Egy munkatársunktól búcsúzunk

Egy munkatársunktól búcsúzunk. Elment, itt hagyta szerkesztőségünket Zsuzsa, az egyik legrámenősebb munkatársunk. Az olvasók sztorma néven ismerték írásait. A breuerpress.com riportere – tudósítója – publicistája volt. Személye, kritikai érzéke, humora nagyon fog nekünk hiányozni.Hetek óta tudtuk, hogy Zsuzsa kolléganőnk beteg. Nagyon beteg. Ezt saját maga, saját blogján is bejelentette, közzétette. Gyilkos humorral jellemezte állapotát.

Utolsó cikkében ezt írta:

„Tegnap, amikor az oxigén terápiával kapcsolatban barangoltam a neten, találtam egy gyöngyszemet:

„A tüdőrákos betegeknek a dohányzás megtiltása nem szükséges és igazából kegyetlenség is.”

Fuldokolva vinnyogtam a monitor előtt! Hogy én erre miért nem korábban bukkantam! Saját akaratomból – amit soha nem hittem volna – döntöttem úgy, hogy radikálisan csökkentem a napi adagomat. Amúgy is már jó ideje csak itthon füstölgök, ha dolgozni mentem nem is vittem magammal.

A tegnapi napra jutott még egy „gyilkos humor”.

Az esős, szürke időt nehezen viselem. Átvonszoltam magam a közeli plázába lévő szupermarketbe. Fulladtam rendesen. A pénztáros hölgy részvéttel az arcán kérdezi „Ennyire fullad? Asztmás?” Ránézek, majd két nagy zihálás közt válaszoltam: „Nem, ez csak tüdőrák!”

Azt hiszem, legközelebb másik pénztári sorba fogok beállni! Sajnálom, de a kérdésre reflexből válaszoltam, őszintén!”

Sztorma, azaz Zsuzsa saját magát így jellemezte a slapajblog oldalán:

„2013.09.27.-én a MUOSZ civil újságírók szakosztályának (HCJD) a tagja lettem. 2009. júniusától 2012. februárjáig az Újbuda weblapján jelentek meg írásaim. Azóta szabadúszó tollforgatóként és bloggerként működöm. Életem első „honoráriuma” egy cikkíró pályázat 4. helye. Többször megkaptam, hogy blogom nem a klasszikus blog, hanem inkább magazin. Nem tudom. Majd Önök, az olvasók eldöntik.” 

Zsuzsa újságírói ars poeticája szerint „Nyomot hagyni fontos!” Azt gondoljuk a szerkesztőségben, hogy hagyott nyomot maga után, s nem is keveset. A „Nyomot hagyni” című képét a nemrégiben elküldte egy fotópályázatra is.

Már korábban, egy cikk kapcsán szerettük volna fényképét feltenni, de nem engedte meg, hogy kép készüljön róla, sőt azt is kérte, hogy nevét se írjuk ki a lapunkon. Kérését most is tiszteletben tartjuk. Ezért a facebook profiljának borítóképével, azzal a bizonyos fotópályázatra beküldött képpel emlékezünk rá.

Szerkesztőségünk sztorma mottójával búcsúzik munkatársától:

„Gyűlölöm a hazugságot. Vallom, hogy az őszinteség – még ha fáj is – az egyetlen járható út.”