VH ajánló | Megjelent a 2015. április 25.-i lapszámban

Állandó szerzőnk, Sándor Zsuzsa az egyik utolsó SS-tisztnek, “Auschwitz könyvelőjének” a tárgyalásán járt. Jelenleg az auschwitzi „magyar akció” idején a haláltáborban a rámpán szolgáló Oskar Gröning pere zajlik Németországban. Mit ér egy 94 éves ember megbánása? – 3 év százezrek sikolyáért?

Sándor Zsuzsa, “Jogászszemmel” rovatunk gazdája ezúttal Lüneburgból írt, a nagy jelentőségű pert Németországban kísérte figyelemmel. Beszámolt az elhangzottakról és a németországi reakciókról is.

“Oskar Gröning az első perbe fogott náci, aki elismeri, hogy a holokauszt megtörtént” – írja cikkében Sándor Zsuzsa. – “Elmondta, hogy hosszú évekkel korábban összevitatkozott egy holokauszttagadóval, aki azt írta könyvében: nem igaz, hogy a koncentrációs táborokban bármiféle borzalom történt volna. Gröning egy hosszú és felháborodott levélben írta meg a szerzőnek: nemcsak hogy igaz, de ő maga is ott volt Auschwitzban, és minden úgy történt, ahogyan mondják. ‘Ez az egész zsidóság elleni akció volt, amit én nagyon sajnálok’ – vallotta most a perben. De vajon ez egyúttal azt is jelenti, hogy Oskar Gröning valóban bűnösnek érzi magát? Vajon mi értelme van egy aggastyánt elítélni 70 évvel a holokauszt után? A jog szerint legfeljebb 3 évet kaphat, és minden valószínűség szerint azt sem fogja letölteni. Az Auschwitz borzalmait túlélők erkölcsi elégtételre vágynak. De van még egy nyomós ok, amit Eisenhower tábornok fogalmazott meg egykoron: ‘Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt’.”

A vád által feltárt tényekről, Gröning kísérleteiről, hogy a felelősséget távolítsa magától, és mindarról, amit szemtanúként, résztvevőként elismert az Auschwitzban tapasztalt tömeggyilkosságról, Jogászszemmel rovatunkban, “Nem tud szabadulni a sikolyoktól” címmel írt Sándor Zsuzsa. – A cikk a friss Vasárnapi Hírekben olvasható.