Áldott legyen az Örökkévaló! Hetiszakasz Jitro פָּרָשָׁת יִתְרוֹ

ÁLDOTT LEGYEN AZ ÖRÖKKÉVALÓ! HETISZAKASZ JITRO פָּרָשָׁת יִתְרוֹ

Áldott legyen az Örökkévaló!   Hetiszakasz  Jitro פָּרָשָׁת יִתְרוֹ

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője kapcsán beszéltek a bíráskodásról, valamint az iruvról is, elmesélve annak előnyeit, valamint azt is, hogy lesz-e ilyen Budapesten.

Jitro (פָּרָשָׁת יִתְרוֹ)

Mi a mostani hetiszakasz címe?

 

 

Darvas István: Jitró hetiszakaszát olvassuk. Jitrfóról tudni kell, hogy ő egy midjanita főpap, a Midrás szerint nem egy egyszerű midjanita főpap volt, hanem mellette még a fáraónak is a tanácsadója is. Ő egészen különleges megbecsülésnek örvend, aki egy olyan hetiszakasznak a névadója, amelyben a zsidó vallás egyik legismertebb szövege, a Tízparancsolat található.

Miért ő?

  1. I.: Jitrótól rengeteget tanultunk, a bölcseink egyetértenek abban, ő volt az, aki megtanította azt a kötelességet, hogy áldjuk Istent, még akkor is, ha nincsen valami különleges kiváltó ok, ő tanította meg az Áldott legyen az Örökkévaló kifejezést. Ő tanított meg egy fontossá váló elvet a halachában, a zsidó vallásgyakorlatban, amely szerint nem minden esetben kell mindent a törvény szerint, annak minden szigorával érvényesíteni, szerinte fontosabb, ha időnként a megengedő álláspontot fejtjük ki jobban. Sokkal fontosabb, ha a törvények szellemében cselekszünk, mintsem a törvényeket szószerint alkalmazzuk. Jitró még Mózest is megtanította arra, hogyan alakítsa ki a modern, a mai időkig is kitartó zsidó bíráskodásnak az alapjait. Miután látta Jitró, hogy az nem igazán jó, hogy Mózes mindent egyedül bírál el, rábeszéli Mózest, válasszon ki olyan embereket, akik erre méltóak, s ossza meg velük a feladatokat.

Mit kell még tudni főhősünkről?

  1. I.: Jitróról azt tartja ugyan a hagyomány, hogy a későbbiekben betért, azaz ő is zsidóként élt, de ha csak a tórai szöveget6 nézzük, akkor azt látjuk, egy olyan ember lesz fontos szereplője a zsidó mindennapoknak, aki nem zsidónak született, és ahogy már mondtam, ha csak a tórai szöveget nézzük, akkor még azt is feltételezzük, hogy nem zsidóként halt meg. Ez árul el nagyon sokat arról, hogy miként is vélekedett a zsidó tradíció a nem zsidókról. Gondoljunk csak bele, egy pillanatig sem gondolták azt a legnagyobbjaink, hogy a Tóra az ne univerzális értékeket közvetítene, ebből kifolyólag, ha valaki ezeket az univerzális értékeket elfogadta, átültette az életébe, akkor olyan megbecsülést is kaphat, mint Jitró, a midjanita főpap, aki nem kisebb megtiszteltetésben részesült, mint az, hogy róla nevezték el a Tízparancsolatot. Érdemes még azt is tudni, nem ő volt a zsidó történelemben az egyedüli, aki ne zsidóként jelentősen támogatta, segítette a zsidó közösséget.

Akkor most egy ilyen nemes emberrel kapcsolatban miről tud beszélni a Zsidó Múzeum vezetője, Toronyi Zsuzsa?

Toronyi Zsuzsa: Van nálunk több dokumentum, tárgy, ezek egyike egy olyan jogarféleség, ami egy bíráskodási hatalmi jelvény, a Bét Din tagjainak nem szokott ilyenje lenni, de ez éppen a kismartoni zsidó bíró pálcája volt a XVIII. században. Ez egy esztergált fabot, aminek a tetején lévő korona nagyon szépen van kifaragva, kimunkálva, be is van aranyozva. Ráadásul a korona hasonlít azokhoz a koronákhoz, amik a mesékben vannak. Ez nem véletlen, mert ezt a botot egykor a kismartoni zsidó bíró kapta, Esterházy hercegtől, aki ezt megelőzően megengedte a zsidóknak, hogy 30 házban letelepedjenek az ő birtokán. Ez egy nagyon híres közösségé vált, a gyökerei még arra az időszakra mennek vissza, amikor Magyarország még három részre szakadt. Ebben az időszakban zsidók nem telepedhettek meg a szabad királyi városokban, egyes főurak engedték meg a birtokaikon való letelepedésüket. Ezek közül lett nagyon híres az a 7 község, ahol Esterházy herceg engedélyével élhettek zsidók. A központ Kismarton volt, ahol a hercegi kastély is áll. Érdekesség, hogy ez szinte a város közepén áll, az egyik oldalán van a város, míg a másik oldalán az a Judengasse, a Zsidó utca, ahol a mai napig is az eredeti struktúrának megfelelően állnak a házak, sőt még a szombati lezáró lánc emléke is megtalálható.  Herceg Esterházy egy hosszan kimunkált privilégiumlevélben sorolta fel, hogy mit tehet és mit köteles megtenni a zsidó közösség, mint közösség. Nem személyre szabottan, hanem egységként. A herceg ajándékozta ezt a botot az ottani zsidó bírónak, ez vált az ottani közösség szimbólumává.

Mi a bot további története?

  1. Zs: 1912-ben írt róla a Múlt és Jövő, a kismartoni zsidók történetéről szóló cikkben, amit Fürst Aladár írt. Persze nem csak a botot, hanem a kismartoni közösség egyéb szertartási tárgyait is ismertették. A Múlt és Jövő volt az egyik olyan lap, amely felismerte, hogy a zsidó közösségeknek bizony tárgyi örökségei is vannak, amik nagyon sok mindent képesek elmesélni.

Miként nézett, néz ki Kismarton, az egykori zsidó közösség helye?

  1. Zs.: Beszéltem a szombati láncról, majd az egyik oldalon a pici utcácskák, majd a másik oldalon a zsidó temető, de ott van még a pestiskórház, ez ugyan erősen jellemző a premodern időszakra, hiszen így a zsidók kijjebb vannak a közemberek forgalmától. Visszatérve a láncra, az egy iruv volt, amin belül lehetett hozni-vinni Sábeszkor, viszont védelmet is ad, azaz, ha le van zárva az utca, akkor oda más sem tud behajtani. Így Sábeszkor még a pestiskórházba sem vihettek beteget az ünnep alatt. Azért érdemes megjegyezni, a privilégiumok is kétarcúak voltak. Egyfelől védelmet jelentenek a zsidó közösségnek, de mellette ez egyfajta kirekesztést is jelent. Más kérdés, hogy mindezt hogyan élte meg az egyik és miként a másik oldal, a zsidó közösségek ezt védelemként, az autonómia valós megéléseként fogták fel. Ezt igazolják visszaemlékezések, helyi rabbinikus döntvények, így ezt az időszakot, ami Kismartonhoz, az ilyen típusú zsidó megtelepedéshez kötődik, azt aranykornak nevezi a magyarországi zsidó történelem.

Mi is az iruv?

  1. I.: A kismartoni iruv az egy rabbinikus döntvény, ami azt tette lehetővé, hogy Sábeszkor közterületen lehessen hozni-vinni dolgokat. természetesen csak olyan dolgokat, amelyek szükségesek voltak, így azokon a helyeken, ahol van ilyen, ott a szombattartó zsidóknak kicsit könnyebb a dolguk, mert például lehet kisgyereket sétáltatni babakocsival. Jelenleg például Bécsben van iruv, tehát ha valakinek élete meghatározó részévé válna ez, akkor ott tudja ennek az összes előnyét élvezni. Van még néhány olyan európai város, ahol szintén van iruv, Budapesten nincs és nem is volt soha, volt viszont régen Szombathelyen.
  2. Zs.: Térképen meg is van a helye ennek az iruvnak a levéltárunkban. Ez egy várostérkép, ám egy tintaceruzával rajzolták be ennek a vonalát. Elmesélték az ottan idősek, hogy mindez úgy történt, hogy a hitközség egyik elöljárója a helyi elektromos társaságban volt alkalmazásban, így a zsinórt a villanypóznákon helyezték el.
  3. I.: Ha valaki ma úgy gondolja, milyen remek ez az ötlet, miért is ne lehetne mondjuk a Belváros köré iruvot kirakni, annak azért el kell mondani, ez azért egy sokkal bonyolultabb halachikus rendszeren alapszik, ráadásul Bécsben ezt úgy valósították meg, hogy ott az államvasutak sokat segített, nem beszélve arról, hogy megközelítőleg egymillió euróba került a kialakítása ennek az iruvnak. A megvalósításhoz kell egy olyan közösség, ahol motivált és tőkeerős tagok vannak.

Akkor elméletileg lehetne Budapesten is?

  1. I.: Ezt nem merném mondani, már azért sem, mert szerintem a szombathelyi iruv sem biztos, hogy mindenben megfelelt a halachának. Nem beszélve arról, hogy mondjuk Antwerpenben van olyan iruv, amit a helyi közösség egy része elfogad, ám a másik része nem. Ott körülbelül 20-25 ezer vallásos zsidóról beszélünk, míg Budapesten ekkora szombattartó közösségről nem beszélhetünk, majd akkor, ha bekövetkezik ez a létszámnövekedés, akkor válhat sürgetőbbé az iruv bevezetése.

Ezek szerint a Messiás is akkor érkezik meg, ha már egyre többen tartjuk meg a Szombatot?

  1. I.: Bölcseink szerint ez egy kétségtelenül lehetséges út, de majd akkor, amikor Illés próféta bejelenti, akkor lesz itt az ideje, megígérem, ha nekem szól előbb, akkor értesítem erről Önt. Egyébként azt hiszem, a messiási korban az iruv kérdése megoldódik, bár a Tóra előírásai a messiási korban is érvényben lesznek.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter