Én minden koncertbe belehalok és újjászületek…
Palya Bea a Selymekről, a készülő koncertjéről beszélt, de szóba került még a nőiesség, az erős nő képe, ahogy a nők egymás iránt érzett szeretete, tisztelete is. Persze a mezítlábas éneklés sem maradhatott ki.
Én minden koncertbe belehalok és újjászületek…
Palya Bea a Selymekről, a készülő koncertjéről beszélt, de szóba került még a nőiesség, az erős nő képe, ahogy a nők egymás iránt érzett szeretete, tisztelete is. Persze a mezítlábas éneklés sem maradhatott ki.
Két hét múlva egy hatalmas durranás lesz a MÜPÁ-ban, de mi lesz ez?
Lett egy ötletem, egy sorozat-ötletem, mégpedig, hogy olyan nőket hívjak meg, akik nekem nagyon fontosak, nagyon szeretem a hangjukat, a lelküket. Azt találtam ki, hogy meghívok énekesnőket a nagyvilágból, ebben nagy segítséget kaptam Marton László Távolodótól. A sorozat első darabja május 13-án kerül megrendezésre, a Művészetek Palotájában, a vendégem pedig Çiğdem Aslan lesz, aki kurd származású, Isztambulban született, Londonban élő előadó, aki a kisázsiai élet bölcsője tájnak szinte minden zenéjét ismeri és ezt a hihetetlenül izgalmas zenei olvasztótégelyt igazi kincses birodalomnak tartja. Énekel görög, török, kurd, szefárd nyelven, mindezt nagyon gyönyörűen.
Mit hallhatnak majd a nézők?
Az est úgy néz ki, hogy én vezetem be, körülbelül 20-25 perces résszel, majd jön ő, övé lesz az est nagy része, majd a végén ketten leszünk a színpadon.
Hogy sikerült megismerkedniük?
Az interneten keresztül. Én készítettem egy nagyobb anyagot, ez 7-8 előadónő nevét tartalmazta, persze ennél jóval többen vannak, akiket nagyon szeretnék meghívni, a legfontosabb cél az volt, hogy olyanokat hívjunk meg, akiket a magyar zenehallgató közönség még nem ismer, Çiğdem sem volt még nálunk soha. A neten kerestem ennek a kultúrának az énekesei közt, Marton Laci is erősen ajánlotta őt, nem csalódtam, tényleg nagyon jó.
Kik a többiek, akik segítenek az est folyamán?
Részemről ketten lesznek ott, Tóth István gitáron és Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszereken, Çiğdemet egy öttagú zenekar kíséri, olyan izgalmas hangszereken, mint a kanun, ami a magyar cimbalom rokona, lesz mellette még bőgő, ütő, gitár, hegedű.
Úgy gondolom, kell némi bátorság valakit úgy a színpadra vinni, hogy még nem igazán ismeri.
Ő egy nagyszerű előadó, s azt gondoltam, az itt élő görög, török népeket is meghívjuk, hogy jöjjenek, hallgassák őt. Nagyon remélem, hogy az ötlet működni fog. Egy biztos, akármennyien jönnek el, nagyon gyönyörű zenét hallanak majd és a sorozat beindul és szépen duzzasztja magát.
A Magyarországon élő törökök nem biztos, hogy a MÜPÁ-ba járnak esténként.
Nem baj, én szóltam nekik, hogy jöjjenek el. Írtam a Türkinfonak is, a görög, török, szefárd zene összefüggéseiről, lehet, hogy eddig nem jártak, de mostantól kezdve igen, eljönnek. De elvárom a görögöket is. Azt még nem tudom, hogy a jelenlegi anyagban mekkora lesz a zsidó repertoár, de azt tudni kell, hogy Çiğdem, amikor Londonba költözött, egy klezmerzenét játszó zenekarral lett igazán ismert, az első lemezét is velük vette fel, ez a Mortissa volt. Ez, ahogy a lemez címe is utal rá, arról szól, hogy van egy szabad nő, aki meri kimondani a vágyait, aki mer róla beszélni.
