Sorsközösségben Szentendrén
Vajda János a Magyar Izraeli Baráti Társaság előzményéről és eredményeiről.
Mióta él Szentendrén és miért tartja fontosnak a zsidósággal való foglalkozást?
Tizennyolc éve költöztem ide, pont abban az időben, amikor a helyi újságban éppen azt vitatták, hogy miért is van annyi Weisz az egyik emlékművön. Kertész Péter volt az, aki ezt a párbajt vívta, felkerestem őt, hogy innentől kezdve vívjuk ketten ezt a harcot. Ebből lett egy Magyar-Izraeli Baráti társaság.
Mi történik ezen az eseményen?
Idén ez a harmadik alkalom, hogy egy olyan megemlékezést tartunk, ahol felolvassuk a szentendrei mártírok neveit, azokét, akiket innen, illetve a környékről vittek el. Ám most mellette bemutatjuk egy olyan zsidó helytörténeti kutatásunk eredményeit, amivel becsatlakozunk Szentendre teljes helytörténetébe, ennek is köszönhető a most kiadott könyvünk is.
Ma hány zsidó él Szentendrén?
Ezt nem tudom, ide a rendezvényünkre nem csak zsidók jönnek el, akiket én ismerek, úgy 30-40 ember, de biztosan vannak olyanok is, akik még nem vették fel velünk a kapcsolatot.
Akkor péntekenként összejön egy minjen?
Nem nagyon, hiszen ahogy én magam is, az itteniek nem vallásos alapon, hanem a sorsközösség alapján vagyunk zsidók. De megtalálhatnak bennünket a Szántó emlék- és imaházban, ami a hét hat napján nyitva van.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
