Mondd el fiaidnak – Peszach
Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások című könyve alapján
„Peszachkor így zengtek jámboraid:
Megsegített minket az Ur
Egyiptomban
…S hallanak még egykor jámboraid
Uj dalt az égből: „Im az Ur
Segít majd, segít mindörökké
A jövőben!”
„Harmatot küldj szomjú földre
Dús áldását, hogy bőven öntse
S midőn áldásod telje árad
Építsd fel rombadöntött várad
Harmatoddal.”
(Patai József ford.)
A zarándok-ünnepek között első helyen áll a Peszach, melyet Niszan hónapjának 15–22 (2015. április 4-11.) napján ünneplünk meg. Az első két nap és az utolsó kettő ünnep, a közbeeső négy félünnep. Kettős jelentőséget tulajdonít szentírásunk a Peszachnak. Ünnepe a tavasznak, az árpa kalászba-szökkenésének és ugyanekkor ünnepe a szabadságnak, a zsidó nép megszületésének.
„Ez a hónap kezdete legyen számotokra minden hónapnak, első legyen az esztendő hónapjai között.” (M. II. 12. 1.) A Tórának ezekkel a szavaival köszöntjük a megszabadulás tavaszi hónapját. Innen van az, hogy az ünnepi öröm érzése végigvonul az egész hónapon. Az Egyiptomból való szabadulás utáni évben Niszán elsején fejeződött be a pusztai frigysátor építése: a hónap első 12 napját a szentélyfelavató áldozataira való emlékezés avatja jelentőssé, ezt követi Peszach 8 napja: így a hónap nagy részét az őskor örvendetes eseményeinek emlékei töltik be.
A Peszach előtti napot teljesen az ünnepre való előkészület tölti be. Előző estén még utolsó, formális kutatás a chamec (kovászos holmi) után, és ennek elégetése. Maga a Peszach előtti nap, böjtnapnak számítana az elsőszülöttek számára. Hagyományhű községekben a Peszach előtti nap délutánján már csak lehetőleg kevés munkát végeznek: ünnepi lélekkel, ünnepi örömben kell a templomba menni: köszönteni a szabadság napját.
A széder
Peszach egyetlen ünnepünk abban is, hogy külön házi istentisztelet is kitünteti: az első két est széderje. A széder rendezésének alapja a Tóra négyszer megismétlődő felszólítása: „Mondd el fiaidnak ezt: így cselekedett velem az Ur, mikor kivonultam Egyiptomból”. Ennek az egész, csodálatosan bensőséges ünnepségnek középpontja és hőse tehát a gyermek. Az ő kedvéért halmozódnak a jelképes ételek és cselekvések, az ő kérdései vezetik be a szertartási részt – ki ne emlékeznék vissza felnőtt korában is meghatott örömmel az első Ma-nistannó-ra? – az ő felvilágosítására mondja az apa a hosszú héber magyarázatot, amelyből eleinte a gyermek ugyan keveset ért, de annyit mégis csak megsejt, hogy „jelentős és boldogító nap ez”.
A Peszach szertartásai
A Peszach ünnep szertartásain, megfelelően az ünnep időntúli nagy jelentőségének, bizonyos misztikus jelleg is vonul végig. Misztikus jelege van a minden kovászostól való tartózkodásnak is. Az egész háztartás átalakul a Peszach által; új edények kerülnek a konyhába, a tovább használhatók is alapos – tűzben való – tisztogatás alá kerülnek.
A Peszach második estéjén majdnem szó szerint elismételjük a Széder szertartását. A második nap délelőttjének imarendje is azonos az első napéval. Az ünnep közbülső négy napjának neve: félünnep.
Az ünnep utolsó két napja ismét teljes ünnep. Imarendje a zarándokünnepek szokásos imáiból áll. Az utolsó két napra szóló költői betoldások alkotóit a Vöröstengeren való átkelésnek emléke ihlette meg. Az Énekek Énekének szinbolikus, költői feldolgozásai is elhangzanak az utolsó napok istentiszteletén.
Minden kedves olvasónknak kóser Peszachot kívánunk!
