A bezárt kapuk okozta tragédiáról

 

A bezárt kapuk okozta tragédiáról

Dr. Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár a kamenyec-podolszkiji emlékjelről, valamint a Zsidó Kulturális fesztiválon történtekről is beszélt.

 

 

 

Szeretném megtudni egy nemrégiben lezajlott külföldi látogatásának hátterét.

Ukrajnában jártam, a látogatásom elsődleges célja volt, hogy Magyarország kormánya nevében tisztelegjek a kamenyec-podolszkiji áldozatok előtt, valamint egy emlékjelet avassunk fel. Az emlékjelet a tragikus mészárlás évfordulóján avattuk fel, Kamyec-Podolszkijban.

Mit jelent az, hogy emlékjel?

Egy olyan köztéri alkotás, ami egy bezárt vagonajtót mintáz, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy Magyarország vezetői akkor, 1941-ben, több tízezer ember előtt csukták be az ország kapuit. Annak, hogy az ország kapuit bezárták, ezeket az embereket kiutasították az országból, az emberek halála lett a következménye. Az Ukrajnában lévő német és más csapatok hidegvérű kegyetlenséggel lemészároltak kicsit, csecsemőt, aggastyánt, férfit és nőt egyaránt.

Többen is elkísérték Önt erre az útra, kik voltak ők?

Különböző kormányhivatalok vezetői, de tagja volt az általam vezetett delegációnak még Szita Szabolcs professzor úr, a Holokauszt Dokumentációs Központ újonnan kinevezett vezetője, de tagja volt még Szakály Sándor, a Veritas Intézet vezetője, ahogy Kirschner Péter, a Mazsike elnöke, aki mennek az emlékműnek a felállítását kezdeményezte két évvel ezelőtt. A delegáció tagja volt még Deák Andrea, a Mazsihisz elnökének megbízottjaként.

A Kamenyec-Podoilszkijban zajlott történtekről már tavaly nagy viták voltak, a mostani delegáció egyik tagja, Szakály Sándor kijelentése kapcsán. Ha jól tudom, akkor ő is beszédet mondott.

Igen, így történt. Szerintem egy nagyon komoly, szembenéző, a történelmi tényeket minden részében kibontó, kimondó beszédet mondott. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mekkora a felelőssége a közéleti szereplőknek döntéseik meghozatalakor. Azért, mert amikor nem kellő objektivitással, nem kellő körültekintéssel hoztak döntést, akkor ennek több tízezer ember esett áldozatul.

Szakály Sándor mostani beszéde akkor ezek szerint helyére tette a korábbi nyilatkozatát?

Azt gondolom, ez egy teljesebb beszéd volt, úgy látom, hogy Szakály professzor úr már az elmúlt hónapokban, több konferencián részletesen, sokkal mélyebben foglalkozott a Horthy korszakkal, a zsidóüldöztetéssel, így egy nagyon objektív és teljes képet kaphattunk az akkori eseményekről egy történész szemével.

Önnek többek között feladata a hazai zsidó szervezetekkel való kapcsolattartás, ezért is ment el a Zsidó Kulturális Fesztivál megnyitójára, ahol kitapsolták, nem engedték a beszédét elmondani. Pár nappal később miként látja ezt az esetet?

Nem foglalnék állást abban, hogy az a taps kinek és minek szólt. Egyértelműnek tartom, amikor közös feladatunk az antiszemitizmus elleni küzdelem, akkor nagyon körültekintően kell bánni azzal, hogy kiről mit állítunk. Tehát ha valakit nem kellő mélységű kutatások alapján vádolnak meg, azt megilleti a védelem. Úgy gondolom, a Mazsihisznek az a döntése, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál vezetésében változást ért el, azok után, ami a fesztivál előkészítése során történt, az egy lehetőséget teremt arra, hogy a későbbiek során ilyen előkészítésű rendezvények ne valósuljanak meg, hogy sokkal inkább kellő körültekintéssel járjanak el a későbbiek során.

Hamarosan ránk köszönt a zsinagógai új esztendő, mit üzen a magyarországi zsidóságnak?

Az új év – különösen a zsidó hagyományban – lehetőséget teremt az önmagunkba fordulásnak, a bűnbánatnak, ez hatalmas és fantasztikus hagyománya a zsidóságnak. Azt kívánom, hogy mindenki újult lélekkel kezdje meg az új évet, ez az újult lélek vezesse át az előttünk álló új esztendőt.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter