Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere III.rész
Külföldi hallgatók a magyarországi egyetemeken
Balog Zoltán miniszter a külföldi hallgatók magyarországi lehetőségeiről beszélt, de szóba kerültek a rövidesen pótlandó hiányosságok a hazai zsidóság életében, valamint Balog Zoltán elképzelése saját jövőjét illetően.
A szocializmus éveiben is sokat fektettek arra, hogy külföldi diákok tanuljanak nálunk, akik később egyfajta követei lettek hazánknak, hiszen az orvosok magyar gyógyszereket írtak fel, a mérnökök magyar termékeket használtak. Amikor a szocializmusnak vége lett, ez is elhalt. Szerencsére azonban ezek a kapcsolatok feléledtek, sőt kiválóan működnek Izrael esetében. Az izraeli orvostanhallgatók 98%-a honosítja diplomáját, nem lenne fair dolog az orosz, a román, az olasz, a szerb diplomák honosításáról. Hány ezer izraeli diák tanul Magyarországon?
Konkrét számot így nem tudok mondani, de azt elmondom, nekünk az a célunk, hogy 10 éven belül megháromszorozzuk a Magyarországon tanuló külföldi diákok számát. Egy nagy programot az Ön által említett hiátus miatt hoztunk létre Stipendium Hungaricum néven, ennek keretében tanulhatnak itt Izraelből jött diákok, a Távol-Keletről is tanulhatnak itt, a magyar állam pénzén. Az említett rendszerről azt tudom mondani, ami a hetvenes-nyolcvanas években volt, a szocializmustól függetlenül váltak Magyarország barátaivá az emberek, akik itt tanultak, megtanulták a nyelvünket, megszerettek bennünket. Szeretnénk visszaépíteni ezt az alumni rendszert, azaz a volt végzetteknek, diplomások rendszerét összegyűjtsük egy hálózattá. Ma már több ezer ösztöndíjat osztunk ki évente, hogy Magyarországra jönnek a hallgatók. Egy apróság, éppen most üzent nekem a vietnami oktatási miniszterhelyettes, aki itt végzett Magyarországon és kiválóan beszél magyarul, hogy ő bár egy kommunista, de egy buddhista szentélyben imádkozott az én személyes választási győzelmemért, mert olyan nagyra tartja Magyarországot és a munkámat. Ezek az érdekességek is jelzik, milyen lehetőségek vannak. Az izraeli magyar kapcsolatokban az egyetemen túl, a tanárképzésben, a Holokauszt oktatásának kérdésében vannak, amiket még nem használtunk ki eléggé.
Ön egy nagy minisztérium vezetője, rengeteg lehetősége van zsidó eseményekkel találkozni. Zsidó kórház, szeretetotthon, köz- és felsőoktatás, a minisztérium és a zsidó szervezetek közti kapcsolat szinte kiváló. Ön szerint hiányzik még valami?
Meglepőt mondok, én a reformátusokkal mégis csak egy egyházon belül vagyok, a katolikus testvérekkel mis jó a viszonyom, ám amikor kétoldalú egyeztetések vannak egyházak és kormány között, a legkönnyebben és a leggyorsabban a zsidósággal egyezünk meg. Ott látok a legkevesebb problémát ebben az életben és nem is nagyon olyan területet, ahol elmaradásaink lennének, bár egy azért van. A vidéki zsinagógák és temetők ügye, ami nagyon régóta mondunk és a Holokauszt Emlékévben sokat léptünk előre. Ám ha ezeket a temetőket a közösségek valóban a saját tulajdonuknak tekintenék, elsősorban lelki értelemben, rendben tartanák őket, ott ahol már nem lehetnek zsidók az ismert okok miatt, az szerintem egy szép gesztus lenne, s megint csak erősítené azt, hogyan voltunk mi együtt ennek az országnak a történetében, kultúrájában a vidéki zsidóság tekintetében is. A vidéki zsinagógák emlékhelyként, kulturális központként, adott esetben imádkozó helyként üzemeltetése és a temetők rendbetétele olyan dolog, amiben szerintem az államnak nagyobb felelősséget kell vállalnia annál, mint amit eddig vállalt.
Ön hol lesz 30 év múlva? A Parlamentben, vagy inkább a szószéken?
Ha arra gondol, mit éreznék szép befejezésnek, akkor én lelkipásztorként szeretném befejezni az aktív életemet.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