A koncerten az első rész, amikor egyedül lesz, miről énekjel majd?
Erről szerettem volna beszélni. Az én legutóbbi lemezemnek a címe az volt, hogy Nő. A magyar nyelvben az a legszebb, hogy ez a szó jelenti egyben a nőt, mint női testet, női lelket, de jelenti egyben a növekedést is. Én két és fél évvel ezelőtt váltam anyává, amit imádok, egyszerűen el sem lehet mondani, mekkora szabadsággal járt az anyává válás. Lehet, hogy ez most így furcsán hangzik, de úgy érzem, anyaként az lehetek végre, aki mén igazán vagyok. Persze azzal is összefüggésben lehet, hogy ugye a természet által rám bízott első feladatot teljesítettem, életet adtam ennek a világnak.
Ez nagyon szép, de azért egy előadó általában este énekel, nappal készül, mi van akkor a gyerekkel?
Apa, nagymama vigyáz rá, én meg este, amikor megjövök, akkor fáradtan bújok mellé. Pont erről szól majd az első dal, a Hívlak téged. Ez nem másról szól, mint arról, hogy ezeket a nőket egybeterelem, hogy csináljunk valami jót. Ma a világban nagyon kellenek a nők, elöl is vannak, de most nem a harcos, hanem a lágy, gyengéd attitűdre gondolok. Szerintem ez nagyon kell. Én imádom a férfiakat, de nagyon kell a női lágysággal, megértéssel közelítő nézőpont is. Amikor ezt a sorozatot, a Selymeimet kitaláltam, akkor is az volt a fő gondolatom, hogy egy nő egy másiknak rengeteget adhat. Én ezt a fogantatásom utáni első időszakban tapasztaltam meg. Mexikóban töltöttem a várandósságom első két hónapját, elég rosszul voltam, de jöttek körém mindenféle nők, mindenféle színű, szagú, vallású, szexualitású nők, jöttek és csak mondták a történeteiket. Ez olyan gyönyörű volt, fogták a kezemet és mondták, hogy velük hogy volt, velem mi lesz majd, ne is kellett erre megkérni őket. Szerintem ez a normális, megosztani a sztorikat, a történeteket. Ezzel a sorozattal is ezt szerettem volna, hallgassunk mindenféle kincses énekesnőket, halljunk valamit a női lágyságról, a szabadságról, a kultúrákat elfogadó zenélésről.
Nem csak énekelni tud, hanem írni is. Miért nem írja meg ezeket a történeteket?
Megírom őket, a sajátomon kezdve. Ez azért is nagy ajándék nekem, hogy megírhattam, bár nagyon féltem, ezt meg is írtam, amikor a Ribizliálom kézirat a nyomdába került, akkor én annyira féltem, hogy vissza is akartam onnan szedni. A könyvben elmondom magamat, azt, hogyan csinálom az életemet, az énekesi pályát. Nem biztos, hogy úgy, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, de én azt hiszem, minden egyéni történet egyfajta norma, nincs normális, amihez igazodni kéne, mert eddig azt mondták. Mondhatok mást, mert én ezt hiszem belülről igaznak! A saját történetemet is ez a gondolat igazolja vissza. Amikor megjelent a könyv, akkor ugyanolyan emberi melegséggel reagáltak rá, ahogy én azt megírtam, az olvasók, mintegy válaszként, a saját történeteiket kezdték el megosztani. Ugyanez történt a Nő lemez kapcsán is. Kiraktam a dalokat, amelyek néha szexualitásról, abortuszról szólnak, arról, hogyan segítik egymást a nők arról, mennyire ott van az állatiasság a szülésben, ez mennyire elmondható. Ugyanezt a nyílt őszinteséget kaptam vissza, senki nem bántott, nagyon jó volt. Különösen jó volt, hogy a könyv megjelenése után két hónappal megfogantam. Talán sikerült valamit leraknom, olyan, mintha két életem lenne, persze sok van előadóként, de úgy értem, hogy volt egy életem addig, azóta meg van egy másik. Nagyon szeretem, hogy átírtam az életem, ezért is kell a történeteket megírni, megosztani, elmesélni vagy éppen elénekelni dalban, hogy változzon az életünk.
