Emléktáblát avattak Kézdy György színész tiszteletére
Emléktáblát avattak Kézdy György Jászai Mari-díjas színművész tiszteletére vasárnap, születésének 80. évfordulóján Budapest VII. kerületében.
A nem túl jó idő ellenére sokan jöttek el, hogy közösen emlékezzenek a nagyszerű színészre, Kézdy Györgyre.A Klauzál tér 2. számú ház falán elhelyezett emléktáblánál Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke mondott köszöntőt, az emléktáblát Vattamány Zsolt, Budapest VII. kerülete polgármestere avatta fel. A pályatársak nevében Balázsovits Lajos emlékezett a 2013-ban elhunyt Kézdy Györgyre.
Vattamány Zsolt polgármester avatóbeszédében először Kézdy Györgytől idézett, amikor is a művész a gyerekkoráról, édesapja kis boltjáról beszélt. Erzsébetváros első embere emlékezett a 80 esztendeje született Kézdy Györgyre, aki Krausz György néven született a kerületben. Édesapja nem tért haza a munkaszolgálatból, édesanyja dolgozott a háború után, így nevelve fel a két testvért. A Madách Gimnázium diákjaként már igen hamar megigézte a színház varázsa, az iskoláról később is nagy szeretettel mesélt. Kézdy György mindig is színész szeretett volna lenni, de először könyvkötőnek állt az Atheneum Nyomdában, majd miután felvették a főiskolára, ott Várkonyi Zoltán tanítványaként végzett. Mint azt Vattamány Zsolt kiemelte, Kézdy György számára a színészet jóval több volt, mint mesterség, hivatás. Maga volt az élet, amely akkor volt teljes, ha játszhatott. Több színháznak is a tagja volt, később szabadfoglalkozású színészként megtapasztalta a szabadságot, annak árnyoldalával egyetemben. Rettegett attól, ha nem hívták, ahogy attól is, néha azt érezte, nincs rá szükség a színpadon. Ahogy idézte a művészt: Vagy odaadják a termet egy előadásra vagy nem. El tudom játszani, ami nekem fontos, a közönség is jön rá, vagy nem. Ha nem, akkor hiába vagyok.
Vattamány felidézte, Kézdy György olyan ember volt, akiből a legvidámabb szerepeiben egyfajta szomorúság áradt, mintha mázsás terheket cipelt volna, ám mégis ezek a terhek tették felejthetetlen színészé. A polgármester feltette a kérdést, mit is kereshetett, kutathatott Kézdy György, aki gyerekként már mindent megtapasztalt. A választ is megadta, a szépséget, a valódit, a megismételhetetlent. Nagyon sok mindent tudok elmondani az életről, a halálról, a szeretetről, a humánumról, rólunk. Fontos, hogy ebben a rémisztő korban el lehessen mondani szép dolgokat vagy nem szép dolgokat szépen – idézte egy interjúban elmondott gondolatait Kézdy Györgynek.
A művész a szerepeiben és az életben is azt igazságért küzdött, a zsidóságát büszkén vállalta, ahogy a magyarságát. Nagy tartással, munkabírással játszott még nagybetegen is, beleadva a szívét, a lelkét a legkisebb szerepbe is.
Kézdy György halálával nem csak egy tehetséges művész távozott közülünk, hanem egy értékes ember is, mondta el Vattamány Zsolt. Erzsébetvárosi kötődése, a zsidóság életében betöltött szerepe miatt is adományozta neki nagy tisztelettel a kerület az Erzsébetváros Posztumusz Díszpolgára címet.
A polgármester bízik abban, hogy az emléktábla, amit a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel és az Élet Menete Alapítvánnyal közösen helyeztek el,, méltó módon járul hozzá ahhoz, hogy sikerrel őrizzék meg egy nagyszerű színész és ember emlékét – zárta mondandóját Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere.
Breuer Péter
