Úton önmagunk felé – Megjelent David Brooks új kötete

Úton önmagunk felé – Megjelent David Brooks új kötete

Úton önmagunk felé

Feltűnően versenyszellemű világunkban talán egyre talpraesettebbek leszünk – de vajon jobb vezetők és gondolkodók is? David Brooks, a The New York Times publicistája és A Társas lény szerzője bebizonyítja, hogy a valódi siker kulcsa a belső értékekben rejlik. A világhírű író mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a vagyon és siker utáni őrült vágyakozásunk hogyan számolta fel az értékes belső élet lehetőségét. Példáit különböző korszakokból merítve olyan emberek életét is bemutatja, akik sikereiket éppen őszinte alázatosságuknak köszönhették: Szent Ágostontól Montaigne-en és Eisenhoweren át Samuel Johnsonig vezet az út.

A szerző intelligenciával, humorral és remek mesélőképességgel mutatja be, miként tehet mindenkit lelkileg gazdagabbá, ha olyan klasszikus értékek felé halad, mint az önmérséklet, a lemondás vagy az önmagunkkal szembeni kételkedés. A The New York Times toplistás könyve segít eligazodnunk egy olyan kultúrában, mely szem elől tévesztette az alázatosság erényét, miközben megmutatja, miért csak az elkötelezett lélek élhet igazán értelmes és teljes életet.

„A politikai életben is kötelezővé kellene tenni David Brooks Úton önmagunk felé című művét.” (Balla Eszter, Válasz.hu)

Részlet a kötetből:

„Az egyik olyan könyv, ami gondolkodásra késztetett a kétfajta értékrendről, Joseph Soloveitchik rabbi 1965-ben megjelent műve volt, a Lonely Man of Faith (A magányos hívő). Ő írt arról, hogy a Teremtés könyvében az ember teremtésének kétféle történetével találkozhatunk, melyek szerinte az emberi természet két, egymással szembenálló oldalát képviselik. Ő Ádám I-nek és Ádám II-nek nevezte ezt a két oldalt.

Ha kicsit modernizáljuk Soloveitchik két Ádámját, Ádám I-et tekinthetjük a karrierorientált, ambiciózus énünknek, a külső, önéletrajzi értékek hordozójának. Ádám I építeni akar, teremteni, alkotni és felfedezni. Magas pozícióba akar jutni, és győzelemre tör.

Ádám II a belső Ádám, aki bizonyos erkölcsi tulajdonságok megtestesítője akar lenni. Békés lélekre vágyik, és arra a képességre, hogy egyszerű, de egyértelmű tudása legyen jóról és rosszról – hogy ne csupán jót tegyen, de ő maga is jó legyen. Bensőséges szeretetre vágyakozik, arra, hogy odaadóan szolgálhassa a többi embert, hogy egy transzcendens igazságnak engedelmeskedve élhessen, hogy olyan lelke legyen, ami méltányolja az alkotást és az egyén saját lehetőségeit.

Míg Ádám I le akarja igázni a világot, Ádám II engedelmeskedni akar a hívásnak, hogy szolgálja azt. Ádám I kreatív, és örömmel ízlelgeti a teljesítményét, Ádám II néha lemond a világi sikerekről és pozícióról valamilyen szent cél érdekében. Ádám I azt kérdezi, hogyan működnek a dolgok, Ádám II-t az érdekli, miért léteznek a dolgok, és mi a létünk végső célja. Ádám I töretlenül akar előrehaladni, Ádám II vissza akar térni a gyökereihez és megtapasztalni a családi tűzhely melegét. Ádám I mottója a siker, Ádám II – aki erkölcsi drámaként fogja fel az életet – mottója a könyörület, a szeretet és a megváltás. 

Soloveitchik úgy vélte, az emberek életét e két ellentétes Ádám alakítja. A külső, uralkodó Ádám és a belső, alázatos Ádám nem békíthető ki egészen, létünk tehát a két egymásnak ütköző Ádám örök harca. Mindkettő kiteljesedésre tör, és nekünk bravúros ügyességgel kell lavíroznunk az életünkben a két oldal feszültsége által keletkezett hullámokon.

Még annyit tennék ehhez hozzá, hogy a dolgokat külön megnehezíti, hogy a két Ádám szerinti élet eltérő logika szerint működik. A kreatív, építő, felfedező Ádám I nyíltan haszonelvű logika mentén létezik. Ez a közgazdaság logikája – beleteszel, hogy kivehess; az erőfeszítés meghozza a gyümölcsét; a gyakorlás tökéletesít. A saját érdeked tartsd szem előtt, igyekezz maximalizálni a hasznot, kápráztasd el a világot.

Ádám II másfajta logika szerint létezik. Morális és nem közgazdasági logika mentén működik: ha kapni akarsz, előbb adnod kell. Át kell adnod magad valami rajtad kívülállónak ahhoz, hogy belső erőre tehess szert. Le kell győznöd a vágyadat, hogy megkaphasd, ami után sóvárogsz. A siker vezet el a legnagyobb hibához, ami nem más, mint a gőgös büszkeség, míg a kudarc vezet el a legnagyobb sikerhez: az alázatossághoz és a tanuláshoz. Ha ki akarod teljesíteni önmagad, el kell feledkezned magadról. Hogy megtalálhasd magad, ahhoz előbb el kell veszítened. 

Ha Ádám I karrierjét akarjuk előmozdítani, az erősségeinket kell gondoznunk, ha azonban Ádám II fejlesztése a cél, a gyengeségeinkkel kell szembeszállnunk.”