Latorcai Csaba a kommunizmus áldozataira emlékezve, méltatta a hős asszonyokat

Latorcai Csaba a kommunizmus áldozataira emlékezve, méltatta a hős magyar asszonyokat

ner

Magyarország történelmének ezerszáz esztendejében bőven volt arra példa, hogy az asszonyok önfeláldozó szeretete, hűsége és kitartása bátorította, késztette hős cselekvésre és segítette győzelemre a Haza védelmében katonáinkat– emelte ki beszédében Dr. Latorcai Csaba a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából rendezett „Délvidéki tragédiánk 1944-45” című kiállítás megnyitóján.

A helyettes államtitkár elmondta: bosszúszomjas diktatúra áldozatai azok a honfitársaink, akik az 1944-45-ben végrehajtott kegyetlen délvidéki mészárlás ártatlan áldozatai lettek.  Ezen a napon rájuk és minden üldözöttre emlékezünk, tisztelgünk a nemzetükért életét áldozó valamennyi embertársunk előtt. A „Délvidéki tragédiánk 1944-45” című kiállítás mementóként és tanulságul szolgál. Meggyászoljuk az ártatlan áldozatokat, legyenek azok magyarok, németek, horvátok, szerbek, zsidók – emelte ki Dr. Latorcai Csaba.

Elmondta, a Kormány mintegy 50 milliárd forinttal járult hozzá azokhoz a délvidéki fejlesztésekhez, amelyek a vajdasági magyarság megmaradását szolgálják. A múlt sebeit közösen kell begyógyítanunk a szolidaritás, egymás elfogadása és elismerése, valamint az emlékezés és az emlékeztetés erejével. Magyarország Kormánya ezért is döntött úgy, hogy az eredetileg 2015-ben meghirdetett, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévét 2017. február 25-ig meghosszabbítja – tette hozzá Latorcai Csaba.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án megtartott ülésén elfogadott határozatával döntött arról, hogy minden esztendőben, február 25-e legyen a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Magyarországon. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát és koholt vádak alapján, 25 évi szovjetunióbeli kényszermunkára ítélték, ahonnan 1955-ben tért haza, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza.