Felkutatni a múltat
Száva Borbála és Klein László a Szentendrén bemutatott zsidókról szóló kiállítás motorjai a kutatásról és a megszállottságról beszéltek.
www.mizbtszentendre.hu
Hogyan kezdődött az, amit most itt Szentendrén láthatunk?
Száva Borbála: Lacinak köszönhető mindez, az ő több éven át tartó kutatásának eredménye az, ami most itt látható. Én akkor csatlakoztam ehhez a munkához, amikor nézhetővé, kiállíthatóvá tettük ezt az anyagot. A munka nagy része így Lacit és az önkéntes kutatókat dicséri.
Ha jól hallottam az egyik emlékezőtől, aki itt járt, beírt az emlékkönyvbe, Ön meg fogta magát és előkerítette.
Klein László: Igen, üzenetet hagyott az emlékkönyvben és ennek alapján, internetes fórumokon, a Jad Vashem oldalán, a Holokauszt Emlékközpontban, levéltárban néztem utána a fellelhető adatoknak, visszaírtam neki, majd ő is talált a családi archívumban továbbiakat, így végül ketten építgettük tovább a családi történetet.
Hány család történetét sikerült felkutatni?
KL.: Alaposan még csak 10-12 családot kutattunk fel, a másik közel 60 még ezután vár kutatómunkára.
Ezek szerint akár egy felhívással is szeretne élni?
KL.: A Szentendréről elszármazottak, vagy olyanok, akiknek van valamilyen szentendrei, itt született zsidóról van valamilyen a hétköznapi életről, a világháború előtti időszakról valamilyen anyaga, akkor nagy örömmel vesszük azt, legyen az fotó, vagy bármilyen emlék. Ezt kéne eljuttatni a Magyar-Izraeli Baráti Társaság szentendrei egyesületéhez, akár a https://www.mizbtszentendre.hu/ honlapon is üzenhet nekünk.
Önt mi vezérli ebben a munkában? Nyilvánvalóan kell ehhez egyfajta megszállottság is.
KL.: Talán nekem egy kicsivel több levéltári kutatási tapasztalatom van, mint a helybélieknek. Én magam Pesten dolgozom, nagy örömmel vettem részt a levéltári kutatásokban.
SZB.: Én szentendrei vagyok, nagyon sokáig itt dolgoztam, így kerültem kapcsolatba a baráti társasággal és a kiállítás kezdeményezőivel, először muzeológusként segítettem az anyagok gyűjtésében, később külsősként dolgoztam. Nagy élmény volt együtt dolgozni, mert ritkán találkozik az ember olyan megszállott kutatóval, aki még a szabadideje nagy részét is erre fordítja.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
