Nem kötelezi a kormányt semmire az eredmény
Milliók követelnek új népszavazást, ami jogi nonszensz
Meghaladta a kétmilliót azoknak a száma, akik petícióban követelik újabb népszavazás kiírását Nagy-Britannia EU-tagságáról. David Lammy munkáspárti parlamenti képviselő azzal a felszólítással fordult képviselőtársaihoz, hogy hagyják figyelmen kívül a népszavazás eredményét. Ezt azonban már maga a kormány is megteheti. Úgy tűnik, korai volt a riadalom.
Csaknem 150 ezren csatlakoztak egy másik petícióhoz, amely azt indítványozza, hogy London váljon ki az Egyesült Királyságból, kiáltsa ki függetlenségét, és kérje felvételét az EU-ba.
A helyenként tréfálkozó hangvételű petíció Sadiq Khan londoni polgármestert szólítja fel arra, hogy nyilvánítsa Londont függetlenné az Egyesült Királyságtól, és kérje a város felvételét az EU-ba, valamint a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe, amelynek Nagy-Britannia nem tagja. A petíció szerint London nemzetközi város, és meg akarja őrizni központi helyét Európában.
London lakosságának 60 százaléka a bennmaradásra voksolt a brit EU-tagságról rendezett csütörtöki népszavazáson.
Kilépést ellenző baloldali tüntetők a Parlamentnél
A népszavazáson a részvételi arány 72,2 százalékos volt, és 51,9 százalék szavazott a kilépésre. A kezdeményezést a parlament petíciós bizottságának napirendre kell vennie. Ez a testület dönt arról, hogy hitelesek-e az aláírások, és a kezdeményezés alkalmas-e a parlamenti vitára. A brit törvények alapján a parlamentben tárgyalási időt kell biztosítani minden olyan közérdekű petíciónak, amelyet legalább 100 ezer brit állampolgár hitelesen aláírt.
A nagyobb népszavazások az Egyesült Királyságban ritkaságszámba mennek, és valamennyiszer alkotmányos ügyekkel kapcsolatban írták ki őket. Tony Blair munkáspárti kormányának 1997-es hatalomba lépése előtt összesen négy népszavazást tartottak.
A brit kormány kétféle referendumot írhat ki, törvénykezés előttit – mint ami a mostani is volt – és törvénykezés utánit (mint amilyen a csatlakozást annak idején megerősítő 1975-ös volt).
A népszavazás nem ügydöntő, hanem úgynevezett konzultatív referendum volt, vagyis van arra lehetőség, hogy azt a legfőbb jogforrás, a parlament felülbírálja, és a kormány sem köteles az eredményt figyelembe venni.
Gyakorlatilag kizárt, hogy a kormány újabb referendumot hirdetne az EU-tagságról, elsősorban azért, mert ez visszamenőleges törvénykezés lenne, ami jogi nonszensz, és nincs is rá szükség, ha a kormány nem kívánja figyelembe venni az eredményt.
David Lammy tottenhami munkáspárti képviselő
David Lammy, az ellenzéki Munkáspárt egyik alsóházi képviselője szombati Twitter-üzenetében ehelyett azt javasolta, hogy a parlament akadályozza meg Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. Lammy felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-tagságról szóló népszavazás nem bír kötelező jogi érvénnyel, vagyis nem kötelezi a parlamentet a kilépést megalapozó törvények megalkotásra.
„Ébresztő! Nem kell ezt tennünk”, írta a Twitteren a politikus. „Véget vethetünk ennek az őrületnek, s lezárhatjuk ezt a rémálmot egy parlamenti szavazással. A szuverén parlamentnek kell döntenie arról, hogy kilépjünk-e az EU-ból”, írta közleményében a munkáspárti politikus, aki szerint a kilépéspártiak érvei pillanatok alatt szertefoszlottak, és néhányan a szavazatukat is megváltoztatnák, ha lenne rá lehetőség. MK/Wiki/MTI/ BPI/YNET
