például Izrael volt az első, amelyik Ciprusra tűzoltó-repülőgépeket küldött a legutóbbi tűzvész alatt.
Egyiptom is közeledni látszik Izraelhez, hiszen külügyminisztere nemrégiben járt Jeruzsálemben.
Kilenc év után először volt egyiptomi külügyminiszter Izraelben, ez egy nagyon jelentős pillanat volt, hiszen van közöttünk egy komoly, stratégiai együttműködés, elsősorban a terrorizmus elleni harc okán. Nekem szilárd meggyőződésem, egy stabil Egyiptom és egy stabil Jordánia nem csak Izrael, hanem egész Európa, az egész világ érdeke. Minél kevesebbet kell ezekről beszélni, annál jobb.
Mi a véleménye az arab tavaszról, amit én a III. világháborúnak gondolok, aminek következtében a migránsok áradata megindult.
Sokféle módon nevezik azt, ami most történik. Egyrészt egy tragédiáról beszélünk, mert a világ hallgat arról, ami Szíriában történik, persze már akkor is hallgatott, amikor Aszad még külső segítség nélkül irtotta a saját népét. Hallgatott akkor is, amikor vegyi fegyvert vetett be az emberei ellen, ezeket a mai napig is használja. Addig, amíg az oroszok nem vették ki aktívabban a részüket, hallgatott a világ, ahogy Irán és a Hezbollah hármas kapcsolatról is. Ezek után nem meglepő, hogy ennyien el akarnak jönni innen, mert látják, hogy van másfajta élet, van alternatíva. Ahogy az is teljesen jogos, hogy a szülők a gyermeküknek a békésebb, stabilabb életet keresik, így Európában is.
Akkor miért okoz konfliktust Izraelnek az a nyolcvanezer migráns, aki bebocsátásra vár? Akár meg is szabadulnának tőlük.
Nem mondanám, hogy megszabadulnánk tőlük, a problémát kell megoldani.
Ez így van, de a problémát nem ott kell megoldani, ahol az keletkezik?
Ez egyértelmű, nem Izraelben, Európában, Amerikában, de itt az a kérdés, hogyan kezeljük a kérdést addig. Miért jönnek Izraelbe? Azért, mert ez az ország az egyetlen, ahol el tudják őket látni. Akik bejönnek, azoknak muszáj a gondját viselni, ott vannak Tel Avivban, az országban. Muszáj gondjukat viselni, mert emberekről van szó! Vannak országok, amelyek elzárták a határaikat, ez a szívük joga.
Vannak problémák az országában, itt van az izraeli-palesztin helyzet. Mindenki békét akar, de mit gondol arról a palesztin ötletről, hogy Jeruzsálem legyen felosztva?
Az egy ország két nép szemléletből csak katasztrófa lehet, ez Herzl álmának a végét jelentené. Jeruzsálemet illetően nagy a konszenzus az izraeli társadalomban, Jeruzsálemnek egynek kell maradni. A megoldás? Két ország, két nép. Nincs más megoldás! Ahhoz, hogy ezt elérjük, kommunikálni kell! Sajnos a másik oldal nem mutat hajlandóságot arra, hogy leüljünk, megbeszéljük ezeket a kérdéseket. Inkább elrepülnek nyolcezer kilométert New Yorkba, hogy az ENSZ-ben Izraelt vádolják. Vádolják azzal, hogy mi vagyunk a felelősek mindazért, ami velük történik. Mahmud Abbasznak tíz percre lenne szüksége, hogy Rámálláhból Jeruzsálembe jusson, már négy miniszterelnök hívta meg, ő egyszer sem tett ennek eleget.
A zsidó naptár szerint 5771-ben Ros Hasana előtt találkoztunk, most lassan készül kimenni az 5776-os esztendő, mire Ön hazamegy, már a nagyünnepekre készülünk. Asz első beszélgetésünkkor megkérdeztem öntől, mikor lesz béke az olajfák alatt. Azt felelte, hogy Ön nem egy próféta.
Az elmúlt öt évben nem lett belőlem próféta, remélem, hogy hamarosan béke lesz, bár a csodákban nem hiszek. A csodákat emberek viszik végbe. Meggyőződésem, ha a palesztinok akarják, akkor le tudunk ülni mindent megvitatni, de ha azt gondolják, hogy ezüsttálcán kínálják fel nekik az államukat, akkor tévednek.
Vannak, akik azt mondják Önnek kapcsolatban, hogy vesztetünk egy agilis nagykövetet, de talán nyerhetünk is, hiszen minket is képvisel majd hazájában.
Az egyértelmű, hogy rengeteg szép és jó dolgot tudok majd mesélni Magyarországról, amelyik megmarad az életem részének, ahogy a feleségem és a gyermekeim élet részének is. Soha többet nem megyek csak úgy el a Magyarország szó mellett. Ebbe minden beletartozik.
Akkor a küldetése sikerült.
Ezt nem nekem kell meghatározni, voltak nem könnyű időszakok, voltak álmatlan éjszakáim, néha aggódtam, de azt mondom, egészen más helyen áll ma Izrael és Magyarország kapcsolata, mint öt évvel ezelőtt Nagy előrelépések történtek, ezért is mondhatnám, hogy elégedetten térek haza, szóval nagyon kellemes volt.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
