A NÖRI nagy tervei 2016-ra
Radnainé Dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézet elnöke a Margit hídnál talált emberi maradványok sorsáról beszélt, de szóba került a Salgótarján úti zsidó temető sorsa, valamint az 1956-os megemlékezések is.
Amikor pár évvel ezelőtt a Margit híd felújítása zajlott, a pesti hídfőtől nem messze emberi csontokra bukkantak, amelyeknek a sorsáról egy vita bontakozott ki. Mi lett végül ennek a vége, mi volt ebben a NÖRI szerepe?
Valóban így volt, 2011-ben találták meg az emberi maradványokat a felújítások során, nem lehetett tudni, hogy kiknek a csontjait is találták meg. Azt már lehet tudni, hogy zsidó emberek maradványait is megtalálták, de tisztában kell lenni azzal is, hogy másoknak is a csontjait megtalálták. Éppen ez okozta a problémát, hogy mindenki számára méltó módot találjunk arra, hogy eltemettessük a hídnál talált csontokat. Mára azonban elmondhatjuk, hogy megszületett a mindenki számára méltó és elfogadható mód a végső kegyelet megadására.
Mi ez a megoldás, mikor és hol lesz a temetés?
A fő kérdés az volt, hogy melyik temetőben történjék meg az áldozatok eltemetése, a NÖRI első álláspontja az volt, hogy a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben történjék meg mindez. Később azonban elfogadtuk a Mazsihisz Rabbitestületének a véleményét, amely szerint ha bizonyíthatóan csak egy zsidó emberi is van az áldozatok között, akkor zsidó temetőben kell nyugvóhelyet találni a csontoknak. Ennek értelmében minden megtalált emberi maradvány egy helyen kerül majd eltemetésre. A Kozma utcai zsidó temető lesz az a megfelelő kegyeleti hely, ahol az eltemetés megtörténik, a zsidó vallás szabályai szerint, de a történelmi egyházak részvételével együtt.
Az előzetes megbeszélések során felmerül a Salgótarjáni úti zsidó temető is, mint nyughely az áldozatoknak. Mi van most ezzel az igen jelentős temetővel?
Ez a temető a NÖRI vagyonkezelésében van egy korábbi kormányhatározat alapján, most jön ki egy újabb, amely ezt a döntést megerősíti, valamint ehhez nyújt egyfajta költségvetési biztonságot is. Fontos tudni, ez jelenleg egy zárt temető, olyan állapotok vannak jelenleg, amelyek baleset- és életveszélyesnek mondhatók. Bármit is teszünk ezzel a temetővel, elsőként ezeket a veszélyeket kell elhárítanunk. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy valamilyen szinten nyitott és látogatható legyen ez a temető. Ez azért is fontos, mert egyre nagyobb az érdeklődés a Salgótarján úti zsidó temető iránt, egyre többen szeretnék megnézni. Van is mit látni, de a szívem szerint én most ezt a temetőt bezáratnám, nem engednék be látogatókat. A temető rendbehozásához nagyon sok pénz kell. Ez a történet egyik része, a másik pedig a temető történetének tudományos feldolgozása. Már lezajlottak a megbeszélések a téma nagyszerű kutatóival, egy komoly közös munkát indítunk el, remélem, hogy ennek pár éven belül már egy értékes dokumentációja is lesz. Azt is nagyon remélem, hogy pár éven belül a Salgótarján úti zsidó temető biztonsággal látogatható lesz. Én nagyon szeretném egyben kezelni a Fiumei úti Nemzeti Sírkerttel, mivel egymás mellett van ez a két emlékhely. Nagyon szeretném, ha ez a két temető a turizmusba bekapcsolódjon, a külföldről, az ország más részéről, vagy akár a fővárosból ideérkezők felkeresnék ezt a két temetőt.
Már jelentek meg albumok is erről a két temetőről. Ezek a kiadványok már idegen nyelven is elérhetők, kaphatók?
A Salgótarján úti zsidó temetőről készült albumunk angol fordítása már előkészület alatt áll, így az már az idén megjelenhet. A Fiumei úti Nemzeti Sírkerttel kapcsolatban bizonytalan vagyok, elsősorban azért, mert egy olyan albumot szeretnénk kiadni, amely már a megújított temetőt mutatja be.
A Nemzeti Örökség Intézete közreműködik az 1956-os forradalomra való megemlékezésekben is. Mit lehet tudni erről?
Ehhez egy másik temetőbe kell elmenni, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe, annak is az emblematikus 300-as és 301-es parcellájához, amit már két éve nagyon szépen rendbehoztunk. Már akkor elkezdtük tervezni, hogy ott helye van egy látogatóközpontnak. November 4-ig átadjuk egy 301 fehér nyírfával körbevett területen a látogatóközpontot, ami arra lesz hivatott, hogy a fiatalok, gyerekek megismerjék a parcellák történetét, az ott nyugvók életét, mindezt összekapcsolva a temető szomszédságában levő Kisfogház történetével, hiszen enélkül nem lehet megérteni, felfogni a parcellák történetét.
Készült is egy film a Kisfogházról a NÖRI-nek köszönhetően.
A film az Életre ítéltek címet viseli. Egy hatvanperces dokumentumfilmről van szó, ami a Kisfogházban raboskodott egykori halálraítéltek túlélésével foglalkozik. Az egykor volt halálraítéltek a saját személyes élményeik alapján mondják el az élettörténetüket. A film címe is nagyon kifejező, ezt az egyik megszólaló mondta el, hiszen egész életében magában hordozta 1956-ot, a Kisfogházat, közben meg próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ahogy mondja a filmben: Életre ítéltek, hogy mindent el tudjak mondani az utókornak. A filmben négy egykori halálraítélt meséli el a Kisfogház történetét egészen megrázó módon. A film kapcsán is fontosnak tartottuk, hogy a fiatal korosztály számára is befogadható, nézhető legyen ez az egész, akár egy tízéves gyerek számára is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
