„Valóban, az OR-ZSE az egyik legkiemelkedőbb intézménye a szociális munkások képzésének.”
Három témában – Balog Zoltán miniszter
Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere beszélt az 1956-os megemlékezések előkészítéséről, de szóba került még a szociális munkások képzésének fontossága, valamint az egyházügyi törvény új változatának a sorsa is.
Jövőre emlékezünk meg az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójáról. Már megalakult az emlékbizottság is, mely szervezi a megemlékezéseket is. Mi is lesz a konkrét feladata ennek a testületnek?
Számunkra, a magyar kormány számára egy erkölcsi kötelesség, meg egy méltóság is, hogy mi ünnepelhetjük meg az 1956-os forradalom hatvanadaik évfordulóját. Az új magyar demokrácia egyik legelső döntése volt 1990-ben, amit a 2011-es új alkotmány is megerősített, országunk erre az örökségre épül, arra a forradalomra, arra a szabadságharcra, amelyért oly sokan, a hősök és az áldozatok küzdöttek. Ez a küzdelem nem csak az ország, hanem Európa szabadságáért, szabadságeszméért folyt, mert nem tűrte el a magyar nép, hogy egy mindenfajta külső döntés következtében rab legyen, hiszen emiatt a szovjet megszállási övezet részévé váltunk. A magyar nép nem csak kifejezte a szabadság iránti vágyát, hanem azt meg is valósította, hiszen volt néhány olyan nap, amit ténylegesen szabadságban töltöttünk, s ha nincs szovjet hadsereg, akkor Magyarország másként képzelte el a jövőjét, másként gondolkodott magáról.
A forradalom alatt nagyon sok zsidó honfitársunk megtalálható volt a barikádon. Sokan elmenekültek a forradalom után az országból, sokukat kivégeztek. Ők, a leszármazottaik is megkapják az őket megillető megemlékezést jövőre?
Tettünk már lépéseket, de valóban így van, a Hungarian Freedom Fighter, aki annak idején felkerült a Times címlapjára annak idején, szintén zsidó származású volt. Nagyon sokan figyelték a hazai eseményeket, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, de Izraelt is ide lehet sorolni erős szimpátiával. Azt kevesen tudják, a szimpátia szó eredeti jelentése, együtt szenvedni, így figyelték azt a határon kívül, hogy mi történik Magyarországon. Általában az a kép nálunk, hogy a magyarországi zsidóság inkább baloldali, de egyrészt tisztességes baloldaliak is álltak a forradalom mellett, de olyanok is, akik egyrészt polgári szemléletből, nemzeti érzéstől hajtva álltak ki zsidóként a magyar szabadság mellett. Az ő, a leszármazottaik megszólítása, az emlékek összegyűjtése, hogy mit is tettek, miként emlékeztek később, ez is a feladatunk. Nagyon sokan gyűjtöttek eddig is, de most alkalom nyílik arra, hogy bemutassuk mi történt, hogy mekkora volt a szolidaritás mellettünk, ennek bemutatása a legfontosabb célkitűzése az 56-os emlékbizottságnak. Ennek a testületnek a Magyar Tudományos Akadémiától elkezdve, a Művészeti Akadémián át, a történész kutatóműhelyeken keresztül a társadalmi szervezetekig, az 56-os szervezetekig sokan dolgozna, így Boross Péter volt miniszterelnök úr is, tehát mindenki, akinek mondanivalója lehet az 1956-os szabadságharcról.
Ezek szerint a megemlékezések nem csak itthon zajlanak majd?
Mindenképpen ezt szeretnénk, a nagykövetségeink, a külföldi partnereink, de az itteni diplomáciai kirendeltségek is tudnak majd segíteni. Szeretnénk majd utóbbikat meghívni egy januári tanácskozásra, hogy vigyék a hírt, van lehetőség jelentkezni, 1956 barátainak helye van a magyar nép emlékezetében. Szeretnénk majd egy szép nagy könyvet kiadni, amiben mindenkinek a neve szerepel, aki bármit is tett a forradalom ügyéért, akár akkor, akár később.
Magyarországon több helyen képeznek szociális munkásokat, ezek egyike az OR-ZSE. Most rendezték meg a Szociális Munkások Napját, Ön elismeréseket adott át. Az ünnepségen arról is beszélt, hogy milyen volt, amikor még teológushallgató volt dolgozni egy szociális otthonban. Miről beszélt még?
