Húsvét és a Purim és Pészach előtt – Balog Zoltán

Biztonság a lelkiekben, a törvényekben és a közösségekben

Húsvét és a Purim és Pészach előtt – Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere a közelgő ünnepekről, valamint a kormány a zsidó közösség kapcsolatáról is beszélt.

 

Ön a Síp utcában, a Mazsihisznél járt, fogalmazott-e valamilyen üzenetet a Húsvét és a Purim előtt?

Itt, ezen a találkozón történelemtanárok előtt beszéltem, akik egész Európából, több mint 18 országból érkeztek, elmondtam előttük is, az emlékezést, az emlékeztetést az európai kultúra a zsidóságtól tanulta, tanulja jelenleg is. Az emlékezés, az emlékeztetés nélkül a saját sorsunk, a saját identitásunk ismételt jelenvalóvá tétele nélkül nincs jövőnk. Ezt a zsidóság nagyon jól tudja, ezt meg kell tanulnunk tőlük és akkor, amikor az életünk nagy drámájára emlékezünk, mi keresztények, Krisztus kereszthalálára és feltámadására, a Purimban meg a megtisztulás van benne a zsidó ünnepben, ekkor tudjuk megtalálni azt a magasságot és azt a mélységet, amiben meg tudjuk egymást érteni. Ez mindig azon múlik, hogy az ember képes legyen eljutni olyan mélyre, eljusson olyan magasra, ahol azok az ellentétek, amelyek az életben valóságosak is lehetnek, valamilyen módon kibékíthetőek.

A Purim után hamarosan beköszönt Pészach ünnepe is, Ön mit gondol erről az ünnepről?

Azok lesznek igazán szabadok – a pusztai vándorlás története ezt mutatja -, azok szabadulnak meg igazán Egyiptomból, akik belül is megszabadulnak. Akik lelkükben még a rabságot hordozzák, ahogy le van írva, Egyiptom húsos fazekait, azok nem jutottak el az Ígéret Földjére. A külső és a belső szabadság összekapcsolódása az, ami eljuttat bennünket egy olyan országba, egy olyan világba, ahol az együttélésből mindenkinek haszna van, nem pedig kára.

Egyre több helyen kap kiemelt szerepet a nemzetközi sajtóban is a magyar kormány és a Zsidó Oktatási Kerekasztal. Mi lehet ennek az oka?

Elsősorban az, hogy megegyeztünk. Megegyeztünk számos olyan dologban, amit senki sem gondolt volna. Mindkét oldal nagy felelősséggel volt ebben az ügyben, mert nem mindegy, hogy mit tanulnak a gyerekeink az iskolában. Ebben a történetben benne kell lennie az önbecsülésünknek, a másik megbecsülésének, én bízom benne, hogy ez hamarosan megjelenik a tankönyvek szintjén, a konkrét oktatási programok szintjére és akkor valóban mondhatjuk, nem csak azért lesz biztonságos Magyarország, mert őrizzük a határokat, mert helyén van a rendőrségünk, hanem azért is, mert egymásnak tudjuk nyújtani azt a biztonságot, lelkiekben, a törvényekben is, a közösségeink szintjén.

Több zsidó vezető, rabbi is azt mondta, ma jó Magyarországon zsidónak lenni. Ön is így gondolja?

Én azt szeretném, ha ezt minden etnikai és vallási közösség, akik a nemzet építésében vannak benne, el tudnák mondani. Látok nagyon pozitív jeleket az együttműködésünkben, voltak sokkal rosszabb időszakok is, most úgy látom, egy jó időszakban vagyunk. Én azon fogok dolgozni, hogy ez erősödjön, ne gyengüljön.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter