Életének 68. évében elhunyt Gereben Ágnes magyar irodalomtörténész, történész, műfordító, egyetemi tanár, külpolitikai elemző, a Magyar Televízió korábbi munkatársa.
Gereben Ágnest a, Magyar Televízió, a Duna Televízió és az MTVA saját halottjának tekinti.
1966-1970 között a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz-magyar
szakos hallgatója volt. Leningrádban, majd 1971-72-ben az ELTE BTK
orosz szakán tanult. 1971-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi
Egyetem tanársegéde volt. 1976-1981 között a Magyar Tudományos
Akadémia Kelet-Európai Irodalmi Kutatócsoportjának tudományos
munkatársa volt. 1982-1987 között a pécsi Janus Pannonius
Tudományegyetem egyetemi docense volt. 1983-ban megszerezte az
irodalomtudományok kandidátusa fokozatot. 1985 óta az ELTE BTK
művelődéstörténeti tanszékén tanított. 1999-ben habilitált. Kutatási
területe a századforduló orosz művelődéstörténete és a XX. századi
orosz irodalom fehér foltjai, valamint a posztszovjet térség mai
helyzete. Vaskos kötetei nagy feltűnést keltettek: így az
Antiszemitizmus a Szovjetunióban, a Művészet és hatalom, az Egyház
az ateista államban, és legutóbb a Beszélgetések a Gulágról. A
rendszerváltáskor a BBC világszolgálatának munkatársaként dolgozott.
2010 és 2014 között az M1-en „Barangolások öt kontinensen” címmel
saját heti műsora volt, amelyben aktuális külpolitikai kérdéseket
elemzett meghívott vendégeivel.
Vannak ebben a változó világban változatlan emberek. Olyanok,
akiknek nem változik a felfogásuk, a szellemiségük, a világlátásuk,
az emberhez való hozzáállásuk, a magatartásuk. Mindegy, hogy milyen
rendszerben, mindegy, hogy milyen témáról – ők azt mondják, amit
igaznak tartanak. Igaznak pedig azt tartják, ami kitartó tanulással
töltött évek, évtizedek munkája, egy ország vagy régió, esemény,
társadalom vagy irodalmi alkotás kutatása nyomán bizonyosság a
számukra. Lehet, hogy ezt egyszer-egyszer korrigálniuk kell, de csak
azért, mert időközben újabb adatokhoz, újabb információkhoz
jutottak, és a tudósi becsület úgy kívánja, hogy ilyenkor
módosítsanak.
Gereben Ágnes azon kívül, hogy ilyen ember, ilyen tudós volt, a
szó legnemesebb értelmében hölgy is volt. A tudása, a bölcsessége
emberi érték, de ahogyan élt, ahogyan viselkedett, ahogyan előadta
azt, amit tudott, az mélységesen nőies és rendkívül elegáns volt. Az
ismereteknek az orosz irodalomról, a századforduló orosz
művelődéstörténetéről, vagy éppen a Szovjetunió utódállamairól való
ilyen gazdag tárházával talán azt sem lehetett volna felróni neki,
ha a fölény, az előadott téma kinyilatkoztatás-szerű retorikája
érződik a hanghordozásán.
Ehelyett mégis a megmosolyogni valókat mosolyogva, a tragikus
eseményeket, sorsokat együttérzőn adta elő, ám egy valami állandó
volt az előadásaiban: nagyon érdekesek voltak. A hetente
végigbeszélgetett „Barangolások öt kontinensen” az aktuális
külpolitikai kérdésekről, melyet csaknem öt éve vezetett – s
mindamellett számos könyve, tanulmánya, recenziója – ékes
bizonyítéka annak, hogy milyen érzékkel figyelt fel azokra a nagy
horderejű problémákra, amelyek minket, magyarokat is közvetve vagy
közvetlenül érintenek és érdekelnek.
Rokonszenves, nagyon nagy tudású, s félő, pótolhatatlan hölgyet
veszítettünk el vele.
A BPI. Szerkesztősége részvétét fejezi ki a gyászoló családnak és osztozik a hozzátartozók fájdalmában.
Gyászolja férje Kun Miklós