Egy kicsit más. A különböző politikai pártok folyamatosan keresik az embereket, az arcokat. Önnél is kopogtattak már?
Én elsősorban az embereket nézem, bár persze a pártok is emberekből állnak. Van nekem egy belső hangom, s ha az azt mondja, hogy igen, akkor igent mondok, ha nem, akkor nemet. Nagyon sokszor nem a válasz, mert szerintem mindegy, ki hova tartozik, az embereket kell nézni, a zene pedig egy jó híd arra, hogy őket összekössük, én ezen dolgozom. Érdekes, én a tradicionális népzene felől indultam, ennek van egy inkább jobbos köre, majd foglalkozom zsidó, török, cigány zenével, bennem is van belőle, nekem mindez egyszerre érvényes, azt emberek mindig ugyanarról énekelnek, mindegy, hogy az zsidó, cigány, csak az egyes embert kell nézni. Nekem mindegy, hogy ki hova tartozik, ki hova gondolja magát politikailag, csak az, mi a történeted, mondjad el, a legalján mindig ugyanazt találjuk. Az ember szeretve akar lenni, szeretve akar szeretni.
Láttam már mezítláb énekelni, ez annak köszönhető, hogy mint említette, csörgedezik Önben egy kis cigány vér is, vagy inkább a Föld közelségét szeretné jobban érezni?
Mondhatnám azt is, hogy tudatos döntés volt, de az az igazság, nagyon nehéz egy magassarkúban végigénekelni egy koncertet. Tudom, hogy egy énekesnőnek viselkednie is kell, de engem nem nagyon érdekelt. Emlékszem, 2007-ben egy koncertemen három számig bírtam, aztán fogtam magam, levetettem, egészen más volt. Sőt ilyenkor van bennem egy kép is, hogy a lábamból gyökerek ereszkednek le a Föld közepébe, így, mint egy fa, egyre magasabbra tudom nyújtani az ágaimat. Tudom, hogy az egyik kedvenc előadom, Achinoam Nini, azaz Noa is így lép fel. Nagyon szeretem, s remélem, hogy egyszer majd látom őket itthon is. Egyébként a Selymeim sorozatba őt is beleírtam, meg olyan más csodaasszonyokat is, mint Mayra Andrade. Nekem ilyen nők a rokonaim, akiket nem az érdekel, ki mit gondol, milyen nyelvű, milyen vallású, persze mindennek van egy kulturális háttere, de ha ezeket a rétegeket lebontjuk, ugyanazt találjuk. Mióta gyerekem van, könnyebben tudok még az ellenségeimből is valamilyen szeretetet előbányászni. Hiszen ők is édes kisbabaként kezdték, és az édes kisbabák szemében ami van, azt nem kell leírni. A gyerekek arra születnek, hogy szeresség őket, szeressenek, mindenki így van, még azok is, akik engem nem szeretnek. Szoktam mondani, aki engem nem szeret, egye meg az egeret. Van egy olyan gondolkodás is, hogy aki a kirakatban szerepel, azt egyesek dühszimbólumként használják, de én ebben is a dühüket látom, nem pedig azt, ami rám irányul.
Mi lesz évek múlva, amikor már nem biztos, hogy képes lesz lerúgni a cipőit, amikor már a Selymekkel nem megmutat5ni, hanem eltakarni kell?
Csinálok olyan önismereti gyakorlatokat, ahol előjön a nyolcvan éves részem, nagyon jó tudni, hogy már most is ott van bennem. Szoktam tőle tanácsot kérni, persze nem mindig megy könnyen, mert még több mint 50 év hiányzik ehhez. Azt gondolom, majd ekkor örömmel sétálok a tengerparton, örömmel szemlélem az unokáimat, s remélhetőleg fogom a párom kezét, aki remélem ugyanaz lesz, mint most és nézem a tenger hullámait. Ilyet csinálok majd, s örülni fogok, hogy ennyi dalt tudtam adni a világnak és ennyi csodálatos gyereket, unokát.
