ma este 18.00: Talmud-tanulás a Hegedűsben, mindenkit szeretettel várok!
K”K,
Vájikrá hetiszakasz 4. kommentár, 5776. VeÁdár/Ádár séni 6., Sábát Záhor hete
Akár zavart is okozhatott volna Mózes fejében a tény, hogy Isten csak vele akart beszélni. “Rabbi Tanhum bár Haniláj mondta: a világ rendje, hogy a teher, ami nehéz egynek, az könnyű kettőnek, és ami kettőnek nehéz, az könnyű négynek, de miként lehetséges, hogy a teher, ami nehéz hatszázezernek, az könnyű egynek? Egész Izrael ott állt a Szináj-hegy előtt és mondták: “ha tovább hallgatjuk Örökkévaló Istenünk szavát, meghalunk” (5Mózes 5:22), Mózes viszont egyedül hallgatta Isten beszédének hangját, mégis életben maradt. Tudnod kell, ez így van: csak Mózest szólította, ezért van írva: “Szólította Mózest”. A „szólította” (ויקרא) kifejezés utolsó betűje lényegesen kisebb a többinél, ez persze számos rabbinikus kommentár alapjául szolgált. Rabbi Szimha Bunim mondta: „A Tóra írja Mózesről: “szerényebb volt a föld színén lévő összes embernél” (4Mózes 12:3). Erre a tulajdonságára utal a kicsi álef”, hiszen Mózes annak ellenére, hogy vezetője lett a zsidóságnak, és Isten csak őt szólította, továbbra is szerény maradt. A szerénység egyik meghatározását a Talmudból tanuljuk. Hillél mester esetében azt jelentette, hogy bár az Égi hang kimondta, hogy a háláhá az ő nézetét követi, mégis megőrízte a Sámmáj által képviselt kisebbségi véleményt.
Szép napot mindenkinek!