Valóban, az OR-ZSE az egyik legkiemelkedőbb intézménye a szociális munkások képzésének. Engedje meg, hogy kiemeljem a zsidó irgalmasság fontos szerepét. Köztudott, hogy a mai európai rendszerek ezen a példán alapulnak, hiszen az egyik legrégebbi, leghatékonyabb, legemberközelibb szegénygondozás, a bajba jutott emberek gondozása az éppen a zsidósághoz, a zsidó valláshoz kötődik. Erre egyrészt rá is kényszerült, hiszen a diaszpórában nagy szükség volt arra, hogy a saját hitsorsosaikat felkutassák, gondoskodjanak róluk. Ebből a példából indult ki később a keresztény, majd a szekuláris gondoskodás is, tehát van mit tanulni, és az OR-ZSE-n, ha olyan szociális munkásokat képeznek, akik ezt a felelősségteljes lelkületet viszik, akkor azzal sokat tesznek az egész országért. Én magam is vallásos indíttatásból szolgáltam a szociális rendszerben, egy teljes évet dolgoztam egy titkos kolostorban, hiszen akkor még be voltak tiltva a szerzetesrendek, idősek otthonaként szerepelt, én ott voltam szociális munkás, de dolgoztam fogyatékkal élők otthonában is. Azt gondolom, ilyen tapasztalatok kellenek, erről szólna az önkéntesség, ezért is szeretnénk, ha az érettségi előtt néhány órát töltenek el a fiatalok ilyen típusú munkában. Azért csináljuk ezt, hogy olyan tapasztalataik legyenek, ami kifejezi, a bajbajutott ember, a rászoruló emberek fontosak, mindezzel nem csak kapni akarnak, hanem adni is, hogy az emberi minőségünk nélkül nem végezhetünk emberekkel kapcsolatos munkát, mert ha ez nincs, akkor csak szöveg van. Amennyiben tudjuk, hogy mit jelent segíteni, akkor lehet, hogy szavak nélkül, tettekkel teszünk. Lehet, hogy egy etetés, egy pelenkázás többet jelenthet, mintha az ember száz könyvet elolvasna erről.
Magyarországon, ahogy a világ többi demokratikus országában is, nagy szükség van az egyházakra, az összetartozás egyik jelképére. Most itthon egy új egyházügyi törvény készül, hiszen a működésüknek a törvényi feladatait biztosítani kell. Most hogy áll a törvény előkészítésének folyamata?
Nagyon fontos ez a törvény, de előtte megemlíteném azt is, hogy a kormány most tárgyal a legnagyobb felekezetekkel, így a zsidó egyházakkal is arról, hogy miként tudnánk átadni minél több szociális intézményt egyházi fenntartásba, mert meggyőződésünk, az emberek ott kapják a legjobb gondoskodást. Ami a törvényt illeti, ennek az alapelvei nem változtak, az Európai Bíróság döntése miatt kell ezen újra és újra módosítanunk. Az alapelvek a következők: a tartósság, a begyökerezettség, a társadalmi súly, az elismertség. Ez az egyik legfontosabb szempont a szabályozásnál, a másik pedig az, hogy bárki Magyarországon öttől, akár másfél millió emberig, ha a vallását közösségi formában szeretné gyakorolni, annak erre minden lehetősége meglegyen. A teljes szabadságot, a választás szabadságát biztosítjuk.
Lelkészként nem tartaná fontosnak, hogy olyan egyházak működjenek nálunk, amelyek a legfontosabb alapelveket hirdetik?
Lelkészként ragaszkodnék ehhez, mint miniszter, mint kormánytisztviselő, azt kell mondanom, minden állampolgár számára biztosítani kell a jogegyenlőséget, mindenki élhesse a saját hitét, a saját gondolatát, mindaddig, amíg a törvényeket betartja, nem jelent veszélyt a társadalomra, tehát addig virágozzék minden virág. Más kérdés, hogy kinek van társadalmi súlya, történelmi teljesítménye Magyarországon, hogy az hozzájárul a magyar nemzet javához. Velük az állam kész olyan megállapodásokat, szerződéseket kötni, amiben az együttműködés, a közösség kifejeződik. Ez azt jelenti, hogy minden, a történelmi egyházakkal kötött szerződés él a továbbiakban is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2015. november 20-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
