Hírlevél helyett 16-07-08 – gyertek!

Reggel több email és chat fogadott, hogy nem kaptak levelet, és mi van velem… Hát semmi, csak annyi, hogy vidéken vagyok, ahol nagyon nincsen net.

Most is wordben írom a levelet és majd bemásolom.

Ezen a héten – a Tórában -, a zsidó történelem első szervezett és átgondolt lázadásáról olvasunk. Ennek fontosságát az is mutatja, hogy a hetiszakasz neve is a lázadót nevezi meg: Koráh. Nyugodtan eltakarható, kicenzúrázható is lehetett volna (mint az az utóbbi évszázadokban szeretettel tették meg a történetírók és a politikusok), ám a Tóra nem politika, hanem tény és alapvetés. Ha lázadás van, akkor arról is írni kell, és azt is elemezni kell.

A szöveg egyik olvasatában – szerintem – a következő kérdés fogalmazódik meg: született vagy szerzett jog az erősebb. Kóráh ezzel érvel (nem szószerint!): Nem elég Mózesnek születni, annak is kell maradni, azaz maga a születési előjog még igen kevéske.

Érdekesség, hogy a Pirké Ávotban (Atyák tanításai) (5:17) is példának hozza a történetünket:

„Amely vita Isten nevében (önzetlenül) folyik – eredménnyel zárul, ám amelyik nem Isten nevében zajlik, az elveszik. Sámáj és Hilél vitája példa az elsőre, míg a másikra példa Korách és gyülekezete.”

Mi is ez?

Amikor egy vitában az ember kizárólag a saját véleményét mondja és hallja meg, illetve hangerővel, egójával képezi a vita alapját, akkor a másik fél esélytelenné válik elmondani a véleményét.

Ilyenkor eltűnnek a bizonyítékok, és ott áll Koráh és 250 társa Mózessel szemben. Ez még nem is baj – mert ez is egy vita-tipus, csak ilyenkor nem kétséges, hogy az efféle vita nem oldódhat meg, és marad, ami volt — vita.

Ennek ellentéte az őszinte hilléli vita. Mi jellemző erre? A vitapartnereknek az igazság keresése a célja, és éppen ezért az igazság megtalálásakor mindegyik felet az elégedettség érzése tölti el, függetlenül attól, hogy melyikük véleménye bizonyult helyesnek.

Kóráh története erről mesél. Hiszen tanulás egyetlen célja a még több tudás. Más nem lehet. Nincs közvetlen haszon, nincs vizsga, nem függ ettől senkinek sem az életminősége.

Ez a cél vezette az elmúlt 2 évezred zsidó szellemét: Megérteni és megtanítani, hogy a tanulás nem közvetlenül a jövőről szól, hanem a mindennapi szellemi élményről, amit maga a tanulás folyamata és az ebből kisarjadzó és minden pillanatban gyarapodó tudás tudata jelent. Személyesen válhatsz részévé a zsidó történelemnek, és nem csak nézőként, hanem utazóként.

Mint korábban is írtam, ezen a héten – a közösségből – többen nem vagyunk ott a zsinagógában, ezért nagyon-nagyon-nagyon (meod-meod-meod) megkérek mindenkit, hogy aki tud jönni, támogassa a minjent személyes jelenlétével.

Megkértem Varga Pistit, hogy legyen házigazda. Dési Tomi fog előimádkozni péntek este. Szombat reggel Totha Péter Joel rabbi úr fog részben előimádkozni, Tórát olvasni és dvár Tórát mondani.