Ha már a párjáról van szó, hogyan tud egy férfi egy ilyen erős nő mellett élni?
A kapcsolatok nagy hullámokat vetnek, én ezt szeretem, lemegyünk a völgybe, majd felmászunk a hegyre, de azt gondolom, a sejtjeink már ezt a dolgot lebeszélték, már akkor, amikor a Szigeten találkoztam ezzel a magas, gyönyörű férfival találkoztam. Én már akkor sejtettem, a sejtjeink tudták, itt valami nagyon klappol, hiszen rá másfél évre megfogant Lili. Az elviselésről őt kellene megkérdezni, igaz nem nagyon szokott erről beszélni nyilvánosan, de nekem igen. Szerintem nagyon szereti, hogy erős nő a felesége, sokszor persze idegesíti, de ez a csomag része. Azt gondolom, mivel elkötelezettek vagyunk egymás mellett, ezért tudjuk, hogy mihez mentünk hozzá a másik személyében. Én ahhoz, hogy egy-egy konfliktus kapcsán be tud zárni, ő meg ahhoz, hogy én iszonyúan dinamikus tudok lenni, amikor konfliktus van. Ez a mi csomagunk része, ez mind a mi családunk, ezt kezeljük, ahogy tudjuk. Néha kérünk segítséget, legutóbb az apósomtól kértem, annyira kedves és támogató volt, hiszen ő ismeri a fiát. Persze hamar kibékültünk, ment tovább az élet, de azt jó volt látni, hogy más férfiak is vannak körülöttünk, akik látják, hogyan is vagyunk együtt, az apukám is ilyen. Nagyon szép dolog, hogy a férfiakat is elkezdtem komolyabban venni, persze eddig is így volt, ám, ahogyan a saját nőiességemmel eggyel jobban lettem, úgy a saját férfiaimmal is, egyre mélyebb szálak fűznek hozzájuk.
Ön egy különleges személyiségű előadó is, az embernek időnként olyan érzései vannak, hogy az éppen aktuális szám a helyszínen, a színpadon születne meg.
Egyrészt én nagyon tudatosan készülök a koncertekre, megvannak a számok eleje, vége, az egész koncert szerkezete. De valóban lehet így érezni. Azt hiszem, a szabályok még nagyobb szabadságot is adnak, az életemben is így van. Minél több szabályt követek, annál nagyobb a szabadságom, abban meghatározhatatlanul strukturált időben, ami a komponálás vagy éppen a koncertezés. Én is érzem, hogy van úgy, hogy helyben születik a zene, de én ezt akarom is érezni, én erre tréningezem is magam, ki akarok üresedni teljesen. Ez egy nagyon egészségtelen szakma, a sok hangosítás, a koncert előtti interjúk, a ruha hossza, a zenésztársak aktuális hangulata, minden van. Így kell nekem a koncert előtti pillanatokban kiüresedni, így engedjem be a jót. Mi is ez a jó? A zene jó, a zenészek, a dalok jók, a közönség jó. Igazából én már eléggé királynői trónon ülök, igaz ezt én faragtam, amire büszke is vagyok, így az élmény már csak rajtam múlik ettől a pillanattól kezdve. Én amikor felmegyek, akkor olyan legyen az élmény, hogy én aznap énekelhetek utoljára, mert másnap meghalok. Vagy mintha szülnék, azaz egy mindent átforgató újjászületés legyen. Én minden koncertbe belehalok és újjászületek, nincs fontos és kevésbé fontos koncert. Minden koncert a zenélésnek arról a dimenziójáról szól, hogyan kapcsolódhatok mélyen magamhoz, a zenészekhez, az emberekhez, akik hallgatnak, végül pedig felfelé valahova, valakihez, ki hogyan hívja. Így ez az egész elkezd felettünk keringeni, ezért is csodálatos lehetőség a zene.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
