Egyébként miért is nevezzük a polgári új esztendő kezdetének ezt a napot, január 1-ét?

 

Hullámok hullámok hátán

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi a 2016-os évről, a Mazsihisz, a hazai zsidóság nemzetközi elismertségéről is beszélt.

 

Megkezdődött a polgári időszámítás szerint új esztendő. Mit gondol erről az évről?

Bízom abban, hogy a most következő polgári esztendő boldogabb, könnyebb, békésebb lesz, mint amit magunk mögött hagytunk.

Egyébként miért is nevezzük a polgári új esztendő kezdetének ezt a napot, január 1-ét?

Mi zsidók azért, mert a Talmud ugyan felsorol négy évkezdetet, de ezek között nem szerepel január 1-e. Ez a nap a Gergely-naptár szerinti év első napja, ez nem a zsidó időszámítás. Azonban miután mi ebben a világban élünk, nem tudjuk, nem akarjuk kiszakítani belőle magunkat, így mi is azt mondjuk, ez az új esztendő kezdete, de mindig hozzátesszük, hogy nem a zsidó időszámítás szerint újév, hanem a polgári időszámítás szerinti.

Ez a január 1. is egy Sábesszal kezdődik, mi lesz a hetiszakasz, amit felolvasunk a zsinagógában?

Ezen a héten nem csak egy új hetiszakaszt olvasunk, de új könyvet is kezdünk, Mózes II. könyvét, a Smotot és a mostani hetiszakasznak is ez a címe, Smot.

Miről beszél majd a hetiszakasz kapcsán, hiszen nincsen templom rabbi nélkül s nincsen rabbi beszéd nélkül?

Valóban a rabbit azért tartják, hogy beszéljen. A Tóra, mint minden héten, most is szinte kimeríthetetlen kincsestár. A szidra története nem más, mint az Egyiptomba egykor vendégként érkezett, ott megerősödött és viszonylag kiváltságos pozíciót elért héberek rabszolgasorsba való süllyesztése. Most bukkan fel Mózes a történelem színpadán. Ezekről órákat lehet beszélni, persze a hívek imádkoznak azért is, hogy ne beszéljek többet mint hét percet.

2016 is az emlékezés esztendeje lesz, ebben az évben az 1956-os forradalomra emlékezik az ország. Azt lehet megállapítani, hogy a forradalom mindkét oldalán voltak zsidó honfitársaink. Balog Zoltán miniszter szerint az igazi zsidók általában baloldaliak voltak, de a forradalom mellett léptek fel. Mi erről az Ön véleménye?

Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság nemrégiben elhunyt első elnökét tudom ezzel kapcsolatban idézni, aki azt mondta, ahány ember, annyiféle 1956 létezik, ezt a véleményt teszem én is magamévá.

Van egy emléktábla is a Dohány utcai zsinagóga mellett, ezt idén is megkoszorúzzák?

A Síp utcai épület falán van ez az 1956-ra emlékező tábla, minden évben zajlik ott egy koszorúzás, idén is természetesen megrendezésre kerül majd.

Visszatérve a 2016-os évre, milyen változások várhatóak az országos főrabbi munkájában, a hazai zsidó életben?

Mi lesz az elkövetkezendő esztendőben? Azt az ember előre nem tudhatja. Azt viszont tudom, ha az Isten engedi és élünk, akkor ugyanolyan elánnal dolgozunk majd, mint eddig. Az elmúlt esztendő vége azért nagyon sok változást hozott a zsidó életben Magyarországon és Budapesten egyaránt. Azt hiszem, ezek a változások meghozzák a maguk gyümölcseit. Olyan ez, mint egy tóba vetett kő, ami hullámot vet, majd a hullámok, újabbakat vetnek. Azt gondolom, hogy most újabb hullámok jönnek, ezeket a folyamatokat koordináljuk együtt a kollegáimmal és vélhetőleg a magyarországi zsidóság javára fordítani.

A Dohány utcai zsinagógába szinte rendszeresen érkeznek külföldi diplomaták, politikusok, közéleti emberek, őket Ön minden alkalommal fogadja, tárgyal is velük. Ennek a fényében is, mit gondol arról, milyen kapcsolatai vannak a Mazsihisznek, illetve az országos főrabbinak?

Túlzás nélkül mondhatom, hogy igen jó és széleskörű kapcsolataink vannak, való igaz, az elmúlt esztendőben nagyon sokan jöttek meglátogatni a templomot és a Síp utcai székházat egyaránt. Csak a teljesség igénye nélkül, Angela Merkel volt az első és Luxemburg miniszterelnöke volt az utolsó az évben. Kettejük közt igen sok világi és vallásik vezető érkezett a Dohány utcai zsinagógába és a hitközségbe, tényleg a világ minden tájáról. Jött biddhista vallási vezető és katolikus vallási vezető, az egyik Japánból, a másikuk éppen Olaszországból. Ezek élő kapcsolatok! Minden tárgyalás, minden beszélgetés, ami ezekkel a kiemelten fontos személyiségekkel zajlik, a hitközség erejét, elismertségét mutatja, növeli.

Gondolom, hogy ezeken a megbeszéléseken felmerül a kérdés: Van-e Magyarországon antiszemitizmus? Ön mit gondol, van?

Antiszemitizmus van, ennél többet nem szeretnék most mondani.

Akkor most a beszélgetés végén kérem, mondjon el egy áldást, ami akár a hetiszakaszhoz is kapcsolható.

Azt gondolom, fontosabb, ha most áldás helyett jókívánságot mondok. valamennyi magyarországi állampolgárnak. Ugyanúgy, ahogy Izrael népe megjárt magasságokat és mélységeket és mégis optimistán tekint a világba, éli az életét, boldog, ugyanúgy legyen ez megadatva minden magyarországi állampolgárnak, akik nyilván úgyszintén megjártak magasságokat és mélységeket. Ők is legyenek optimisták, mint Izrael népe, tekintsenek vidáman a jövőbe, hiszen az csak szépet és jót hozhat. Legalábbis ezt kérjük a Mindenhatótól.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter