Lázár János a 2007-2013-as uniós ciklusról tartott politikai vitanapon

NEM AZ ORSZÁG ÉRDEKÉT SZOLGÁLTÁK A KORÁBBI KOHÉZIÓS CIKLUS FORRÁSAI

A baloldali kormányok súlyos hibákat követtek el az ország helyzetének felmérését illetően – közölte Lázár János a 2007-2013-as uniós ciklusról tartott politikai vitanapon hétfőn a Parlamentben.

Magyarország nem kerülheti el, hogy az első uniós fejlesztéspolitikai ciklus társadalompolitikai tanulságait levonja – húzta alá Lázár János expozéjában.

Az igazi feladat az lenne, hogy értékelje a törvényhozás és a képviselők közössége, vajon a felhasznált és rendelkezésre álló 8600 milliárd forintos kerettel, amely az árfolyamnyereség hatására 9223 milliárd forint kifizetett összegre módosult, hogyan gazdálkodtunk – fogalmazott. Hangsúlyozta, ennek a kérdésnek a tisztázása tanulságul szolgál a következő időszakra, másrészt meg kell tárgyalni, kinek a pénzéről beszélünk. Feltette a kérdést, vajon az európai adófizetők pénzéről beszélünk vagy a magyarokéról. Ha a magyar adófizetőkéről, akkor rendszeressé kell tenni azt, hogy a törvényhozás keretei között számot adunk arról, hogy ezt a pénzt hogyan költjük el – mutatott rá. Ha az európai adófizetők pénzéről beszélünk, akkor más keretek között kell megejteni az elszámolás rendjét – fűzte hozzá.

Fotó: fidesz.hu
„A KORMÁNY MEGGYŐZŐDÉSE, HOGY A 9223 MILLIÁRD FORINTTAL MEGVALÓSULT KERET ALAPVETŐEN A MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁROK PÉNZE.”

A Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, a kormány meggyőződése, hogy a 9223 milliárd forinttal megvalósult keret alapvetően a magyar választópolgárok pénze. Egyúttal leszögezte: ez a pénz nem ajándék, hanem a magyar választópolgárok pénze.

Az okok között vette számba, hogy Magyarország nettó befizetője volt az elmúlt időszakban az uniónak, több mint 3000 milliárd forinttal hozzájárulva az unió működéséhez. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 2004-es unióba lépéssel milyen gazdasági előnyökről, forrásokról mondott le Magyarország ezekért a forrásokért cserébe – hívta fel a figyelmet, ugyanakkor azt javasolta, hogy konszenzusos döntés után a gazdasági minisztérium erről vezessen egy kimutatást is. Gondolok itt a vámokra, adókra, amelyek összevezetése elengedhetetlenül szükséges – jegyezte meg.

Kifejtette, ha ezeket a számokat egymás mellé teszik, világos lesz, hogy Magyarország csupán megpróbálja visszaszedni azokat a pénzeket, amelyeket befizetett, és megpróbálja visszavenni azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket az uniónak nyújtott.

Hozzátette, természetesen van olyan forrásrész, amelyet Magyarország kapott, de ez jóval kevesebb, mint amit a választópolgárok egy része gondol, hiszen az unió közösségének is alapvető érdeke volt ezeknek a régióknak a felzárkóztatása, a gazdasági piaci előnyök kiaknázása. 2004-ben megvolt az európai közösség érdeke abban, hogy a régiónk csatlakozzon a nyugati maghoz, és ennek kölcsönös gazdasági érdekei meglegyenek – jelentette ki.

Rámutatott, azt is meg kellene vizsgálni, mely ágazatok nyertek ezzel a csatlakozással – akár a fejlesztéspolitikai támogatásokat is figyelembe véve -, és melyek vesztettek. Megjegyezte, mindaz, amin hazánk ebben a hét évben átment, azt a megközelítést is legitimmé teszi, hogy az uniós források hozzáférése nem véletlenül ilyen nehéz Magyarország számára.

„EZ A PÉNZ NEM AJÁNDÉK, HANEM A MAGYAR VÁLASZTÓPOLGÁROK PÉNZE.”

A miniszter példákat is sorolt ennek alátámasztására, rámutatva, a kifizetett összeg 150.000 pályázatot és 70.600 nyertest jelent, amiből alig 44.000 a vállalkozás. „Ha megnézem, hogy hány magyar vállalkozás egyáltalán nem is pályázott uniós forrásra, mert eleve lehetetlen volt uniós forrásban részesíteni, akkor jól látszik, hogy az unióban a nettó befizetők érdekeinek megfelelő formában egy forrásvédelem zajlik” – fogalmazott.

Az Európai Bizottság szándékosan bürokratikus akadályokat állít az elé, hogy a kohéziós alapban megcímzett és kedvezményezett országok minél könnyebben jussanak a forrásokhoz – fejtette ki.

Mérlegelni kell azt is, hogy az európai bürokrácia lebontása területén milyen tennivalója van azoknak az uniós parlamenti képviselőknek, akiket mi küldtünk az Európai Parlamentbe érdekeinket képviselni – tette hozzá.

Lázár János elmondta, ahhoz képest, hogy Közép-Európa országai – különösképpen Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia -, le tudták hívni a pénzt nagyjából egészében, az óriási eredmény, tekintettel arra, hogy 2013-ban még úgy látszott, például Magyarország 2-3 milliárd eurót fog veszíteni a rendelkezésre álló keretből.

A miniszter szerint felmerül a kérdés, hogy az akkori magyar kormányok milyen megállapodást kötöttek, hogyan címkézték meg a forrásokat. Nem vonom kétségbe, hogy lelkiismeretük szerint mindent megtettek, amit megtehettek – jegyezte meg, ugyanakkor hangsúlyozta, fontos és alapos vizsgálat tárgya kell, hogy legyen, hogy vajon jól mérték-e fel az ország nehézségeit, problémáit, jól küzdöttek-e Brüsszelben.

Az első fejlesztési ciklus forrásainak 90 százaléka a magyar állam és az önkormányzatok intézményrendszereibe került – jelentette ki Lázár János, megjegyezve, most a források 60 százaléka a kkv-szektorhoz kerül. Úgy fogalmazott, a baloldali kormányok súlyos hibákat követtek el az ország helyzetének felmérését illetően. Úgy gondolták, hogy felülről, a nagy európai értékeknek megfeleltethető lesz a magyar nemzeti érdek, és Magyarország nemzeti érdekeivel ellentétes európai integrált érdekeket és értékeket próbáltak megjeleníteni, amelyek eleve kizárták a források gyors és ütemes felhasználását – jelentette ki.

„2007 ÉS 2013 KÖZÖTT EGY MEGNYERT PÁLYÁZAT 45,7 SZÁZALÉKÁT LEHETETT A PÁLYÁZAT LEBONYOLÍTÁSÁRA FORDÍTANI.”

Leszögezte: „a pénzek azért nem kerültek elköltésre a szocialisták szándékának megfelelő módon”, mert a magyar társadalom ezt meggyőződésével ellentétesnek tartotta, és rengeteg adminisztráció járt a pályázatokkal.

Most, amikor egy fejlesztési ciklus elején vagyunk, fontos dolognak tartom, hogy a magyar társadalmi igényeknek és a nemzeti érdeknek megfelelő formában kerüljenek kiírásra a pályázatok – emelte ki.

2007 és 2013 között egy megnyert pályázat 45,7 százalékát lehetett a pályázat lebonyolítására fordítani – emelte ki Lázár János, aki egyúttal arról is tájékoztatott, jelenleg ez az arány 12 százalék.

Egyes számítások szerint akár 1500 milliárdot is lekönyveltek a pályázatok bonyolítására, „miközben az állam magának adta a források nagy részét, miközben saját ügynökséget hozott létre, és miközben a pénz egy jó része a program bonyolítására elkönyvelhető volt” – idézte fel Lázár János az előző uniós ciklus kifizetési mechanizmusait.

Arra kérte a képviselőket, a vitában a társadalompolitikai valóságot mérlegeljék, azt, hogy hova jutott az ország hét esztendő alatt. Hogyan fordulhat az elő, milyen tervezési vagy lebonyolítási hiba eshetett meg, hogy elköltöttünk 9223 milliárd forintot, és ehhez képest Magyarország versenyképessége egy tapodtat sem nőtt? – tette fel a kérdést.

Lázár János szólt arról is, hogy Brüsszel nemzetközi megoldásokban gondolkodik, és nem gondolja azt, hogy 2016-ban a nemzeti patrióta gazdaságpolitikának helye és szerepe lehetne. Arra kérte a képviselőket, mérlegeljék a társadalompolitikai szempontokat, és jelezte, készen állnak a mai vita folytatására akár bizottsági munka keretében. Nem titok, hogy nemzetközi összehasonlításokat végző tanácsadók munkáját is igénybe vesszük, annak érdekében, hogy pontosan lássuk, a magyar társadalomra milyen hatása van az elköltött, illetve elköltendő forrásoknak – húzta alá.