Emlékezés Eliezer Giladra
Ádám Ráchel, a Kol Israel magyar adásának egykori főszerkesztője emlékezett Eliezer Giladra, de szóba került Ádám Ottó emléke is.
Eliezer Giladra emlékezünk, aki sok izraeli életében játszott szerepet, mint egykori katona, de sok magyar zsidó életében is jelentős szerepe volt, mint a Szochnut egykori vezetőjének. Hol ismerte meg őt?
A Szochnut igazgatójaként ismertem meg, akkor kerestem meg, amikor kinevezték. Nagyon sokat tett, az ő igazgatása alatt indult meg jelentősen az alija. Ő egy megbízható ember volt, hittek benne az Izraelbe bevándorolni kívánó zsidók, akik előtte itt éltek Magyarországon, akik új életet kerestek Izraelben.
Sokszor volt a műsorainak a vendége is.
Igen, ezek főleg telefonos interjúk voltak, főleg azért, mert ő Budapesten volt, mint a Szochnut regionális igazgatója, én meg Izraelben. Én minden bevándorlással kapcsolatos új hírt szerettem közölni az adásokban, ilyenkor felhívtam őt, volt úgy, hogy ő akart elmondani valami fontosat, akkor üzent nekem. Én minden egyes beszélgetést tárt karokkal vártam, mert nagyon színes, kedves, nagy szókinccsel beszélő, kellemes beszélgetőpartner volt, aki vonzotta a hallgatókat. Aztán később, amikor bel-, biztonság-, katonapolitikai dolgokkal foglalkoztunk az izraeli rádióban, akkor rendszeresen készítettem egy összefoglalót, én rendszeresen meghívtam Giladot és egy teljes adást felvettünk vele. Remekül, néha nagyon élesen fogalmazott, ezt is nagyon szerettem.
Ön szerint hogy kell az emlékét megőrizni?
Budapesten mindenképpen, hiszen itt is a közösségi vezetésben is volt feladata. Valamilyen táblával vagy akár egy szervezetet is el lehetne nevezni róla, egy olyat, amelyik az Izraelbe való aliját segíti vagy a beilleszkedést.
Ön is hazajött családjával együtt, lánya már itthon szerepel operaénekesként. Mikor és milyen szerepben láthatjuk őt?
Valóban hazajöttünk, mert nyugdíjba mentem. Nagy változás ez az életünkben, tulajdonképpen a lányunk hozott haza minket. De van egy nagy feladatunk is itthon, hogy Ádám Ottó szellemi hagyatékát rendezzük, egy könyv formájában őrizzük tovább. Ádám Ottó volt az a legendás színházi rendező, egyetemi tanár, aki összefogta a színházi életet, annak egy részét. Van mit megmutatni abból, amit ő csinált, egy rendkívül szerény, egy magát nem mutogató ember volt. Nagy bölcsessége volt, ezt szeretnénk megmutatni a világnak. A lányunk is ezen van, hiszen 19 éves volt, amikor a nagyapja meghalt, addig nekik mindennapos kapcsolatuk volt, hétvégi hosszú beszélgetésekkel. A kultúrát, a kultúra felé való nyitottságot a lányunk a nagyapjától kapta. Már ötévesen zenével foglalkozott a lányunk, van mit tanulni Magyarországon, itt vannak a világ legjobb operaénekesei, akik nagy szeretettel fogadták, mi ezért nagyon hálásak vagyunk.
Köszönöm a beszélgetést, az emlékezést.
Breuer Péte
